Sikerek, stresszek, babonák: bronzérmet ünnepelhetett társaival a Loki irányítója

Vámos Petra 18 évesen szerződött a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémiáról a Lokihoz. Az eddig eltelt három szezonjában folyamatosan egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembenéznie. Először a felnőtt NB I, aztán a felnőtt válogatott mélyvízébe került, majd azon kapta magát, hogy ő a tokiói olimpián a nemzeti csapat első számú irányítója. Ma pedig az a kérdés: ki legyen a váltótársa a nagyválogatottban. De "Vamosz" mindig bebizonyította, hogy tud úszni. Így aztán ki mást választottak volna volna a DVSC Schaefflernél a szezon legjobb játékosává, mint őt?

Dehir.hu: Kezdjük az olimpiával! Hogyan tudtad feldolgozni, hogy az olimpián Kovacsics Anikó, majd Szucsánszki Zita sérülése után egyedül maradtál a posztodon?

Vámos Petra: Nagyon hirtelen történt minden. A két irányítónk elvesztése az egész csapatot megviselte, nem csak engem. Legbelül kicsit kétségbe is estem. Mi lesz a következő lépés, hogyan lesz a feladat megoldva? De aztán átfordult bennem minden, a megoldáson kezdtem gondolkodni. Próbáltam magamat tudatosan felkészíteni arra, hogy én leszek abban a szituációban, ezt most nekem kell megoldanom. Nem helyeztem magamra nagy nyomást. Nem akartam mindenáron kiemelkedően játszani, csak arra törekedtem, hogy csináljam azt, amiben jó vagyok. És, ha a részfeladatok menni fognak, az összteljesítményen is megfelelő lesz.

Dehir.hu: Erre szokták mondani: a legfontosabb dolgok fejben dőlnek el.

V. P.: Így van. Meg kell tanulni a stressz kezelését. Az olimpián, három vesztes meccs után nyomásból jutott éppen elég a sorsdöntő meccsre. Brutális volt az eredménykényszer, de szerencsére jól jöttünk ki belőle.

Dehir.hu: A nyomás elviselése is a tanulási folyamat része. Itt, Debrecenben kik voltak a szakmai stábokon kívül a legfontosabb tanítóid?

V. P.: Például Bulath Anita, hiszen poszttársak voltunk, de a többi rutinos játékost is ide tudnám sorolni. Sok instrukciót kaptam, amiket be tudtam építeni a játékomba. Bulinak minden fiatalhoz volt jó szava, éreztük, hogy szeretne építeni bennünket.

Dehir.hu: Konkrétan?

V. P.: Nekem a védekezésemben is sokat segítettek a tanácsai. Például az: ne szökdécseljek, mert akkor fogják elindítani a cselt és vernek meg egy az egyben, amikor a levegőben vagyok. Ez olyan beidegződés, amit az ember észre sem vesz. De miután elkezdtem erre figyelni, sikerült változtatni rajta.

Dehir.hu: A másik játékostársad, aki szokott téged emlegetni, Kovács Anna.

V. P.: Kokó nagyon komplex játékos, tud átlőni, nagyon jól cselez és remekül lát a pályán. Vele olyan támadásokat lehet szervezni, amikor a védők nemigen tudják, hogy mi következik. Sőt, néha mi magunk sem tudjuk, de egy szempillantásból kiderül a terv, olyan ütempasszokat kapok tőle, amiből könnyebben tudok "egyegyezni". Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy be kell fejeznie a játékos pályafutását.

Dehir.hu: Ami a komplexitást illeti, eddigi pályafutásod tipikusan az olyanokéhoz hasonlatos, akik nagyon fiatalon robbannak be az élvonalba és egy ideig remekül megélnek abból, hogy nem ismerik őket. De azokból válik később igazi klasszis, akik "túlélik" a fázist, amikor már minden mozdulatuk ki van videózva és elemezve. Szerintem te éppen a sikeres túlélés fázisában vagy...

V. P.: Egy élsportoló ezt akár többször is átélheti. Jöhet egy rosszabb periódus sokféle ok miatt. Velem is megesett valóban ez, az őszi szezonban nem éreztem igazán stabilnak, magabiztosnak a játékomat.

Dehir.hu: Miben nyilvánult ez meg?

