Kiss Éva

Évike: kitartóan és töretlenül, mint a főnixmadár

Egy kapus karakterét szeretnénk egy kicsit megismerni. Kiss Éva a LOKI saját nevelésű kapusa, évek óta itt van velünk. Látjuk tehetségét, adottságait. Úgy hívjuk, Évike. Szeretjük őt, mert hihetetlen bravúrokra képes. Megfoghatatlan labdákat fog meg, eléri az elérhetetlent.

2010. július 28., 23:15 (handball)

Milyen játékos is ő, hol tart jelenleg? Fizikai adottságai révén nem lehetne ellenfele magyar pályán. Tényleg csak azért nem lép Pálinger helyére, mert nincs meg a kellő önbizalom? S milyen is fejben? Mi kell ahhoz, hogy válogatott szintű játékossá váljon? Át tud lépni a saját árnyékán? Ilyen kérdésekre kerestük a választ, s azt gondolom, meg is kaptuk.

– Hogyan mutatnád be eddigi iskoláidat? Hol tanulsz most, s mik a terveid? Milyen az egyetem, s mire használnád a diplomádat?

– A nádudvari Kövy Sándor Általános Iskolában jártam és itt ismerkedtem meg a kézilabdával is. Innen, mint akkoriban szinte minden Lokis utánpótlás játékos, én is az Irinyi János Gimnáziumba kerültem. Nagyon jó kis társaság volt az akkori csapat, sorra nyertük a diákolimpiákat, a középiskolások Világjátékán második helyen végeztünk. Jelenleg a Debreceni Egyetemen tanulok pénzügy és számvitel szakon, és mivel májusban sikerült a nyelvvizsgám, így ha nem jön közbe semmi, akkor decemberben államvizsgázok. Az egyetemet nagyon szeretem, nagyon sok emberrel ismerkedtem itt meg és sok barátot is szereztem. Gondolkozom azon, hogy folytatom tanulmányaimat mesterképzésen, de ez még a jövő zenéje...

– Ha valaki tanul, én azt gondolom, örül, hogy van egy stabil csapata, ahol védhet. Ezért lepődtem meg azon, hogy külföldre is vágytál. Akkor mi lett volna a tanulással?

– Mielőtt kimentem volna külföldre, mindenképpen be szerettem volna fejezni az egyetemet, amitől csak egy nyelvvizsga választott el. Valamint gondoltam rá, hogy a mesterképzést egy külföldi egyetemen végzem el, és a nyelvtanulás se volt utolsó szempont.

– Jött egy biztos anyagi hátteret biztosító tulajdonos, s Te azon gondolkozol, elmégy. Miért jutott egyáltalán eszedbe a távozás?

– Ez a kilencedik évem itt a Lokinál, nyolc nagyon szép év van mögöttem, amit itt töltöttem Debrecenben, de akkor úgy éreztem, ideje lenne váltanom. Akkor úgy tűnt, hogy májusban meglesz a diplomám is, semmi kötöttségem nem lett volna, ezért gondoltam rá, hogy kimegyek külföldre. Szeretném kipróbálni, és nem csak a kézilabda szempontjából. Más ország, más kultúra, más emberek, tehát teljesen más élet, és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kézilabda által ezt megtapasztalhatom.

– Mik a terveid a jövőt illetően? A sportban szeretnél boldogulni, vagy más területen is próbálkozol? Elárulod terveidet?

– A jövőre vonatkozólag nincs konkrét tervem. A sport jelenleg fontos részét képzi az életemnek, ami még így is marad jó pár évig. Szeretnék külföldön eltölteni pár évet. De nem tudom, milyen lesz majd álmaim munkahelye, vagy konkrétan mivel fogok foglalkozni a sport után.

– A környezeted szerint létezik egy magad elé épített fal, amin igen nehéz egy kicsi rést is ütni. Bástyák, amik mit szimbolizálnak?

– Ezzel nem igazán értek egyet. Nem vagyok egy "társaság középpontja" típusú ember, de bárkivel szívesen beszélgetek. Egy kívülálló ember, aki lát a pályán, a látottak vagy a hallottak alapján alkot véleményt rólam, viszont nem ismer. Szóval nincsenek bástyák, csak pár lépésnyi távolság, mert ha valaki odajön hozzám, én nagyon szívesen beszélgetek vele.

