"Újra a régi vagyok..."

Örülnek is sokan ennek a jókedvnek a DVSC-Valdor házatáján. Mert a Loki szerb játékosa sok mindenen esett keresztül, míg visszatért régi, igazi önmagához. Ma már csillog­-villog, fecseg, egy kiadós délelőtti edzés után is van kedve mókázni. És mesélni mindenféléről...

- Mikor kezdtél kézilabdázni?

- Tulajdonképpen későn, 15 évesen pártoltam át a kézilabdához. Addig atletizáltam, főként rövid-, és középtávokon próbálkoztam. Ám ekkor minden mást legyőzött az, hogy világéletemben szerettem játszani. És a kézilabda nagyszerű játék.

- Volt előtted nagy példakép, akire felnéztél?

- Volt bizony. A Radnicski Belgrád világklasszisa, Szvetlana Kitics. Az ő játékát önfeledten tudtam csodálni. Óriási öröm volt számomra, hogy később én is a Radnicski játékosa lehettem. De az még odébb volt. Először a Dinamo Pancsevo-ban játszhattam, innen hívott el a fővárosi csapat.

- De aztán hamarosan költözhettél...

- Egy szép napon szólt egy menedzser. hogy lenne lehetőségem külföldön is kipróbálni magam. Magyarország, Debrecen, mondta ő, és én úgy véltem, miért is ne? Hiszen azt minden kézilabdás tudja, hogy a magyarok a világ élvonalába tartoznak. Így aztán nekivágtunk a nagy kalandnak. Eljöttünk, kipróbáltak, megtetszettem a debreceni szakembereknek és szerződtettek.

- Tavaly nyáron Debrecenben Te voltál a kézilabda átigazolási időszak nagy szenzációja. Mennyit éreztél ebből?

- Nem éreztem, hogy szenzáció lennék, de nagyon nagy volt bennem a bizonyítási vágy. ugyanis tudtam, láttam, hogy tehetséges fiatal társak közé csöppentem, és egy külfölditől mindig mindenütt azt várják: vigye, húzza a csapatot. Bele is adtam mindent az edzéseken. Alig vártam, hogy elkezdődjön a szezon.

- Aztán egy felkészülési meccsen megtörtént a baleset, ami miatt gyakorlatilag egy évet késett a premiered.

- Támadtunk, én egy csellel el akartam menni a védőm mellett, majd kapura törni, ám a lábam ott ragadt. Iszonyatos fájdalmat éreztem, rögtön tudtam, hogy nagy baj történt. Megszakadtam.

- Akkoriban kevesen tartottak volna szerencsésnek...

- Napokig egyszerűen azt hittem, elmúlik a lidércnyomás, hiszen csak egy kemény tréning utáni rossz, nehéz álom az egész. De valóság volt. Itt voltam elérhetetlen távolságban az otthonomtól egy idegen országban, ismeretlen nyelven beszélő emberek között sérülten, egyedül. Nem kívánom senkinek ezt az időszakot. Megműtöttek, elkezdődött a rehabilitációm.

- Mi vagy ki jelentette a fényt az alagút végén?

- Szerencsére eljött hozzám egy ismerősöm, akinek a jelenléte nagyon sokat számított. Ő biztatott, noszogatott, hogy gyerünk, csináljam, ne adjam fel, ne süppedjek bele a depresszióba, de ne legyek türelmetlen sem. És szépen, lassan rendbejöttem.

- És most?

- Újra a régi vagyok, tele tervekkel, ambíciókkal. Nagyon tetszik a közös munka. Új edzőpárosunk másfajta stílust, lendületet hozott nekünk és mivel nagyon jó játékosok is érkeztek a csapathoz, biztos vagyok abban, hogy sokkal jobbak leszünk, mint tavaly. És végre én is megmutathatom, miért jöttem Debrecenbe.

- Az első edzőmeccsen feltűnő volt, hogy többen zajosan drukkoltak neked...

- Meglátogatott néhány barátom otthonról. Nagyon jól esett a biztatásuk.

- Reméljük, hamarosan a debreceni kézilabdabarátok is éljenezni fognak a góljaid után, nem csak a barátok...

- Én is ebben hiszek. Mindent meg fogok tenni érte...

Gurbán György

Forrás: A DVSC-Valdor 2003/2004-es évkönyve

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com