Barkasziné Szász Mária

Mind a mai napig szeretek edzéseken is kinn játszani a mezőnyben, nem idegen számomra. Tehát általánosban (10 éves lehettem), volt egy válogatás. Komáromi Ákosné toborzott gyerekeket a Hunyadi sporttagozatára. A 200 jelöltből maradt végül egy fél osztály. A másik fele egyébként a focista fiúk lettek. A magasságom miatt már egyből kiszemeltek, aztán amikor a falra felfestett, kartávolság mérésére szolgáló centihez álltam és még túl is nyúltam a maximális értéken, jelentősen megnőttek az esélyeim. Sikerült is bekerülnöm a Hunyadiba, a felső tagozatot már ott jártam. Persze 10 évesen nem volt bennem, hogy profi kézilabdázó akarok lenni, de már akkor tetszett ez a játék. Mivel ez épp 1986-87 környékén történt, láthattam a legendás debreceni csapatot játszani, akik akkoriban nyertek bajnokságot. Sok mérkőzésre elvitt a nagyapám, ő minden foci- és kézimeccsen kinn volt, még kosárra is elment gyakran. A szüleim nem szóltak bele a sportpályafutásomba, hagyták, hadd döntsek én. Aztán jött a pályaválasztás az általános végén. A Csokonai lehetett volna a következő állomás, de a jobb játékosokat hívta az Irinyi. Én is kaptam egy ilyen "felszólító" levelet, jelenjek meg edzésen, számítanak rám. Mentem is. Vonzott a kereskedelem is, meg az sem mindegy, hogyan állnak hozzá egy élsportolóhoz az iskolában. Nehéz összeegyeztetni a sok kikérőt, a versenyek és edzések miatti hiányzásokat a tanulással. Elvégeztem a szakmunkásképzőt, dolgozhattam volna, aztán esetleg saját céget csinálhattunk volna a kereskedelemben, de megkért a DVSC is, legyek sportoló, menjek kapusnak a Lokiba. Anya számára itt kezdődtek a problémák. Látott ő olyanokat, akik sportstátusban voltak, de éppen csak a fizetésért jártak be a céghez, míg a többiek az 50 fokban dolgoztak nyáron is a pékségben. Ingyenélőknek tartotta őket, így engem is féltett ettől. A bátyám egyébként "az ész a családban" , ő egyik iskolát végzi a másik után, még most is. Ha nem is élsportoló, de benne van mindenben, ami mozgás, a focitól az úszáson és a squash-on át a bowling-ig.

- Össze lehet egyeztetni a komoly tanulást az élsporttal?

- Nagyon nehezen. Én is például az iskolaváltásnál egy egész jegyet rontottam az átlagomon. Ma már elengedhetetlen a továbbtanulás a sportolóknak is. A csapatban sok fiatal van most, ők is mennének érettségi után tovább, egyetemre vagy főiskolára. Persze aztán becsúszhat egy évhalasztás, van aki fel is adja. De mindenki érzi, hogy szükség van rá. Pesten most indul majd szakedzői, kifejezetten élvonalbeli kézilabda- játékosoknak Mocsai Lajos nevével fémjelezve. Hát nem tudom, nem szeretnék igazán edző lenni. Tovább kell tanulnom, de inkább a kereskedelemben, nem a sportban. Cigányélet a miénk, egy sportoló állandóan utazik, vándorol. Minden hétvégén, sőt pl. egy edzőtábor alatt hetekig távol van a családjától. Egy edző ugyanezt csinálja. Nem vonz.

- Miért éppen kapus lettél?

- Pedig minden akartam lenni, csak kapus nem. Ez jutott. Magas voltam már fiatalon is, inkább lomha, mint szélvészgyors, amolyan "mackós" felépítés. Szopóczy Brigi szokta is mondani, hogy 10 évesen betolják a legbénábbat a kapuba, aztán pár év múlva meg épp neki kell a legjobb reflex, a legélesebb ösztönök, a legnagyobb mozdulatgyorsaság. Mi nem várakozhatunk egy még jobb helyzetre, nem csinálhatunk lövőcselt; ha jön a "golyó", elé kell állnunk.

