Kiri: az igazi szurkolókkal nem nehéz kijönni

Hogy milyen is volt a távollét? Hol jó, hol elviselhető, Veszprémben meg például egyenesen szörnyű.

Valahogy olyan volt ez a néhány év Kiri számára, mint amikor tudomásul kell vennünk, hogy most itt és itt kell szolgálatot teljesíteni…

Annamari véleményem szerint úgy ment el tőlünk, hogy szíve mélyén mindig is debreceni maradt. Mert megszokta a debreceni szurkolókat, a közvetlenséget, a veszett meccsek utáni vigasztalást. A mi hangulatunkat, a jóban-rosszban történő kitartást.

Megszerette mindazokat a dolgokat, amik itt természetes velejárói a debreceni kézilabda közegnek. S amit más csapatoknál nem igazán kapott meg.

{{1}}

Azt még nem lehet tudni, milyen évet fog maga mögött tudni. S azt sem, hogyan alakul a sérülése. Reméljük, hamarosan visszaállhat a kapuba.

Egy valamit azonban biztosan remélhetünk tőle: hogy nagy-nagy hasznára lehet épülő csapatunknak az ő közösség-szerető mentalitása. Az a tulajdonság, amit csakis a gondos családi háttér adhat meg mindenkinek. Szorítunk neked, Annamari!

– Kiri, Sopi, Mesi visszavárunk! Egy emlék a szurkolóktól, talán még emlékszel rá. Mit érez egy ilyen drapéria láttán egy játékos?

– Először is nagyon örültem neki , hogy a szurkolók ilyennel kedveskedtek nekünk és tényleg sajnálták, hogy el kellett mennünk.

Másodszor pedig abban a pillanatban elkezdtem sírni, mert akkor tudatosult bennem igazán, hogy elkerülök a csapattól és a közegtől.

– Biztosan sokan kérdezték már tőled: hogy érzed magad újra itthon? Olyan a miliő, amilyenre számítottál?

– Igen, már sokan kérdezték tőlem. Én jól érzem magamat itthon, csak annyi a probléma, hogy jelenleg sérült vagyok, és egyelőre nem is tudom, mikor tudok visszaállni.

Ettől függetlenül szeretek itthon lenni, de hát ki nem szeret hazatérni. A miliő persze már változott a régi időszakhoz képest, de nem lett rosszabb. :))

– Posztodon van konkurencia…. Milyen Tréfi csapattársának lenni, segítitek egymást?

– Aki azt mondja, hogy nincs a posztján konkurencia, az nem mond igazat, hiszen ha van rajtad kívül azonos posztú játékos, az már önmagában is az. Ettől függetlenül én jól kijövök a Tréfivel, és úgy érzem, hogy tudunk is egymásnak segíteni.

– Már nem a mi játékosunk Kiss Évi, az ő helyére érkeztél. Érzed, hogy emiatt magas az elvárás veled szemben?

– Én Évikét mostanra már nagyon jó kapusnak tartom, hiszen az évek során sokat fejlődött. Az, hogy én a helyére érkeztem, az is egy elvárás, de magammal szemben is van egy elvárásom. S mivel nincs két egyforma kapus, így mindenkinek azt kell teljesítenie, amit tud.

– Kicsit kanyarodjunk vissza a régi időkhöz. Milyen volt a fiatalkorod Debrecenben?

– Ha kívánhat az ember jót a másiknak, akkor én mindenkinek azt kívánom, hogy ilyen gyerekkora legyen a kézilabdában ,mint nekem volt. Az itt szerzett barátok, csapattársak, tudásom, stb. mai napig elkísérnek.

{{2}}

– Aztán, mint már említettük, elmentél tőlünk. Mi jut eszedbe röviden az előző együtteseidről? Hol, mi volt kellemes?

– A második legjobb csapatom a derecskei Tajtavill volt. Nagyon szerettem azt a légkört is, de azt is el kell mondanom, hogy szinte debreceniekből állt, így igazából ez is a debreceni éveimnek köszönhető.

Aztán elköltözött a csapat Nyíradonyba, ott is egy fiatal játékosokból álló, összetartó közösségben tölthettem el éveimet. Viszont ott már jöttek a csapat körüli problémák, ami persze rátette a bélyeget az egészre. Végül el kellett igazolnom Hódmezővásárhelyre.

Nem igazán mondhatom jó évnek az ottani életem szakaszát, mert szakmailag nagyon gyenge edzők keze alá kerültem. Egy valamit mondhatok ott jónak, hogy az ottani nehézségek ellenére a csapatunk egységes maradt, és persze két jó barátom, Sopronyi Anett és Kudor Kitti velem voltak. Ott szorosabb lett a barátságunk, mint valaha volt.

Hazatérésem előtt pedig még tettem egy éves kitérőt Veszprémbe, amit csak annyival zárnék le, hogy azt viszont senkinek nem kívánom.

– Ennél a gondolatnál maradva, a szurkolóknak dilemmái vannak: mi az, ami nálunk jó, s mi, ami miatt máshol esetleg jobb? A pénzt most zárjuk ki….

– Tapasztalataim alapján sehol máshol nem volt olyan családias és összetartó a közönség és csapat, mint itt. Egyedül a derecskei, és a nyíradonyi közeg közelítette meg .

