Fritsch Margit "másodvirágzása"

Tóth I., (Pusztainé vagy Nagy K.) - Szilágyi, Nagy Zs. ... - szinte mindig így kezdtük papírra kopogtatni a DMVSC női kézílabdacsapatának összeállítását az utóbbi években.

Idén már nem, hiszen Tóth I. és Szilágyi súlyos sérülést szenvedett, Pusztainé pedig belépett a kismamák sorába, s a névsor elején már csak Nagy Katalin maradt. A korábbi 3. számú, még nagyon fiatal, ennélfogva tapasztalatlan, de tehetséges kapus váratlanul biztos pont lett a csapatban, de szerencsére megfelelt a várakozásnak. No, de egyedül volt, s nemcsak a DMVSC-nek, hanem még alacsonyabb osztályú csapatoknak is legalább két kapusra van szükségük!

Ki legyen Nagy Kati mellett a másik? - ezen tanakodtak Komáromi Ákosék február végén, amikor váratlanul arról értesültek, hogy a Dunaújvárosi Kohász 31 éves csapatkapitánya, Fritsch Margit éppen visszavonult az aktív játéktól és már el is búcsúztatták a klubjában.

- Bár Dunaújvárosban még marasztaltak, de már meguntam a védést és úgy éreztem, hogy jobban fárasztanak az edzések is, mint korábban. Otthon van egy kertem, 1500 négyszögöl szőlő is, ami elég elfoglaltsággal jár. Ráadásul építkezem és hazamentem befejezni a házamat, ami már majdnem teljesen készen van. Eldöntöttem hát, hogy visszatérek szülőfalumba, Soltvadkertre és egy vállalatnál fogok dolgozni, no meg a helybeli ifjúsági női kézilabdacsapatot edzem. A második napot töltöttem otthon, amikor Komáromi Ákosék felkerestek azzal a javaslattal, hogy a tavaszi szezonban segítsek a DMVSC-nek.

- Hogy fogadta a bajnok- és kupagyőztes csapat mesterének felkérését?

- Nagyon meglepődtem és örültem, szívesen jöttem Debrecenbe, ahol egyrészt a magasabb követelmények, továbbá a válogatottakkal teletűzdelt csapat és a kétezer néző által keltett forró hangulat jelentette az újdonságot számomra.

- Korábban mi volt a véleménye a DMVSC-ről?

- A bajnoki és a kupamérkőzéseket tekintve az elmúlt öt évben évenként kettő-négy alkalommal találkoztunk velük. Mindig szimpatikus és nagyon jó csapat benyomását keltették.

Ennek a "szimpatikus" gárdának aztán - egyelőre negyedévig - Fritsch Margit is a tagja lett, akinek pályafutása nem nélkülözi az érdekességeket. Már csak azért is, mert elég későn, 17 éves korában lett kézilabdázó, amikor Kiskunhalason mezőgazdasági üzemszervező technikusnak tanult. A Soltvadkerti TE megyei csapatában kezdte a játékot, s hat évig tartott ki csapatánál, majd a Jánoshalmi Spartacus SE kapuja előtt áll a lövések útjába három évig az NB II-ben. 1983-ban hívta magához az élvonalbeli Dunaújvárosi Kohász.

- A Veszprém, az Ózd, a Budaprint és a Jászberény is keresett, de én a Dunaújvárost választottam, mert jobbnak tartottam a többieknél, és ez a város elég közel, mindössze hetven kilométerre van Soltvadkerthez - felelte jellegzetes mély hangjával, mondhatni félszegen.

Bár a pályán nem látszott, de beszéd közben úgy éreztem, hogy a sportolónő önbizalomhiánnyal küszködik, és nem nagyon szereti a nagyvárost. Sokkal inkább szülőfaluját, a Bács-Kiskun megvei Soltvadkertet, ahol a világbajnok birkózó Gáspár Tamás rokonsága is él, és ahonnan Katzenbach Imre, az MTK-VM kitűnő labdarúgója is származik.

- Igaz, hogy először csak negyedévre, de mégis vállalta a DMVSC-ben szereplést, holott Debrecen háromszor olyan messze van - kétszázhúsz kilométerre - Soltvadkerthez, mint Dunaújváros.

- Megérte?

- Bár tényleg nem szeretem a nagyvárosokat és erre a rövid időre nem is nagyon törekedtem arra, hogy játékostársaimmal erősítsem a baráti szálakat. Ellenben a három hónap alatt több élményben volt részem a DMVSC színeiben, mint korábban egy év alatt a Dunaújvároséban. Nem bántam meg. hogy egy új szellemű, összetartó csapatba kerültem.

Komáromi Ákosék sem bánták meg. hogy a tél végén elcsábították hazulról a már csak emlékeiből "élni" készülő kapust, aki talán túlságosan is önkritikus, amikor az erényeiről és a hibáiról kérdezem.

- Erényeim? - kérdez vissza. - Nem sok van, gyorsan a végére érünk. Hajtós típusú vagyok és imádok nyerni. Általában sikerül megakadályoznom az ellenfelek gyors indításait és elfogadhatóan védem az alsó sarkokat. Ellenben a felső sarkokra kevésbé vigyázok, és a "szögből" leadott lövések hárítása sem az erényem. No, meg edzéseken nem rajongok a hosszú távú futásokért.

A Soltvadkertről váratlanul Debrecenbe csöppent Fritsch Margit tavasszal kilenc bajnoki és néhány MNK-mérkőzésen állt a DMVSC hálója előtt. Általában jól védett, a Budaprint, a Bp. Spartacus és a Békéscsaba ellen pedig kitűnően. Társai és a debreceni közönség nem véletlenül fogadta be és zárta a szívébe. A véleményükkel Komáromi Ákosé is egyezik, aki már a jövőre is utalt, vagyis lehet, hogy Margit még idén sem tudja befejezni a soltvadkerti házat.

- Hasznos dolog volt Debrecenbe invitálni a kapust, aki a visszatért Szunyogh Hajnalkával együtt beváltotta a reményeket. Szeretném még tovább itt marasztalni és valószínű, hogy az egyesület újabb féléves szerződést ajánl neki, az év végéig - említette Komáromi Ákos.

A szerződéshosszabbiítás folyamatban van, a korábbi megállapodás június 30-án jár le. Ha minden jól megy, akkor Fritsch Margit továbbra is Debrecenben marad és ősszel Nagy Katalin és a sérüléséből felépülő válogatott Tóth Ildikó társaságában már Bajnokcsapatok Európa Kupája-mérkőzésen is védheti a DMVSC hálóját.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com