- Szükség lenne egy külön kapusedzőre?

- Persze. Régebben a DVSC-nél is volt ilyen, Bíró Imi, Tóth Ildikó vagy épp Szopóczy Brigi. Még a nagycsapat előtt Varga József volt az edzőm, ő is tartott egy héten egyszer speciális kapusedzést, de persze az kevés. Nagyon sokat lehet így tanulni, gyakorlatban is, elméletben is. Például Bíró Imi magyarázott meg sok olyan dolgot, ami addig nem volt tudatos. Egyszerűen bebizonyította, hogy az igenis úgy van, ahogy ő mondja. Persze a közvetlen védés mellett még egyéb dolgaink is vannak, irányítani kell hátulról az egész védekezést, vagy például indítani kell a gyors embereket ellentámadásnál. Szóval nem fölösleges egy külön kapusedző.

- Két éven át hiányoztál a DVSC keretéből.

- Igen, 1998-ban volt itt a nagy bizonytalanság. Most ugye a Fradiban tartoznak többhavi pénzzel, és nálunk van meg a viszonylagos anyagi biztonság. Akkoriban azonban nehéz napokat éltünk. Személy szerint én is. Férjemmel, Zsoltival építkeztünk (azóta már készen vagyunk), nem engedhettük meg, hogy az egyik fizetés esetleg kiessen, nem lehetett kockáztatni. Kisvárdára mentem el egy évre. Kezdetben Demeter volt a kezdőkapus, aztán 4-5 meccs után "átvettem a hatalmat". Bár a csapat végül osztályozót játszott, egyértelmű, hogy az a kisvárdai volt a legjobb évem. Egyrészt rengeteg időt töltöttem a pályán, másrészt egy gyengébb csapatban. Tehát jobb csapatok ellen! A Várda tönkrement, megszűnt, de engem keresett Komáromi Ákos is és a Békéscsaba is. Utóbbit választottam. Kurucz Orsi volt a párom, a vetélytársnőm, formától függően felváltva védtük végig az évet. Sajnos, egyetlen igazi átlövőnk volt, Szrnka Hortenzia, és balkezes játékos is csak elvétve volt közöttünk. Az sem volt sikertelen év, de már hazavágytam. Elég volt az utazásokból. Hat éve vagyunk házasok, jobb, ha minél többet vagyok itthon. Ha még valamikor el is megyek Debrecenből, már csak együtt. Zsoltit is "viszem". Egy játékosnak 30-35 évesen vége. Addig kell megalapoznunk a jövőnket, és szerencsére most a DVSC-nél stabilnak mondható a háttér, köszönhetően főleg Komáromi Ákosnak és Kiss Ferencnek. Persze ha egy nagyon komoly ajánlat jönne, azt meggondolnám, de nem biztos. Keresett már igazán nagycsapat is, de ha már itt van készen a szép ház, itt a család, a barátok, nem szívesen megyek el 250 km-re sem.

- Nagyon jól indult az idény, aztán pár meccs óta gödörben a csapat. Miért?