V. P.: Abban, hogy elbizonytalanítottam magamat. Olyan szituációkat gondoltam tovább és túl, amiket addig gond nélkül, első szándékból megoldottam. Az elvesztegetett tizedmásodpercek pedig megbosszulták magukat. Nagyon hálás vagyok amiatt, hogy a klubnál emiatt nem helyeztek rám nyomást, hanem végig biztattak. Mert nehéz azt feldolgozni, amikor tudod, hogy beleraktad a munkát, mégsem jön ki belőle, amit szeretnél.

Dehir.hu: És mi segített?

V. P.: A munka. Mert tudtam, ha az edzésen 200 százalékkal odateszem magam, az eredmény a meccsen is meg fog látszani. Fiatal vagyok még, szeretném a meglévő erényeimet tovább fejleszteni, de új dolgokat is tanulni. Erre itt, Debrecenben minden lehetőségem adott.

Dehir.hu: Az idei szezon kulcsmomentumai közé tartozott, hogy a csapat tartalékosan, "post-Covid" állapotban is hozni tudta a kötelezőket.

V. P.: Voltunk többször is nehéz helyzetben. De a mi erőnk talán abban volt, hogy, akik a pályán tudtak lenni, még inkább összekapaszkodva küzdöttek. Sőt voltak olyan meccseink a Covid időszakán kívül is, amikor nem tudtuk a várt szép, biztos győzelmet hozni. De végül mégis nekünk lehetett beírni a két pontot.

Dehir.hu: A Dunaújváros ellen a testvéred, Míra, a Kisvárda ellen te lőttél úgy győztes gólt, hogy mire földet ért a labda, vége is volt a meccsnek. Mit jelentett számodra a húgod megérkezése?

V. P.: Sokat, igazi lelki töltetet adott, mert szinte mindenben hasonlítunk. Speciális a helyzet, mert sokszor kerülök balátlövő pozícióba és helyzetbe tudom hozni. Nagyon jó érzés, hogy nem pánikolt be a kapott lehetőségtől, boldoggá tesz, hogy hozzá tudok járulni a sikeréhez.

Dehir.hu: Vannak meccs előtti babonáid, kabaláid?

V.P.: Jótól kérdezed ezt, mert én vagyok az az ember, akinek "millió" van - nevetnek is rajtam sokszor a többiek, hogy nekem mindig mindennek pontosan "úgy" kell lennie. Például mindig ugyanolyan sorrendben végzem a bemelegítő mozdulatokat és soha nem veszem le közben a pulcsimat. Ha negyven fok van a csarnokban, akkor sem.

Dehir.hu: Az óvatos idényeleji megfogalmazás után mikor mondtátok ki igazán, hogy a bronzérmet akarjátok?

V. P.: Eleinte kimondatlan cél volt ez, mert voltak olyan meccseink, amikor nem jött ki belőlünk a felszabadult örömjáték, noha kellett volna. Ám a közvetlen riválisok elleni rangadókon mindig azt éreztem, hogy a csapat kőkeményen odateszi magát. Ezek a győzelmek megerősítették, hogy a cél elérhető.

Dehir.hu: A szezonhoz tartozik még, hogy te lettél a Dehir szavazásán a 2021-es év debreceni sportolója.

V. P.: Nagyon sokat jelent ez nekem. Egyrészt azért, mert nem vagyok született debreceni, saját nevelésű játékos, másrészt a jelöltek között csupa nagyon sikeres sportoló volt. Óriási megtiszteltetés, hogy itt Debrecenben ennyien megszerettek.

Dehir.hu: Nagyon jó érzés lehet ez a szüleidnek is. Szoktak időnként eljönni Debrecenbe?

V. P.: Havonta egyszer-kétszer ott vannak a hazai meccseinken.

Dehir.hu: Ők "szakmázós" szülők, vagy inkább anyaként és apaként igyekeznek kezelni benneteket?

V. P.: Is-is, de ez elsősorban tőlünk függ. Mert van olyan, amikor igényelem a véleményüket, ők mit láttak egy meccsen. De megesik, hogy én csak el szeretném panaszolni a problémámat. Ilyenkor egy ölelést kérek csupán és azt, hogy elmondják: nincsen semmi baj...

Gurbán György

Forrás: dehir.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com