Szilágyi Katalin

Szép volt, lányok! - Szilágyi Katalin

Szinte hihetetlen, de már hét-nyolc éves korában rendelkezett a kézilabda játék alapjaival. Őstehetségnek számított. Testnevelő tanára jó szemmel vette észre, hogy már ekkor tud felugrással kapura lőni. Az aprócska kislány alig két év elteltével úttörőolimpián vett részt, ahol megmutathatta, mit is tud valójában.

1993. szeptember 1. - Szép volt, lányok! (126-130. oldal) (Varga Lajos)

- Kitől örökölted a gömbérzéket, sportolt valaki a családodban?

- Valószínűleg apukámtól, Szilágyi lmrétől, aki Debrecenben futballozott, de fiatalon megsérült és tokszalagszakadás miatt ab­bahagyta a versenyszerű játékot. Talán álmai megvalósulását látta két lányában. Nyolc éves koromban kézenfogott, elvitt edzésre, amit végigvárt és utána hazavitt. Később talán megbánta, hogy ennyire akart belőlem kézilabdázót faragni, mert nagyon megsze­rettem a játékot. Egyre több időt töltöttem vele. A gimnázium el­végzése után már annyira lefoglalt a játék és a felkészülés, hogy emiatt nem tanulhattam tovább.

- Ekkor még nem voltál igazolt játékos?

- Eleinte csak az iskolában játszottam még. Később a Nyíregy­házi Volán-Dózsa csapata igazolt le, a testvéremmel, Zsuzsával együtt.

- Hogyan alakult az ő sorsa?

- Öt, hat évvel ezelőtt még Szegeden játszott az NB I-ben, de az egyetem elvégzése után már csak Hajdúszoboszlón, mintegy leve­zetésként.

- Ki volt az első mestered?

- A Volán-Dózsánál Szabolcsi György foglalkozott velünk, nagyon sokáig.

- Mi volt a legnagyobb teljesítményetek?

- Az NB l/B-be való feljutás. Nem sokat játszottam akkor, hi­szen rettenetesen fiatal, hetedikes voltam. Ennek ellenére sokat számított, hogy ott voltam velük, tűzközelben. Akkor nagyon vé­konyka, alacsony termetű kislány voltam, emiatt a nézők kedves­kedve sokszor bekiabáltak, szinte kiríttam abból a csapatból. Nem csodálom, röhejes lehettem, a térdemig érő mezben.

- Kivel játszottál az akkori csapatban?

- Például Nagy Zsuzsával, késóbbi debreceni társammal és a nővéremmel. A többiek jóval idősebbek voltak nálam.

- Hogyan kerültél Debrecenbe?

- A nyíregyházi gimnáziumból, alig fél év elteltével. Elsősorban a kézilabdázás miatt, de a tanulás is fontos volt számomra. A Csokonai gimnáziumba kerültem, testnevelés tagozatra, ami az edzésekre járást lényegesen megkönnyítette.

- Tizenöt és fél évesen NB I-es játékos lettél.

- Varga István volt akkor az edző. Az alapozási időszakot köve­tően azonnal bekerültem az első csapatba, kezdő játékos lettem. Első mérkőzésemen négy gólt lőttem a dunaújvárosiaknak. Akkor a kiesés ellen küzdöttünk. Már Szentgyörgyi Janival és Földesi Bélával a BHG elleni utolsó fordulóban nyolc gólos győzelemmel biztosítottuk bentmaradásunkat. Rengeteg technikai, taktikai trükköt lestem el Varga Pistától. Nem csak megmutatta a legjobb cseleket, de el is magyarázta. Aki fogékony volt nagyon sokat tanulhatott tőle. Előfordult, hogy a Dózsa pályán, tűző napon edzettünk. Két órai foglalkozás után még húzás-indítást gyakoroltunk. Sokan elviselhetetlen edzőnek tartották. Nekem óriási szerencsém volt, mert nagyon szeretett. Soha nem volt problémám vele, valami tehetséget biztosan láthatott bennem. Szívesen tanított. Mindig jót és jobbat akart nekünk, ami olykor hangos korholásokban is jelentkezett.

- Később Komáromi Ákos lett a mesteretek.

- Az első időben iszonyatos sokat kellett dolgoznunk. Beszterce­bányán az edzőtáborban hatszor 800 méteres futás után teljesen kimerültem, leültem. Eldöntöttem nem csinálom tovább... Nem adtam fel mégsem, mert a játékot nagyon szeretem. Sokat segített, hogy később rájöttem, jó lesz ez, meglesz a rengeteg munka ered­ménye. Abban a pillanatban viszont hatalmas erő kellett a szenve­dés elviseléséhez.

- Meddig tartott ez a nehéz időszak?

- Két vagy három évig, amíg át nem álltunk, bele nem edződtünk ebbe a tempóba.

- Az elmondottak ellenére most hálás vagy az edzőnek?

- Persze. Ha a célt nézem, nagyon megérte, de akkor... ha az átkunk fogott volna, Ákos már régen nem élne.

- Őt meghatották ezek a sírások?

- Nem. Azt mondta, állj fel, csináld tovább! Ákos tudta, hogy ezt az iszonyatos munkát nagyon nehéz elviselni, de mi úgy gondol­tuk, fogalma sincs, mit bírunk el, mert korábban férfi csapattal dolgozott. Szerencséje volt, mert fiatal társaságot kapott kézhez, amely mindent kibírt. Tíz év után azt mondom, nagyon jó, hogy ő lett az edzőnk, neki pedig jó játékosokat adott a sors.

- Vagyis összeállt három alapvető dolog: a tudás, az edzői akarat és a szerencse?

