Szarvas Anikó: "Kell egy csapat!"

- Debrecenben születtem, de egy hajdú-bihari kistelepülésről, Fülöpről származom. Hetedik-nyolcadik osztályos koromban találkoztam a kézilabdával, eleinte balszélső poszton játszottam, csak később lettem beálló. Édesapám (Szarvas Imre) nagy sportrajongó volt, igazi drukker, így szinte "belenőttem" a sportba. Egyértelmű volt, hogy sportosztályban szeretném folytatni középiskolai tanulmányaimat, így kerültem a debreceni Csokonai Gimnázium testneveléstagozatára. Osztálytársam volt például Tóth Rózsa, aki később Rádinné néven nagy karriert futott be, a mai napig is jóban vagyunk.

- Sőt, egyszerre ugrottatok a mélyvízbe is: az első tétmeccsetek 1979. áprilisában Békéscsabán volt.

- Látod, erre már nem is emlékeztem. Pont Békéscsaba? Annyira fiatalok voltunk, talán másodikos-harmadikos gimnazisták. A "nagyok" könnyen befogadtak minket, Halászné, Juhászné, Kádárné és a többiek. Még abban az évben fel is jutottunk az NB I-be, immár DMVSC néven. Halász Ferenc volt az edző. Az élvonalban minden más volt, 1982-83 körül már idegenek is megszólítottak az utcán, vagy éppen a boltban. Mérkőzéseinken folyamatosan emelkedett a nézőszám is, középpontba kerültünk, ismertek lettünk a városban.

- Négy szezont játszottál az élvonalban, összesen 132 tétmeccset. Közben bekerültél a magyar ifjúsági válogatottba is. Miért nem hallottunk rólad semmit 1983 után?

- Azért, mert abban az évben felvételt nyertem a Kossuth Lajos Tudományegyetem pszichológia szakára, így szeptembertől tanulmányaimat össze kellett volna egyeztetnem az élsportban szokásos napi két edzéssel. Szerettem volna mind a két feladatomnak kiválóan megfelelni. Az egyetemen a szorgalmi időszakban kötelező volt az óralátogatás, zárthelyiket kellett írni, nem volt egyszerű a feladat. Kértem fél év türelmet a csapat vezetőitől, de nem kaptam... Aztán '84 elején hivatalosan kikértek az egyetemről egy hétre, mert a csapat Vilniusba utazott nemzetközi tornára. Az indulás napján reggel még volt egy edzés, ahol közölték velem, hogy mégsem vagyok tagja az utazó keretnek. Összepakoltam mindent, ami a kézilabdához kötött és edzés után leadtam a szerelést... Ebben a döntésben édesapám is támogatott.

- Egyik napról a másikra visszavonultál?

- Nem teljesen, de majdnem. Az átlagosnál sokkal keményebb Komáromi-féle edzésmunka után szervezetem nagyon megszenvedte a hirtelen leállást. Szívritmuszavar, indokolatlan szédülések fogtak el, folyamatosan rossz volt a közérzetem, komoly fizikai tüneteim voltak, a lelkiekről nem is beszélve. A helyzet egyetlen pozitívuma az volt, hogy maximálisan tudtam egyetemi tanulmányaimra fókuszálni. Aztán '85 tavaszán megkeresett a karcagi NB II-es kézilabdacsapat, így pár szezont levezetésként még játszottam náluk. Sőt, egy portugál-spanyol túrán még az is felmerült, hogy kikerülhetek Portugáliába, de persze az egyetem miatt nem vállaltam. Végzés után tanársegéd lettem a békéscsabai Tanítóképző Főiskolán '87-ben, jelenleg a Gál Ferenc Egyetem mestertanára vagyok ugyanott.

- Pszichológusként is praktizálsz?

- Igen, bár ma már kevesebb a magánkliensem, elsősorban cégekkel foglalkozom vezetői tanácsadóként és szervezetfejlesztőként. Munkáim során sokszor visszanyúlok élsportolói múltamhoz, hiszen egy vállalat sikere nehezen képzelhető el jó vezető (edző) és jó csapat (játékosok) nélkül.

- A férjed, Ferencz Rezső neve is ismerősen csenghet a kézilabda-rajongóknak.

- Igen, egyébként ő is beálló volt. A Hajdúszoboszlói Gázlángból került a Debreceni Dózsába. Én akkoriban a DMVSC-ben játszottam, így ismerkedtünk meg. Aztán ő Békéscsabára került, ahová ötödéves koromban "követtem". Összeházasodtunk, '89-ben született meg fiunk, Bence, aki egyébként igen tehetséges kézilabdázó volt, de sajnos az ízületei nem bírták az élsportot. Sokáig maradt a kézilabdánál, évekig volt játékvezető. Épp most nősült meg a nyáron! Lányunk, Fanni '95-ben született, ő is sportol, ha nem is versenyszerűen. Egyébként az egész család "örökmozgó", én is rendszeresen gyalogolok, futok, biciklizek, jógázok. A férjem sportújságíró lett, tehát benne maradtunk a "körforgásban".

- Ha a fiad most nősült, akkor lassan jön az unokázás, nem?

- De! Ez lesz a következő "életfeladat", már nagyon várom!

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com