 |
5. RÉSZ
Bajnokcsapat 1987!
A história talán legszebb fejezete az 1987-es esztendőről, a Loki bajnokcsapatáról szól. A debreceni hölgyek Komáromi Ákos vezetésével veretlenül lettek elsők az NB I-ben.
Rosszabbul talán nem is kezdődhetett volna az 1987-es az esztendő. A KEK-ben már a legelső akadály túl magasnak bizonyult, a szovjet Krasznodar ellen januárban a hazai döntetlen után a visszavágón öt góllal kikapott a Loki, így nagyon korán búcsúra kényszerült.
Alig telt el egy hónap, és újabb kudarcélmény érte a csapatot. A még az előző évi MNK-sorozat döntőjében, a Vasas otthonában 27-18-ra kikapott a Komáromi-gárda, így hiába győzött három nap múlva Debrecenben 26-23-ra, nem sikerült megvédenie címét. Ezek után nem csoda, hogy a bajnoki rajt előtt a Hajdú-bihari Napló 1987. március 28-i számában az együttes mestere meglehetősen óvatosan fogalmazott a célkitűzésekkel kapcsolatban.
"Nem biztosított, hogy esetleges sérülések esetén a legjobbak helyén közel azonos tudású játékosokat szerepeltessünk. A nehézségeink ellenére bízom a csapatban, de nem érzem, hogy olyan jól együtt lennének a lányok, mint az elmúlt év őszén. A bajnoki cím megszerzésére a Vasas az esélyes, de feljött az Építők is. Ha nem jön közbe komolyabb sérülés, akkor talán újra a dobogón végezhetünk" - nyilatkozta Komáromi Ákos, aki a felkészülés folyamán hosszú ideig kénytelen volt nélkülözni négy kulcsjátékosát, a válogatottba meghívott Tóth Ildikót, Szilágyi Katalint, Rádinné Tóth Rózsát, valamint Nagy Zsuzsát.
Szántó Anna sérüléssel küszködött, az viszont nagy örömmel töltött el mindenkit, hogy sikerült leigazolni Győrből Dörnerné Csapó Erikát. A csapat és Dörnerné bemutatkozása egyaránt remekül sikerült, a BHG-t 27-19-re verte a Loki, s a húszesztendős átlövő öt góllal debütált a debreceni együttesben.
Az Eger, a Győr, a Vasas és az FTC sem tudta lelassítani a DMVSC-t, amely öt forduló után százszázalékos teljesítménnyel büszkélkedhetett. Szilágyi Katalin ontotta a gólokat, meghívták a világválogatottba, míg a szenzációsan védő Tóth Ildikó április végén már a BEK-ről álmodozott, és kijelentette: bajnok lesz a Loki!
Szegeden aztán a hajrában háromgólos előnyt szórakoztak el a lányok, így meg kellett elégedniük egy ponttal, majd következett a Szpari elleni hazai rangadó. A bajnoki címvédő alaposan ráijesztett a debreceniekre, a félidőben 11-7-re vezettek a vendégek. Szilágyi vezérletével azonban fantasztikus második harminc percet produkáltak a lokisták, s végül 25-20-ra diadalmaskodtak a nagy rivális ellen.
Tavasszal még további nyolc meccs várt Komáromi Ákos tanítványaira, akik egytől egyig valamennyit megnyerték, és a nyáron három pont előnnyel a tarsolyukban utazhattak el jugoszláviai és olaszországi felkészülési portyájukra. Időközben ráadásul többszöri sérülés és sikertelen visszatérési kísérlet után újra parádés formába lendült Szántó Anna.
"Nem titkoljuk, hogy most már a lehető legjobb helyezést szeretnénk elérni" - mondta ki végre Komáromi Ákos minden debreceni kézilabdabarát nagy álmát a Napló augusztus 28-i számában, egy nappal az őszi folytatás előtt. Pedig a DMVSC játékosai előtt még nagyon nehéz feladatok álltak, ugyanis az Építőket leszámítva valamennyi komoly ellenfelükkel idegenben kellett játszaniuk. Az első őszi fordulóban aztán óriási meglepetésre a Vasas kikapott odahaza a Békéscsabától, s mivel a Loki könnyedén nyert a Dunaújváros ellen, a tabella élcsoportja a következőképpen alakult: 1. DMVSC 31 pont, 2. FTC 28 pont, 3. Vasas 26 pont.
Az egyik nagy riválistól tehát sikerült meglógni. Ezután a Fradi elleni Magyar Népköztársasági Kupa-elődöntő várt a lányokra, akik könnyedén léptek át a bajnoki tabellán mögöttük álló zöld-fehéreken.
