Hat meccs a jövőért - hat gondolat a kézilabdáért

Egy gondolat a magyar kézilabda magyar játékosainak becsületéért

Előrebocsátom, euro-komfortos embernek tartom magamat. Tudom, hogy ma jönnek-mennek a játékosok, és semmi kivetni valót nem találok abban, ha valamelyik csapatban külföldi játékosok játszanak. Ez ma természetes, normális folyamat, a mieink is játszanak külföldön, s nagyon nem lenne szimpatikus, ha kinéznék onnan őket, mert éppen nem dánok.

El kell azonban gondolkodni azon, hogy a mi csapatunk milyen útvesztőkön, s milyen támadások kereszttüzén át jutott el ide. Sokan nem gondolták, hogy idáig elérhetünk külföldi "nagy igazolás" nélkül. Ám szombaton este húsz óra huszonöt perckor egy olyan csapat fog kifutni a pályára, amelyik mindegyike - magyar. Szép pillanat lesz.

{{2}}

A mi csapatunkat más fórumokon, más csapatok szurkolói hosszú ideje igyekeznek úgy beállítani, mint egy renitens, a sorból kilógó csapatot, aki sokra nem viheti.

Hát gyerünk, Barbi, Buli, Vali, mutassuk meg, a magyar kézilabda, a magyar kézilabdás lányok becsületéért, hogy igenis itthon mi vagyunk a LEGJOBBAK! Menjünk neki a HYPO-nak bátran, azzal a szellemességgel, ötletes kézivel, amit csak mi tudunk!!! Mert igenis állítom, olyat tudunk, amit senki más itthon: mi játszunk! S nem marad el a siker!!!

Egy gondolat a LOKI női kézilabdacsapatának múltjáért

{{4}}

Megannyi nagy siker, nagy meccsek nagy hangulata. Ezért élünk. Szegényebb lenne az életünk nélküle. Emlékezzünk a legfontosabb pillanatokra, hogy erőt tudjunk meríteni belőle.

1987. Ki ne emlékezne a nagy bajnokcsapatra. Komáromi Ákos tervszerűen felépített csapatától egyszerűen féltek a riválisok. Tudták az ellenfél játékosai, hogy a második félidőben felőrlik őket. Ahogyan mi is tudtuk Dunaújvárosban, hogy mi következik az utolsó etapban. Harcoljunk a nagy elődök becsületéért, a múltunk tiszteletéért!!!

1995-1996. A két EHF kupagyőzelem. Előtte egy fájdalmas meccs a Viborg ellen, egy újabb elvesztett döntő, de aztán Osló mindenért kárpótolt minket. Az első igazi nemzetközi siker volt, hogy aztán egy évre rá újra kitombolhassuk magunkat. Emlékeztek, ki dobta a norvégok ellen a sordöntő hetest? Csapesz, aki előtte sohase. Vannak nagy meccsek, nagy pillanatokkal, de az az utolsó öt perc soha nem feledhető.

2010. Bajnokok Ligája selejtező, Lublin. Egy siker, amire mindenki felkapta a fejét. S talán ekkor dobbant meg először a LOKI szív, nemcsak Debrecenben… Elkezdtek figyelni ránk, csodálkozva meresztették ellenfeleink is szemeiket: hát ezek meg hogy csinálták ezt? Hogy is? Ma este figyeljen mindenki, megmutatjuk…

Egy gondolat a fiatal kézilabda tehetségekért - egy debreceni modell

Az egyik hazai kézilabda portálon érdekes cikk jelent meg a minap, egy fradista szurkoló írt a győri kézilabda fellegvárról. Tehát nem debreceni… Arról a rengeteg tehetségről beszélt, akiket felnevelnek, majd szabadjára engednek a győriek. Hoznak helyette külföldit. Nagy buli. 2002-es csapatukban Bogi mellett további négy játékos volt, akik mind-mind válogatottak lettek, de nem ott. Nagy kérdés, jó-e ez a magyar kézilabdának? Miért helyes az, ha egy ifi magyar bajnok Víg Vivien helyére hozunk egy norvég kapust? Tud e fejlődni ezzel a magyar kézilabda?

{{5}}

Hallgattam tulajdonosunk gondolatait a jövő magyar kézlabdájáért, a jövő nagy LOKI sikeréért. Először úgy elment a fülem mellett, mit is akar. Annyira egyértelmű, annyira egyszerű volt, hogy talán ezért nem értették a többiek sem. Aztán lassan mindenki kezdte memorizálni, miről is beszélt.