- Igen, az 5-6. hely megtartása a minimum. Szponzorok számára sem mindegy, jövőre indulhatunk-e nemzetközi kupában. Sajnos, hihetetlen sérüléshullám ért el minket. Az idény előtt komolyan megsérült Madai Petra és Kocsik Viki, rájuk még most sem számíthatunk. Aztán kidőlt a másik két irányító, Rácz Mesi és Halcsik Ildi is. Szász Andi (egyébként csak névrokonok vagyunk) szülési szabadságon volt, nem maradt egyetlen irányítónk sem. Persze, hogy akadozik az összjáték, kevesebb a lendület, az önbizalom. Jeddi Manyi is átlövő inkább, de neki kell végig középen játszania, jóval túl a harmincon, napi egy edzéssel. Ha ő pihen, akkor még jobban meg kell bontani a csapat szerkezetét. Nehéz helyzet, kétségtelen. Lengyelországban is kijöttek nagyon nyílt védekezésre a lubiniak, nálunk meg nem volt senki, aki ez ellen tudott volna tenni valamit. Szászi január óta edz újra, még érzi egy igazi alapozás hiányát, de ő nagyon okos, érzi a játékot. Vele erősödhetünk. Ott van már lassan Viki is, ő a kényszerpihenő alatt is óriási edzésmunkát végzett. Erősített, medicinlabda, súlyzó, nagyon komolyan. Látjuk edzésen, hogy félelmetes a lövőereje, biztos vagyok benne, hogy "jobb lesz, mint újkorában". Az idény vége előtt akár ő is visszatérhet, de ezzel nagyon vigyázni kell. Rácz Emese is, Halcsik Ildi is látja kintről a vergődésünket, alig várja, hogy visszatérhessen. Nem pihennek annyit, amennyit kellene, aztán rásérülnek, de egyszerűen nem bírnak nyugton maradni. Szegény Viki is elsírta magát a Győr meccs után, annyira vágyott már vissza a pályára.

- Legjobb meccsed?

- Megfigyeltem, hogy szinte mindig jól megy a védés a Fradi ellen. A csúcs is egy Loki-Fradi rangadó volt, itt Debrecenben. Irina kezdett volna, de meccs előtt azt mondta, ő nem érzi magát jó formában, többre lenne szükség, próbáljunk ki engem. A bemelegítésnél derült tehát ki, hogy én védek. Még arra sem volt időm, hogy "bepánikoljak". Ennek ellenére, vagy épp ezért lett az egyik legjobb meccsem. Sokan említik a Dél-Korea elleni barátságos meccset is, ott is jól ment, de nem volt olyan nagy durranás. Szoros, jó meccset játszottunk, ennyi.

- Rémálmaidban melyik meccs jön elő?

- Derecske! Annál rosszabb már nem lehet. Brigi leállt szülni, Irinának épp volt egy bokasérülése. Harcoltunk a második helyért, és itthon fogadtunk a kiesőjelölt Derecskét. Kikaptunk két góllal. Ami kapura ment, abból gólt kaptam. Ami nem ment kapura, azt meg bevédtem. Borzalmas volt.

- Mi lesz már az "utánpótlással"?

- Gyerek? Hát igen, két lehetőségem van. Vagy viszonylag korán befejezem, és szülök nyugodtan mondjuk 30 évesen. Vagy ha nem bírom addig, 1-2 évet kihagyok, és aztán visszatérek. Most 24 vagyok, még nem tudom, hogy lesz, majd a pillanat adja a megoldást. Lehet, hogy Ira is marad majd egy évet, Deák Mela is aláír, én meg mehetek babázni. Ha kivárom a 30-at, akkor meg Zsolti lesz már vénember, majdnem 40. Tényleg nem tudom.

- Sok kapussal védtél együtt. Most Irina a "párod". Róla mi a véleményed?

- Egyszerűen szuper. Az a hihetetlen benne, hogy akkor is tud védeni, ha teljesen széthullik előtte a védekezés. Amikor kell, akkor kifogja azt a ziccert. Lehet, hogy plusz kettőnél kap egy könnyebb lövésből is gólt, de ugyanazt döntetlennél megfogja. Szakmai titkot többet nem árulok el, de egy sztorit elmondok. Karácsonykor mindenki húz egy nevet a csapatból (persze benne van Kiss Feri vagy Ákos is), és azt ajándékozza meg. Most legutóbb én húztam Irinát. Tudni kell hozzá, hogy Ira mindig beöltözik, mint egy űrhajós. Dupla zokni, bokavédő, térdvédő, sípcsontvédő, válltömés, amit el lehet képzelni. Mivel Zsoltinak egy vaskereskedése van, mindenféle hulladékból összehoztunk egy lovagfelszerelést. Irinára "gyártottunk" egy igazi páncélt és a fejére húztunk egy bukósisakot. Biztonságosabb, mint a térdvédő, nem?

Tóth András Balázs

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com