Sikeres esztendő: Nem okozott csalódást az újonc

8. DMVSC 22 7 2 13 318-376 16

Az eredmény köztudott: hetedik hely a Magyar Népköztársasági Kupában, negyedik a vidékbajnokságon, a leglényegesebb mégis az, hogy kiegyensúlyo­zott teljesítménnyel, tavasszal és ősszel is ugyanott, a nyol­cadik helyen végzett a csapat a bajnokságban.

S a körülmények? Az újonc feladata sohasem könnyű, de a debreceniek számára továb­bi nehézséget jelentett, hogy egy az egyben ugyanazzal a csapattal szerepeltek, amely az NB I B-ben bajnokságot nyert: azaz egyetlen poszton sem erősítettek. Hölgyek ese­tében illetlenség a korról beszélni, mégsem elhanyagol­ható tényező, hogy az NB I legmagasabb átlagéletkorá­val (28,8) a DMVSC kezdő­csapata rendelkezik. Bizo­nyított tény ugyanis, hogy a sorozatos megterhelést a fia­talok jobban bírják. Márpe­dig itt arról volt szó, hogy az NB I B hetenkénti nyugodt ritmusát felváltotta egy zak­latott játékrend: sokszor csu­pán két-háromnapos pihenő volt a mérkőzések között, ennyi idő jutott a szervezet regenerálódására.

Mindezekkel persze tisztá­ban voltak a csapat vezetői akkor, amikor elkészítették első NB I-es esztendejük me­netrendjét, szakmai célkitű­zését. Halász Ferenc edző utólag így elemzi az év eleji terveket.

- A gondtalan bentmaradás volt a célunk, a 9-10. he­lyet pályáztuk meg, s ismere­tes, hogy ennél előrébb vé­geztünk. Sőt, valamivel még jobb is lehetett volna a bizo­nyítványunk, ha az irányító Botkáné nem sérül meg sú­lyosan az FTC elleni tavaszi mérkőzésen - tizenhárom további találkozón nélküle játszottunk. A kezdőcsapatból négy meccsre kiesett Purguly (lábát gipszbe tet­ték), sérüléssel bajlódott a tavaszi idény végén Kádárné, valamint a feleségem is. Az előbb említettekhez jön még a BHG elleni meccsünk újrajátszása, melyet egy bizonyít­hatatlan dolog miatt rendel­tek el, a már megszerzett pontot elveszítettük, ráadásul így alakítói lettünk a kiesők elég furcsa harcának, összes­ségében elégedett vagyok az eredménnyel, minden dicsé­retet megérdemel a csapat.

- Menet közben, mérkő­zések előtt és után azért bi­zonyára elhangzott a korholó szó is.

- Az együttes derekasan helytállt, ez azonban nem je­lenti azt, hogy ne látnánk a hiányosságokat. Kevés játé­kosból lehetett válogatni, rá­adásul néhány posztra hiány­zik a kiemelkedő képességű NB I-es játékos. Rájuk égetően szükség lenne, már csak azért is, hogy harc alakuljon ki a csapatba kerülésért és az ottmaradásért. Átigazolási ter­veinket az idén feltétlenül jobban kell végrehajtani - gólképes átlövők, egy volt debreceni szélső és egy kapus megszerzéséről tárgyalunk. E játékosokat "házon kívülről" szeretnénk igazolni. A me­gyéből elsősorban olyan fia­talokat hívunk hozzánk, akik a mi ifiválogatottjainkkal együtt dolgozva néhány éven belül saját utánpótlásunkat képezhetik.

- A fiatalítás dolgában (a már említett magas átlag­életkor ellenére) nem panasz­kodhat a klub. Több tehetsé­ges játékos szerepel a keret­ben, igaz, viszonylag keve­set játszottak.

- Három kézilabdázónk kapott helyet a magyar ifjú­sági válogatottban: a közel­múltban Tóth Róza, Szarvas Anikó (17 évesek) és Antos Zsuzsa (16) szerepelt a Ro­mánia és Lengyelország elle­ni meccseken, de Balogh Ka­talin is tagja a bővebb keret­nek. Négyőjük közül Tóth állandóan ott volt bajnoki meccseinken, ha nem is min­dig a kezdőcsapatban. Az ö játékán is mérhető a fiatalok­kal való foglalkozás iránya: kitűnően védekezik, a góllö­vésben azonban elmarad a várakozástól, csupán négyszer talált a hálóba. Szarvas és Antos kevesebbszer szerepelt, de ők is ügyes megmozdulá­sokkal hívták fel magukra a figyelmet. Úgy hiszem, első­sorban erősödniük kell, fizi­kai képességeiket kell job­ban növelni, s akkor megfe­lelő tapasztalatszerzés után hasznos tagjai lesznek az NB I-es csapatnak.

- Az ifjúsági korúak játé­káról már szó esett. Miként értékeli a csapat többi tag­jának teljesítményét?