A történet arról szól, hogy vegyünk egy kézilabdacsapatot. Építsünk fel egy jövőképet, amit napi egyszerű, de szisztematikus munkával kezdjünk el megvalósítani. Kezdjük az alapoknál: hozzunk olyan edzőt, akinek helyi kötődése, neve van. Köstner Vilmos vs. Csapó Erika. Építsünk egy full-extrás kis saját kéziműhelyt, ahol kinevelhetőek lesznek a jövő nagy játékosai. Keressük a környék fiatal tehetségeit. Hozzuk létre a debreceni kézilabda akadémiát. S ezeket a felnevelt, menedzselt fiatalokat nyomjuk felfelé az első csapatba. Kötődésük lesz a városhoz, a LOKI-hoz. Ez a debreceni modell.

No igen, van úgy, hogy van hiányposzt, nincs megfelelő szintű játékos. Akkor vegyünk egyet külföldről, bárhonnan. Vagy vegyünk kettőt. De figyeljünk rá, hogy az egyensúly megmaradjon, lehetőleg magyar egyensúlynak. Hogy ne kallódjanak el a fiatal tehetségek, s ne vesszen el a befektetett munka, energia, pénz.

Egy gondolat a LOKI csodálatos szurkolóiért

Azt mondom nektek, nincs szebb annál, amikor elemi erővel felzúg a „Hajrá. LOKI!!” Az ember háta is borsódzik. A nagy sikerek idején talán még a könny is megjelent a szurkolók szemében, amikor a „Go West” dal is megszólalt. Soha, de soha nem csalódtam még a LOKI szurkolóiban. Úgy szurkolnak, ami más, mint a többieké: vannak dalaik, nótáik, van egyéniségük.

Gyerünk, Komcsi, nyomjátok úgy, mint Lublinban, vagy még jobban! Szóljon a dob, s a nóta: Mi vagyunk a legnagyobbak, hej, hej!!! Meg amit csak Ti tudtok!!!

Ne feledjétek, bár tudjátok ezt nélkülem is nagyon: a legjobban a legnehezebb pillanatokban kell biztatni, akkor tudunk segíteni!!! Soha ne add fel, soha ne add fel…

{{3}}

Egy gondolat a hűtlenekről

Nos, nem az Edda Művekről van szó, hanem azokról az emberekről, akik lassan-lassan elhagyták ezt a csapatot. Azokról a szurkolókról, akik a nagy sikerek idején ott tomboltak, ünnepeltek velünk, de mára elfelejtettek bennünket. Mi visszavárjuk őket, szükségünk van minden tapsra, mindenkire! Gyerünk, debreceniek, s nem debreceniek, mutassuk meg a FŐNIX-nek, hogy kicsi az nekünk!!!

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, szólnék azokhoz, akik szimpatizánsaink, akiknek sok lehetőség van a kezében! Ez az a pillanat, amikor sértődést, ilyen-olyan nézetkülönbséget félre kell tudni tenni minden sportot és kézilabdát szerető debreceninek, s ki kell jönni a csarnokba!!! KI KELL JÖNNI!! Bár kell a futsall, meg a hőlégballon is, a mi igazi csapatunk a LOKI!! Várunk benneteket!!! Örüljünk együtt a BL-nek, legyen ünnep megint a kézilabda, ez a mi igazi gyökerünk!!!

{{1}}

Egy gondolat a nagy lehetőségről

Bevallom, nem osztom azokat a véleményeket, melyek szerint, ha nem most, akkor majd jövőre eljön a mi időnk. A sikert akkor kell üstökön ragadni, amikor arra megvan a sanszunk. S most igenis megvan. Ki tudja, mi lesz jövőre, vagy azután? A ma sikerét ma kell kivívni.

A spanyol csapat nagyon erős. A német olyan németes küzdő. Az osztráknak meg van neve. De: a mi csapatunk meg sikeréhes!

Technikás kézilabdát játszunk, amire nem tudnak felkészülni, mert nem lehet. Erővel bírjuk, fegyelmezettek is tudunk lenni, ha akarunk. Akkor meg mitől kellene félnünk? Egy fanatikus szurkolótáborral a hátunk mögött?

Ezen mondatokat egy szurkolónk írta. Nem nagy szavak, de őszinték. Nem nagy gondolatok, de minden benne van. Nem okozhatunk csalódást magunknak. Ennyivel tartozunk – magunknak. S hogy majd a siker után is lesznek fanyalgók? Tudjuk jól. De ahogyan Fepi is megüzente: az ő idejük lejárt, mi következünk! MI KÖVETKEZÜNK!!!

handball

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com