"Felfrissülök, új erőre kapok, ha játszom" - Vassnét búcsúztatta a Medicor

- Néhány perccel ezelőtt fejeződött be a búcsúmérkőzésed és most az "utolsó vacsorádon" ülünk. Szomorú vagy?

- Nagyon lehangolt vagyok, de szerencse, hogy legalább megnyertük a meccset. Most érzem, hogy milyen sokat jelent nekem a kézilabda.

- Aki ilyen sokáig űzi, biztosan nagyon szereti. Mit adott neked ez a sportág?

- Rengeteg élményt, sikert nyújtott és még most is felfrissülök, új erőre kapok, ha játszom. Amikor 1963-ban Berettyóújfaluban, a gyermekvárosban Karakas András megismertetett a kézilabda alapjaival, akkor jöttem rá, hogy megtaláltam azt, amihez tehetségem van. Ezt szerencsére más is meglátta, így 1968-ban a Debreceni Dózsa női csapatához kerültem. Onnan igazoltam később a D. Közúthoz, ahol a legszebb éveimet töltöttem, hiszen mindig a fiatalkori emlékek a legkedvesebbek.

- A DVSC-ben is játszottál, amikor Varga István volt az edző, de úgy tudom, hogy nem igazán sikerült beilleszkedned.

- Mindössze egy évet töltöttem a Lokinál, majd visszatértem a Közúti Építőkhöz, ahol sajnos úgy éreztem, nem becsülnek meg. Egy elég csúnya szakítás után kerültem mostani egyesületemhez, a D. Medicorhoz 1982-ben.

- Úgy tudom, hogy akkor más csapatokhoz is hívtak téged.

- Igen, a legnagyobb név közöttük a Vasas volt.

- Miért hagytál ki ekkora lehetőséget?

- Édesanyámtól nem tudtam elszakadni, ezért Debrecenben maradtam. Úgy érzem, jól döntöttem, mert az ő és a férjem segítsége nélkül nem tudtam volna ilyen sokáig a pályán maradni.

- Aki ilyen hosszú ideig sportol, biztosan sok edző módszerét, edzését kipróbálta. Kiktől tanultál legtöbbet?

- Mindenekelőtt két gyermekvárosi nevelőtanárom nevét említeném, Molnár Máriáét és Lovas Olíviáét, akik segítettek megtalálni magam az életben. Karakas András a sportot szerettette meg velem, Tóth József a D. Közútban volt a mesterem, sok összetűzésünk ellenére nagyon sokat köszönhetek neki. Vámos Miklóstól - aki egy éve edzőm - türelmet és emberséget tanultam.

- És kik voltak azok a játékosok, akikkel megértettétek egymást a pályán, szavak nélkül is ismertétek egymás gondolatát?

- Halászné Huszár Erzsivel és Sallai Sándornéval nagyon szerettem együtt játszani.

- Mi az oka, hogy éppen most vonulsz vissza? Néztelek a szombati mérkőzésen, fizikálisan még mindig nem maradsz le a fiatalabbaktól.

- Édesanyám súlyos beteg, ápolnom kell, és van egy 13 éves fiunk, akire most nagyon oda kell figyelni. Igaz, eddig nem sok gondunk volt vele, mert eléggé elfoglalt, szólótáncos a Főnix néptáncegyüttesben.

- Gratulálok a pályafutásodhoz és a magánéletben is sok sikert kívánok!

Vass Györgyné személyében nagy tudású, a játék minden fortélyát ismerő kézilabdázó vonult vissza. Remélem, helyét sok, hozzá hasonló fiatal veszi át.

V. Szalai Mária

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com