Kádárné Ica: "Minden olyan távoli..."

- Több mint húsz évig volt aktív kézilabdázó. Hol kezdte a pályafutását?

- A megyei I. osztályú Biogal SE-hez tizenöt évesen kerültem Szabó László kezei alá. Néhány hónap alatt sikerült megtanulnom annyira kézilabdázni, hogy a megye gólkirálynője lettem. Innen kerültem az NB II-es Közút SE-hez, ahol Halász Ferenc, majd Tóth József volt az edzőm. Ezt követően két évet töltöttem - 1976-ban és 1977-ben - a Vasasnál, a Csík János által vezetett csapatban. A gárda mindkét bajnokságot megnyerte, de e két arany egyike sem fénylik oly fényesen számomra, mint az a bizonyos 1987-es Loki bajnoki cím. A legkedvesebb emlék, ami a Vasashoz fűz, az Sterbinszky Amália személye, aki szoboszlói "kislány" volt. Pesten pedig pártfogásba vett és mindenben segített.

(Április 13-án, vasárnap 11.15 órától éppen a Vasas ellen mérkőzik a DVSC-Symphonia női kézilabdacsapata az Oláh Gábor utcai sportcsarnokban. - A szerk.)

- A válogatott jelenlegi vezetőedzőjével, Csík Jánossal milyen volt a kapcsolata?

- Mint edzőt és mint embert is nagyon szerettem, tiszteltem és nagyra becsülöm ma is.

- Ezután hazajött és Debrecenben érte el a legnagyobb sikereit...

- Komáromi Ákos vezetésével 1987-ben bajnokok lettünk (veretlenül). Négyszer voltunk Magyar Kupa-győztesek és két második helyezést értünk el a KEK-, illetve az IHF-kupában.

- Ön szerint miben rejlettek a Loki akkori nagy sikerei?

- A legfontosabb talán az, hogy amikor Ákos átvette a csapatot, a napi egy edzésből kettő lett és a tréningeken rengeteget futottunk. Ez megalapozta a magyar átlag feletti és nemzetközi szinten is kiemelkedő állóképességünket. Ehhez jött a gyors lerohanásos taktikánk, mellyel mindig megleptük az ellenfelet. No persze mindez nem ment volna a két szélvészgyors szélső (Szántó és Szilágyi), a remek irányító (Medgyessyné), az edző Komáromi Ákos és a fantasztikus közönség nélkül.

- A rengeteg hazai és nemzetközi meccs közül melyik kettőre emlékszik vissza a legszívesebben?

- A hazaiak közül természetesen az 1987-es Győr elleni itthoni meccs a legemlékezetesebb, hiszen ha azon győzünk, bajnokok vagyunk. Nyolc góllal jobbnak bizonyultunk a győrieknél, és az azt követő ünneplést soha nem felejtem el.

- Nemzetközi összecsapások közül?

- Legemlékezetesebb talán a Lützellinden elleni idegenbeli BEK-mérkőzés 1989-ben. Itthon kikaptunk 2 góllal, amitől a németek elbízták magukat és mi ezt kihasználtuk. Rendkívül izgalmas, nagy csatában 4 góllal diadalmaskodtunk felettük. Azért is emlékezetes számomra ez a meccs, mert nekem kellett fognom a Lützellinden legjobbját, a román idegenlégiós Leotét. Itthon szinte egymaga vert meg minket, Németországban viszont alig jutott levegőhöz mellettem.

- Manapság jár még ki meccsekre?

- A munkám mellett sajnos nagyon kevés szabadidőm van, ezért inkább csak a városi tévében nézem meg a lányokat. Olyankor úgy érzem, mintha én is játszanék: kiver a veríték és libabőrös leszek egy-egy gyönyörű akció után.

Szabó Bálint

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com