– Emberként mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod? Jókedvű ember vagy? Családszerető vagy? Féltékenység? Izgulékony vagy?

– Erről meg kellett kérdeznem a barátaimat, és számomra is meglepő válasz érkezett a legrosszabb tulajdonságomra: önfejű. Mint magánember, általában a saját fejem után megyek. Meghallgatok mindenkit, de akkor is azt teszem, amit én akarok. Valamint szóba került a végeérhetetlen viccmesélésem is. :) A legjobb tulajdonságom szerintük, hogy közvetlen, nyitott vagyok mások felé.

– Én egy rendkívül kulturált embernek tartalak. Szerintem ezért vagy ilyen visszafogott, ezért ilyen szerény. De azt gondolom, belül iszonyú feszültség dolgozik benned. Ha nem engeded fel a féket, később problémád lehet belőle, nem?

– Nem igazán vannak bennem feszültségek, én ilyen vagyok, de ha akad is egy kis feszültség, akkor egy jó kis rockkoncerten vagy buliban levezetem.

– Te vagy az a játékos a LOKI-ban, akiről soha nem hallottunk semmilyen pletykát, te "csak" teszed csendesen a dolgodat. Jó természetűnek tartod magad? Rendes lány vagy?

– Az ilyen fogalmak relatívak. Jó természetűnek tartom-e magam... Vannak rossz napjaim és rossz tulajdonságaim is, de szerintem jól ki lehet velem jönni. A szüleimnek nem igazán volt velem gondjuk, általánosságban véve igen, rendes lánynak tartom magam.

– Ki adta a legjobb tanácsot eddigi életed során? Szüleid vagy barátaid, tanáraid? Vagy Önmagad hoztad meg ezeket?

– Mindenkinek meghallgatom a véleményét vagy tanácsát, de magam döntök mindenben, amit szerencsére a szüleim mindig hagytak. De nagyon sok jó tanácsot kapok mindig mindenfelől.

– Mi történt a bal lábaddal? Mesélj kicsit a tetoválásodról! (handball: én majdnem megijedtem a bal lábadon tapasztaltaktól. Végleges? Mit ábrázol?)

– Beleestem egy festékes tűbe, egy kicsit sokszor. :) Szeretem a tetoválásokat (aminek látszata is van, apa nagy bánatára), és már régóta szerettem volna egy főnixet a bal lábamra, amire az öthetes szünet alatt jutott időm. A főnix ugyebár a feltámadást, az újrakezdést jelképezi, ami nekem sokat jelent. Sajnos nem sikerült még befejezni, de amint lesz rá időm, újra tű alá fekszem.

– Próbálom kitalálni, mi is az igazi emberi értéke egy-egy kérdezett játékosnak. Veled kapcsolatban az alábbi szavak jutnak eszembe: okos, bölcs, érzelmeit ügyesen palástoló, de a dicséretre beinduló, igaz ember. Kicsit törékeny is?

– Azt hiszem igazad van. Törékeny... Inkább nem szeretem, ha átvernek, és csalódnom kell valakiben.

– Ki volt, melyik kapus – vagy mezőnyjátékos – a példaképed gyerekként? Még most is ő?

– Nincs igazán példaképem, csak sok játékos és ember, akiket tisztelek rendkívüli tulajdonságaik miatt: kitartás, elhivatottság, céltudatosság, emberiesség. És ez az ember lehet egy tapasztalt edző vagy volt játékos, egy válogatott kézilabdás vagy csapattárs, vagy akár egy fiatal játékos, akinek egy súlyos sérülés után az az első kérdése, hogy mikor játszhat újra.

– Milyen játékosnak írnád le magad? Mik az erősségeid és gyengeségeid?

– Erősségem mindenképpen a magasságom, a hosszú kezek és lábak sokszor jól jönnek, ami mellé sajnos nem társul nagy gyorsaság, de dolgozok rajta. Sokak szerint nem vagyok elég agresszív, amin szintén dolgozok, de ez egy kicsit nehezebb feladat, lehet találni kellene egy boltot, ahol árulnak önbizalom-növelőt és agressziót...

