Mindig a Loki volt a nagy szerelem

- Pontosan tíz éve mentem el Debrecenből, s most Gellén András többségi tulajdonos hívására tértem vissza - kezdi Köstner Vilmos. - Nagy kihívás, szép feladat egy ilyen patinás klubnál a fiatalokkal foglalkozni.

- Az egy évtized alatt is egyre közelített Debrecenhez, legalábbis, ami a távolságot illeti…

- Először két évet dolgoztam Székesfehérváron, majd 2001-től-2005-ig a fővárosban, a Vasasnál, 2006 januárjában pedig az akkor másodosztályú Tajtavill-Derecskéhez kerültem. A történetnek erre a részére már valószínűleg mindenki emlékszik: feljutottunk az első osztályba, ahol két szezont húztunk le, de sajnos az időközben Nyíradonyba költöző együttes anyagi nehézségek miatt nem tudta vállalni a folytatást

- Ekkor jött a Loki ajánlata?

- Bár nagyon régen dolgoztam fiatalokkal az egyértelmű volt, hogy nehéz és szép feladatra kaptam felkérést. Közvetlen kollégáim, a zárt serdülőcsapatot irányítót Boros Ferenc és a nyílt serdülő együttessel dolgozó Győrvári Viktor, de nagyon fontos a jó kapcsolat a Debreceni Sportcentrum utánpótlásedzőivel is. Csapatban kell dolgoznunk, s gördülékenyebbé, egységesebbé kell tenni az egész rendszert. Minden évfolyamban húsznál több gyerekkel dolgozunk, s ez azt jelenti, hogy a kézilabda varázsa él Debrecenben. Szeretnénk a környező településeket is fokozottabban bevonni, megszüntetni az elvándorlást, hiszen sok gyerek kötött ki az utóbbi időben Győrben. Meg szeretnénk tartani Kelet Magyarországon az utánpótlás nevelésben betöltött vezető szerepünket. Hosszabb távú munkáról van szó, velem is hosszú távú szerződést kötöttek, s ennek a célja, hogy a majdani NB I-es keretbe olyan sportiskolás, DVSC-s nevelésű játékosok kerüljenek, akik erősítik a csapat városhoz való kötődését. S ezzel egyben azt a célt is megvalósítjuk, hogy a nagycsatban több magyar, saját nevelésű fiatal szerepeljen.

- Értékelik a gyerekek a tulajdonos odafigyelését, hiszen ugyanolyan mezeket kaptak, mint amilyenben a felnőttek játszanak?

- Mindenki remegve várta, és nagy örömmel vette át a saját névre szóló mezét. A felkészülési tornákon is ezekben a mezekben szerepeltek, s ennek az az üzenete, hogy a Lokinál komolyan számolnak az utánpótlással, a gyerekeken van a tulajdonos vigyázó szeme. Remélem, hogy a szép új szereplésben jól is játszik majd a csapat.

- Mennyit edzenek az utánpótlás csapatok?

- A DVSC-nél heti hét foglakozást tartunk. Minden délután, és kedd-csütörtök reggel is. Ez egyelőre csak az Irinyibe járó gyerekeknél működik, a többi iskolával még egyeztetünk. Megpróbáljuk dinamikában, labda nélküli mozgásban a felnőtt mezőnyre jellemző stílust megtanítani a gyerekeknek. Javultak az edzéslátogatások, szinte százszázalékos a részvételi arány.

- Mikor érkezhetnek az első fecskék a nagyokhoz?

- A DVSC ificsatából öt játékos (Pácz Viktória, Dakos Noémi Varsányi Nóra, Karalyos Orsolya és Sisa Pálma) tagja a felnőtt keretnek. De nem szabad elfeledkezni arról, hogy Hornyák Dóri is még serdülő korú, és a frissen igazolt Szalai Babett is játszhat az ifibajnokságban, természetesen a felnőtt csapatban való szereplés függvényében. A cél, hogy az utánpótlásképzés olyan színvonalú legyen, hogy zökkenőmentes legyen a beilleszkedés.

- A rimaszombati tehetséggel, Bálint Rékával ötéves szerződést kötött a klub. Ez lehet a jövő útja a tehetségek megszerzésére, majd megtartására?

- Ez is azt jelenti, a vezetés figyel a tehetségekre. De a DSI-ben és a nyílt serdülőben is edzenek olyan gyerekek, akik szép reményekre jogosítanak. Persze a célunktól még nagyon messze vagyunk, az országban több helyen is komoly utánpótlásképzés folyik, kezdenek a kluboknál rájönni, hogy a saját erő beépítése a kötődés miatt roppant fontos, s a hosszú távon anyagilag is megtérül. Minden munka alapja a nyugodt feltételrendszer, s számunkra ez adott. Egy problémánk akad csupán, a növekvő létszám miatt komoly pályagondjaink vannak. Fontos lenne az iskolai tornatermek jobb kihasználása a sport számára.

- Milyen volt tíz év után egy meccs előtt újra Loki csatakiáltást vezényelni?

- Soha nem távolodtam el Debrecentől, hiszen a családom mindvégig itt élt. De a nagy szerelem számomra mindig is a Loki volt, hosszú időt töltöttem itt, s rengeteg szép emlék köt a csapathoz. Még lámpalázam is volt a visszatérés után, amikor az első edzést vezettem a Hódosban, s ilyenkor az ember elmereng a múlton. S bár sok helyen megfordultam az elmúlt tíz évben, azért nem tévesztettem el, hogy a kettő, három után, mi következik…

BA

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com