- A hozzáállás, a lelkese­dés mindenkinél dicsérhető. A kapuban Nagy Józsefné tulajdonképpen egyedül állta a sarat, csaknem minden ta­lálkozón végig ő védett, s e nagy idegi megterhelés elle­nére sorozatban bravúrokra volt képes. A mezőnyjátéko­sok közül Kádárné Eperjesi Ilona és Halászné Huszár Er­zsébet kerülhet a kiemelt kategóriába. A többieknél váltakoztak a jó és a gyen­gébb teljesítmények, bár eb­ben az is közrejátszott, hogy a sérülések miatt sokójuk nem mindig a saját posztján játszott.

- A csapat negativ gólkü­lönbséggel zárta a bajnoksá­got, a 376 kapott gól ellené­ben 318-at dobott (tavasszal 169, ősszel 150). Tavaly, az NB I B-ben Halászné 152 ta­lálattal lett gólkirály, az idén a legjobbak között, erősebb, képzettebb védőkkel szemben 86 gólt ért el. Társai közül csak Kádárné tartott lépést vele - a többiek lemarad­tak.

- Sajnos. S ez tükrözi já­tékunk hiányosságait is. A házi góllövőverseny végered­ménye (zárójelben a szerep­lések száma): Halászné 86 (19), Kádárné 85 (22), Máthé 51 (22), Juhászné 30 (22), Bot­káné 21 (9), Halláné 15 (22), Purguly 8 (18), Szarvas 8 (18), Tóth 4 (22), Bordásné 2 (15), Antos 2 (5). Szabóné és a kapus Teremi, valamint Nagyné nem ért el gólt. E felsorolás persze bizonyos mértékben csalóka, hiszen azoknál a játékosoknál is egy-egy szereplésnek számít a mérkőzés, akik alkalman­ként néhány percet töltöttek pályán. A kezdőcsapat tag­jai közül Halláné és Purguly 12, Juhászné 9, Máthé 4 al­kalommal maradt gólképte­len, a gyakorta szereplő Tóth 18 találkozóján nem dobott gólt, Halászné, Kádárné és Botkáné egy-egy találat nél­küli mérkőzéssel rendelke­zik, de náluk is voltak olyan meccsek, amikor csak egy­szer, vagy kétszer találtak az ellenfél kapujába. Ez a sta­tisztika mindenképpen el­gondolkoztató.

- Mely mérkőzésen volt elégedett a csapat játékával?

- Három olyan találkozó volt, ahol egyértelműen di­csérhettem mindenkit, mind­három mérkőzést idegenben vívtuk. Tavasszal az Építők SC ellen kitűnő játékkal 14-13 arányban győztünk, ősszel pontot raboltunk a Győri Textilestől, s a vereség elle­nére kihúzhattuk magunkat a sokszoros bajnok Vasas el­leni összecsapás után is - félidőben még mi vezettünk.

- A tavalyi kupaszereplés (hetedik hely) elismerése­ként selejtező nélkül jutottak az MNK országos döntőjébe. A nyitány néhány héten be­lül elérkezik. Miként alakul a téli program, milyen felada­tokkal kezdik az új idényt?

- Rövid pihenőt kaptak a játékosok a bajnokság vé­gén, s máris teljes intenzitás­sal edzünk. November 30-án Litvániába utazunk, s tízna­pos túránk során Vilniusz-ban és Kaunaszban játszunk mérkőzéseket. Hazatérésünk után csomagot váltunk, s de­cember 12-én három napra a romániai Nagyváradra, nem­zetközi tornára utazunk. Az MNK küzdelmei december 17-én kezdődnek, a Dunaúj­város, majd a Vasas ellenjátszunk, idegenben, s 21-én itthon fogadjuk a Ferencvá­rost. E mérkőzésen búcsúzik egyébként Halla Ignácné, aki befejezi sportpályafutását. Szabóné Filep Anikó és Bor­dásné Rácz Mária szintén ebben az esztendőben szere­pel utoljára a csapatban, ők valószínűleg a D. Kinizsihez igazolnak. Január 2-án foly­tatódik az MNK-sorozat, s a hónap közepéig hét további találkozót vívunk. A csoport-mérkőzések végeztével feb­ruár 13-án és 15-én lesznek a helyosztók. Közben január közepén megkezdődik a Nap­ló Kupa, februárban pedig a vidékbajnokság. A bajnoki rajt áprilisban lesz, szeret­nénk, ha NB I-es mérkőzése­inket a D. Dózsa csapatával közösen rendezhetnénk. Azt tervezem, hogy az MNK-ban, a vidékbajnokságon és a Napló Kupában még több le­hetőséget adok a fiatalok­nak. Nem az eredményesség az elsőrendű cél, hanem az, hogy egyre jobban beépülje­nek a csapatba, edződjenek, szokjanak hozzá ehhez a lég­körhöz. Bajnoki célkitűzé­sünk az, hogy az ideihez ha­sonlóan szerepeljünk jövőre is. Persze, terveinket nagy­mértékben meghatározza, hogy mennyire tudjuk valóraváltani átigazolási elképze­léseinket.

Árvay Sándor

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com