Számomra pedig, amikor elkerültem máshová, ez fura volt, hiszen én nem ahhoz voltam hozzá szokva, hogy sokszor még néző sincs a lelátón. Vagy hozzám sem szólnak a szurkolók. Esetleg trágár szavakkal illetik a saját játékosukat…

{{3}}

– Hányadik helyre várod a csapatot a bajnokságban? A játékosok szemével nézve, hol fogunk reálisan végezni?

– Ha a realitás talaján maradunk, akkor a 3-6. helyezésig várom a csapatot.

– A nemzetközi porondon most könnyű ellenfél következik, kötelező a továbbjutás. Szerinted meddig juthatunk a KEK-ben?

– Én erre az egyre, ha nem haragszol meg, azért nem szeretnék válaszolni, mert a nemzetközi porond az más, mint egy bajnokság.

Azt szokták mondani, hogyha valamit kijelentesz, az úgyis lesz. Így inkább se rosszat, se jót nem szeretnék mondani. Majd meglátjuk, de remélem, minél több győzelemmel gazdagodhatunk.

– Van nekünk egy edzőnk, Köstner Vili bá. Néha úgy érzem, magasabbra vannak tekerve processzorai, mint nektek… A viccet félretéve, az ő habitusa hogyan tud átragadni rátok? Inspirál?

– Én úgy gondolom, hogy van egy határ, ami inspirál, és van egy határ, ami nem. Nála sokszor áll fenn a nem .A legviccesebb az egészben, hogy én régóta ismerem, és már megszoktam, de néha még engem is az őrületbe tud kergetni. De a mondás úgy tartja:egyszerűen ő csak Vili! :))

– A zömében debreceni kötődésű csapatunk kikapott Veszprémben, te nem tudtál játszani. Nézőként mit éreztél? Dühöt, tehetetlenséget?

– Mind a kettőt, és egyfajta csalódottságot, mert a tavalyi évben a Veszprémnek és a Debrecennek volt egy kis afférja, amire itt tehetett volna pontot a Debrecen. Ez nem sikerült .A saját ottani sérelmeim pedig azt diktálták, hogy veszítsen a Veszprém, de sajnos nem teljesült a kívánságom.

– Hogy áll a sérülésed, mikorra térhetsz vissza?

– A sérülésemmel kapcsolatosan nem tudok jó hírekkel szolgálni, ugyanis a kezelések, amelyeket kaptam, nem igazán hatottak. Jelenleg az a felállás, hogy steroidos injekciót kapok, s utána meglátjuk, hogyan reagál rá a sérülésem.

– Mi játékodban, ami az átlagosnál jobb, s mi, amiben fejlődnöd kell mindenképpen?

– Úgy gondolom, a ziccer védés az erősségem, a gyengeségem pedig több pici apró hibából tevődik össze, amelyeken finomítanom kell.

– Beszéljünk kicsit a korai éveidről is. Hol végezted a tanulmányaidat?

– A Szegedi Egyetemen vagyok utolsó éves hallgató. Előtte a Kölcsey Ferenc Főiskolára jártam, de mivel elkerültem, nem tudtam itt folytatni tanulmányaimat.

{{4}}

– Mikor döntöttél a kézilabda mellett, s miért? Kinek a tanácsaira emlékszel vissza a legszívesebben?

– 10 éves korom óta kézilabdázom, és azért döntöttem a kézilabda mellett, mert az édesapám is kézilabdázott, s édesanyám is nagyon pártolta ezt a sportágat.

– Ki szeretett volna leginkább rábeszélni a kézire, s haragszol-e rá? :))

– Életem első edzője Halász Ferenc tanár úr és a szüleim. De senkire nem haragszom. :))

– Szüleid támogatják a kézilabdás karriered? Elmennek meccseidre?

– Nagyon is, és szinte nem sok olyan meccset tudok, amin ne lettek volna ott, akár idegenbeli, akár nemzetközi, akár itthoni. Ezek a jó szülők, nem ?? :))

– De igen, ilyen egy jó család. Testvéred van? Egyedül élsz, vagy szüleiddel?

– Két fiú testvérem van. Bátyám, Király Sándor, aki 29 éves házas ember, s öcsém, a 25 éves Király Zsolt.

Már mindannyian kiszálltunk a családi otthonból, de sokszor hazatérünk a szülői házhoz. Elvégre még gyerekek vagyunk, és azok is leszünk, amíg a szüleink élnek. Ezért néha jó hazamenni.

– Hogyan telik jelenleg egy hétvégéje Király Annamarinak? Buli szolidan, vagy ezerrel? Tényleg, van komoly barátod?

– Általában vagy a barátokkal, vagy a nagy családdal telik a hétvége. Ebbe bármi belefér. Buli, családi program, mozi, beülni valahova, stb. Minden, amit a szabadidejében csinál az ember. Jelenleg nincs komoly párom.

– Ha Debrecen, akkor LOKI, s ha LOKI, akkor szurkolók. S ha szurkolók, akkor adódik a kérdés: mi a véleményed róluk, kijöttök egymással?

– Erre azt szoktam mondani: az igazi szurkolókkal nem nehéz kijönni, a divat szurkolókkal viszont igen . Hiszen az igazi szurkoló jobban-rosszban szurkoló marad, a divat szurkoló pedig így is, úgy is talál kivetni valót. :))

– Köszönöm válaszaid a szurkolók nevében, s annyit ígérhetek: a jó védéseket mindig nagyon meg fogjuk tapsolni!

– Köszönöm szépen a kérdéseket, és a szurkolói körnek pedig a szurkolást. :))

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com