– Vagy tíz éve itt vagy a LOKI-nál. Származik előnyöd belőle? Mi az, ami nem tetszik, s mi az, ami igen? S mi az, ami csak ennek az egyesületnek köszönhető?

– Ez a kilencedik évem itt, és mint már említettem, 8 nagyon szép évet töltöttem el Debrecenben, persze voltak nehéz szakaszok is. Helyismereti előnyöm az van, már egész jól tájékozódom a városban... A LOKI mindig is egy jó csapat, jó társaság volt, óriási és lelkes szurkolótáborral. Itt váltam NB1-es játékossá, sok szép emlékkel gazdagodtam, és sok remek embert ismertem meg. Na ez egy kicsit olyan búcsúzkodós... A Loki, beleértve mindenkit, egy nagyon jó közösség.

– Laci-papi Pálingert említette, én egy kontrasztot: miért olyan önbizalomtól teltek a dán-norvég kapusok, miért tűnnek mellettük oly szolidnak a magyar kapusok? Van komoly tudáskülönbség közöttük?

– Nincs tudáskülönbség közöttük, maximum védés-stílusbeli, egyszerűen más ország, más mentalitás, ami nem jelenti azt, hogy ők jobbak lennének.

– Ássunk vissza a múltba egy kicsit. Hogyan vonul be emlékeidbe Boti? Szeretted a stílusát?

– Jó edzőnek tartom Botit, hisz a Lokival is szép sikereket ért el, de az ő stílusa nálam nem igazán vált be.

– Most Köstner Vilmos az első számú edződ. Ő korábban kiváló kapusokkal dolgozott együtt nálunk: Szopóczy, Szamozvanova. Tud neked újat, hasznosat mondani?

– Igen, tud nekem Vili bá hasznos tanácsot adni, de a mi (kapusok) felkészítésünkkel elsősorban Imi bá foglalkozik, és rám férnek a hasznos tanácsok. Mindkettőjüket remek szakembernek tartom.

– Milyen most a hangulat a kapusok között? Mi a véleményed Tréfiről, s a fiatal Pácz Vikiről? Mit érthetett azon egy szurkoló, hogy idézem: "Te itt nőttél fel, ha ez fáj is a többieknek..."?

– Jó a hangulat a kapusok között, Tréfit és Vikit is remek kapusnak tartom. Sok szurkoló szemében, ha egy játékos abban a városban nőtt fel, annál a csapatnál nevelkedett, akinek szurkol, akkor egy kicsit mindig kedvesebb lesz számára, mint más játékosok, főleg, ha személyesen is ismeri. De ez csapaton belül egyáltalán nem érződik.

– Nagyon érdekelne a véleményed a következő bajnokság esélyeiről. Úgy fogalmazz, légy szíves, hogy év végén szeretném ezt számon is kérni. Tehát, hány százalék az esélyünk a bajnoki címre?

– Nagyon erős mezőny van most a magyar bajnokságban, de egy jól játszó, összeszokott Lokinak minden esélye megvan a döntőre (valószínűleg a Győrrel), ahol szerintem meglesz az esélyünk a győzelemre. De addig a Magyar Kupában és a BL-ben is helyt kell állnunk.

– Mindezek mellett, úgy látom, te egy nagyon nyugodt kapus is vagy. Hidegvérű. Egy gondolkozó típusú kapus, aki kiszámít mindent. Mit jelent a nézők tapsa egy-egy bravúrodnál?

– Ami azt illeti, néha többet kellene tudatosabban védenem. A közönség tapsa mindig jól esik egy játékosnak. Amikor bemész a pályára, és tapsolnak, akkor tudod, hogy bíznak benned.