- Igen. Az eredmény nagyon hamar jelentkezett, melynek aktív részese lehettem. Volt viszont egy térdsérülésem, ami miatt egy szezont ki kellett hagynom. Akkor már csak kilencedikek lettünk az előző évi negyedik helyezésünk után.

- Ez volt az első sérülésed?

- Ez, amit 1988-ban Achilles-ínszakadásom követett. A műtét után jól kipihenhettem magam, akkor született a gyerek, a kis Ben­ce. Utána a másik lábam sokáig nagyon fájt, meszesedés miatt. Sikeres műtét után egy évig jó volt. Mostanában újra érzem.

- Nem gondolod, hogy nagy árat kellett, vagy kell majd fizetni ilyen okok miatt a pályafutásodért?

- Ezen még nem gondolkoztam. Sérüléseim nem hagytak mély lelki nyomot bennem. Szerencsére a kórházi kezeléseket könnyen viseltem.

- Jelenleg milyen edzésmunkát végzel holland csapatoddal?

- Hetente háromszor gyakorolunk, ami elegendőnek látszik a jó szerepléshez. Tíz évig rengeteget dolgoztam, szereztem egy általá­nos kondíciót, van mire építenem.

- Fantasztikus, olykor fanatikus közönségetek volt. Személy szerint neked miben segített a nézők biztatása?

- Sokszor lendítettek át bizonyos holtpontokon. Ráadásul Anna és Ildi mellett kedvencük voltam.

- Miben nyilvánult ez meg?

- Csak egy példa: volt több általános, a csapatnak szóló rigmus. Ildinek és nekem viszont külön is szólt a biztató ének.

- Minden játékosnak, neked is lehetett rossz napod. Észrevették-e már a mérkőzés elején, hogy nem vagy formában, és hogyan reagáltak? Szidtak vagy bátorítottak?

- Nem bántottak soha. Egyébként olyan típusú játékos vagyok, hogy hiába nem sikerül az első néhány megoldás, keresem és várom a következő lehetőséget, amikor már sikerrel oldom meg a helyzetet és be is találok az ellenfél kapujába. Talán ezt hálálták meg kitüntető szimpátiájukkal. Ákos is mindig mellettem állt, sok­szor mondta: nem baj, nyugodjál meg, majd belövöd a következőt. Bíztam magamban, edzőmben.

- Bajnokcsapat tagja, sokszoros kupagyőztes lettél itthon és külföldön. Abban a ritka kitüntetésben részesültél, hogy a Világválogatottban is figyelembe vettek.

- Nagyon fiatalon, alig 22 évesen kerültem a csapatba. Akkor fogalmam sem volt (ma már tudom), mekkora megtiszteltetést jelent akár egyszer is a világ legjobbjának tartott csapatban való szereplés. A norvég szövetség félévszázados jubileuma alkalmából Oslóban léptem pályára.

- Ezen kívül mi volt számodra a legemlékezetesebb?

- Az, hogy a parádi sportbarátok 1989 óta évenként meghívnak a "Szilágyi Katalin nevét viselő és tiszteletére rendezett Kupa" esemé­nyeire és átadási ünnepségére. Rendkívül rokonszenves invitálásuknak mindig szívesen teszek eleget.

- Mit hiányolsz leginkább eddigi eredményeiden kívül?

- Nagyon szerettem volna, de eddig nem lehettem olimpián szereplő csapat tagja.

- Számodra mit jelent eddigi kézilabdás múltad és milyen terveid vannak az elkövetkezendő évekre?

- Rengeteg lemondást, sok-sok edzést, fegyelmezett munkát és életmódot. Nagyon sajnálnám, ha ezekből kimaradtam volna, mert ugyanakkor a játék, az utazások során olyan élményekben részesültem, melyeket civil emberként soha nem élhettem volna meg. Mindent feláldoztam tehetségem kibontakoztatására, melyben nagyszerű segítőim voltak Komáromi Ákos, Varga István és más edzők személyében. Hálás vagyok azoknak a játékostársaknak is, akik szerettek, elfogadtak. Nem láthatok a jövőbe, de most érzek magamban annyi erőt, hogy még több évig megfeleljek a sportág magasabb követelményeinek.


Varga Lajos

Forrás: Szép volt, lányok! (126-130. oldal)

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

Friss hírek

március 27., 20:39

Két pont a Viharsarokból

Bár sok hibával játszottunk, összességében magabiztosan nyertük meg a keleti derbit. Tovább...

március 27., 20:35

Szabóné Filep Anikó

Anikó 1976 és 1980 között volt a DVSC (majd DMVSC) egyik fontos cserejátékosa, szinte bármelyik poszton be lehetett vetni szükség esetén. Majdnem 100 tétmérkőzésen lépett pályára, az NB II-től egészen az NB I-ig. Tovább...

március 26., 16:30

Keleti derbivel folytatjuk

A hétvégi BL-búcsú után immáron a bajnokságra fókuszál a DVSC SCHAEFFLER csapata. A háromhetes bajnoki szünet előtt szerda délután a Békéscsaba otthonában lépnek pályára Szilágyi Zoltán tanítványai. Tovább...

március 23., 21:29

Karnyújtásnyira voltunk a csodától

Hihetetlen mérkőzést játszott a DVSC SCHAEFFLER a Vipers Kristiansand otthonában. Tíz másodpercen múlt a csoda. Véget ért a nagy utazás, de emelt fővel búcsúztunk. Tovább...

március 22., 17:00

Élvezni minden pillanatot!

Szombaton 18 órakor a háromszoros BL-győztes Vipers Kristiansand otthonában lép pályára a DVSC SCHAEFFLER. A tét a negyeddöntőbe jutás! A mérkőzést a Sport1 élőben közvetíti. Tovább...