Laci-papi: "Mikor szoksz le minden lövés után a "félve kinézésről" a kispad felé? S itt mindegy, hogy védtél vagy gólt kaptál. Tanulj Pálingertől! Ünnepeld a védést, de a sikeres blokkolást is! Dicsérd a védőket, hogy korholhasd őket, ha úgy érzed, nem segítenek megfelelően. Beszélj, beszélj, beszélj!!! Hangos szóval irányítsd a védekezést, mert ez is a dolgod, nem "csak" a védés. A közönség imádni szeretne! Te itt nőttél fel, ha ez fáj is a többieknek, de neked előnyöd származhat belőle. Élj vele! Integess a közönségnek, egy jó védés után emeld az öklöd és rázd a "B" közép felé, hidd el, jön az együtt ünneplés, ami növeli az önbizalmat. A közönség bálványokat akar! Sztárolni, szeretni szeretne játékosokat, de ezért tenni kell! A közönség szeretete önbizalmat ad, gyengébb forma esetén a "bálványnak" többet elnéz, hamarabb megbocsát, ami az önbizalom visszatérését hozza. Nem sokat kell ezért tenni, és megtapasztalhatod, milyen érzés, ha egy csarnok egyszerre zengi a nevedet, és kívánom neked, hogy jöjjön az ezzel járó extázisban való védés, amit utána soha nem tudsz felejteni, és mindent megteszel majd azért, hogy ezt újra és újra átélhesd. Kérdezd erről Csapeszt, vagy ha módodban áll egyszer a nagy elődöket: Tóth Ildit, Pusztainét, Szopóczy Brigit, Irina Szamozvanovát. Apropos. Ki a példaképed? Mik a céljaid a sportban, majd az életben? Mosolyogj, ne félj, ne rettegj a hibától, s higgyél önmagadban, és máris többet kihozol a képességeidből! Legyen a 2010-2011-es évad a Te éved, és ezáltal a miénk!"

– Kicsit hosszúra nyúlt kérdés, néhol zaklatott gondolatszövéssel, de mélyen megható. Féltő és őszinte szavak egy igazi szurkolódtól. Lehet ugyan vitázni egy-egy mondatával, de nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Milyen érzésekkel olvastad e sorokat? Mit válaszolnál erre, milyen érzéseid támadtak?

– Nagyon jólesett elolvasni, nagyon köszönöm. Valóban meg kell tanulnom "beszélni". Fontosabb meccseken sokszor kikapcsolom a közönséget, és csak a pályára koncentrálok, de már többen mondták, hogy jobban kellene örülnöm a védéseimnek, ami nekem egy kicsit nehézkes. De igyekszem, és önbizalom-növelő kapszulát is beszerzek...


Ez az első interaktív riportom, ahol előzetesen némileg tévedtem egy játékos belső énjének megítélésében. A pályán megfigyelt szerénysége, visszafogott viselkedése, félős tekintete után a riport során egy teljesen más mentalitású embert ismertem meg Évikében. Vagány, csibészes, szórakoztató egyéniség ő. S ahogyan a főnixmadár jelképe is mutatja, nem lehet, nem fogja őt senki eltiporni, mert mindig felül fog kerekedni. Elsősorban önmagán... S ha ez meglesz, nyitva áll előtte az út, a legfelsőbb szintig. "Csak" be kell rajta sétálnia.


handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

Friss hírek

tegnap, 20:35

Szabóné Filep Anikó

Anikó 1976 és 1980 között volt a DVSC (majd DMVSC) egyik fontos cserejátékosa, szinte bármelyik poszton be lehetett vetni szükség esetén. Majdnem 100 tétmérkőzésen lépett pályára, az NB II-től egészen az NB I-ig. Tovább...

március 23., 21:29

Karnyújtásnyira voltunk a csodától

Hihetetlen mérkőzést játszott a DVSC SCHAEFFLER a Vipers Kristiansand otthonában. Tíz másodpercen múlt a csoda. Véget ért a nagy utazás, de emelt fővel búcsúztunk. Tovább...

március 22., 17:00

Élvezni minden pillanatot!

Szombaton 18 órakor a háromszoros BL-győztes Vipers Kristiansand otthonában lép pályára a DVSC SCHAEFFLER. A tét a negyeddöntőbe jutás! A mérkőzést a Sport1 élőben közvetíti. Tovább...

március 20., 19:29

Csak az elején volt miért izgulni

A rossz kezdés után összekapta magát a DVSC SCHAEFFLER és magabiztosan szerezte meg a két bajnoki pontot Dunaújvárosban. Tovább...

március 19., 16:00

Két BL-csata között fontos bajnoki Dunaújvárosban!

A vasárnapi Vipers elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntő után, a szombati norvégiai visszavágó előtt a Dunaújvárosi Kohász KA vendége lesz szerdán a DVSC SCHAEFFLER. Tovább...