Szeptember közepére írták ki a kupadöntőt, ahol a címvédő Vasassal kellett megmérkőznie a DMVSC-nek. A piros-kékek edzője, Barabás Zsolt volt egyben a válogatott szövetségi kapitánya is, és az MNK-finálé előtt - nem éppen fair play-díjas módon - két napra behívott több Loki-játékost a nemzeti együttes edzőtáborába, akik aztán agyonhajszoltan érkeztek vissza a cívisvárosba. Ezek után nem csoda, hogy Debrecenben az utolsó percekben fordítva csak egygólos előnyt (23-22) sikerült szerezniük Szántóéknak, s ez bizony kevés jóval kecsegtetett a visszavágóra.
Bár a második meccset csak kilenc nap múlva rendezték, s eközben még az NB I-ben is játszani kellett egy mérkőzést, Nagy Zsuzsa és Szilágyi Katalin a két találkozó között újra behívót kapott. Nem tudni, hogy pontosan mi is történt, a Vasas játékosai bízták-e el magukat, vagy pedig a debreceniek adták bele minden mérgüket a visszavágón, mindenesetre tény, hogy a DMVSC sziporkázó játékkal előrukkolva, valósággal legázolta a hazai pályán fellépő angyalföldieket, és 1985 után másodjára is megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát.
Vasas – DMVSC 22-31 (5-14)
DMVSC: Tóth I - Szilágyi 5, Nagy Zs. 2, Medgyessyné 2, Törökné 3, Dörnerné 6, Szántó 5 CSERE: Pusztainé, Rádinné, Bojtor 7, Kádárné I, Hüse
Erre a sikerre aztán majdnem ráfizettek a lányok. Két nappal később a BHG otthonában kis híján elszenvedte első bajnoki vereségét a csapat, Szilágyi Katalin csupán hat másodperccel a meccs vége előtt tudott egyenlíteni. Öt játéknappal a zárás előtt így is mindössze két pontra olvadt a Loki előnye a Fradival szemben, ráadásul az utolsó fordulóban éppen a zöld-fehérek otthonába kellett látogatniuk Rádinné Tóth Rózsáéknak.
Az izgalmak azonban elmaradtak, ugyanis alig néhány nappal később – miközben a DMVSC kiütötte az egrieket – az FTC kikapott Győrött, majd a zöld-fehérek az Építőkkel szemben is alulmaradtak. Igaz, a debreceniek is pontot vesztettek a Spartacus vendégeként, de miután három fordulóval a küzdelmek befejezése előtt így is ötpontos előnyre tettek szert, ezt nem bánta senki.
Debrecenben bajnokavatásra készültek. Ehhez egyetlen aprócska győzelem kellett csak, amit a következő fordulóban, október 4-én a Győr elleni hazai mérkőzésen sikerült is megszerezni. A nagy tét miatt gyengén kezdtek ugyan Szántóék, de aztán lehengerelték ellenfelüket. A biztos előny birtokában a második félidő derekán már valamennyi cserejátékosát pályára küldhette Komáromi mester, s a boldogságban úszó publikum szebbnél szebb akciókat és gólokat láthatott felszabadultan kézilabdázó kedvenceitől. A végén pedig jött a visszaszámlálás, majd megkezdődött az újdonsült bajnokcsapat ünneplése.
DMVSC – Győr 29-21 (11-6)
DMVSC: Tóth I. - Szilágyi 9, Nagy Zs. 3, Medgyessyné 4, Rádinné 3, Kádárné 3, Szántó 4 CSERE: Pusztainé, Törökné 1, Szarvas, Bojtor 2, Hüse
Az utolsó két fordulóra csak egyetlen kérdés maradt: sikerül-e veretlenül megnyerni a bajnokságot. Bár a feladat nem volt könnyű, a lányok megmutatták, hogy igazi sportemberek, és a Vasas, valamint az FTC otthonából is győztesen jöttek haza, így végül hét pont előnnyel végeztek a tabella élén.
Az NB I. 1987. évi végeredménye:
1. DMVSC 26 23 3 - 704-511 49 2. Bp. Építők 26 21 - 5 591-443 42 3. FTC 26 20 - 6 569-492 40
Rádinné Tóth Rózsa tizenhat évesen már az NB I-be való feljutásnak is részese volt, majd válogatott játékosként hosszú éveken át a Loki csapatkapitányi karszalagját is viselhette. Az egykori beállós, aki az összes MNK-sikerből kivette a részét, ma a Debreceni Sportcentrum edzőjeként tevékenykedik.
"Rengeteget dolgoztunk azért az aranyéremért, Komáromi Ákostól tudom, hogy az utóbbi két évtizedben a Loki egyetlen kézilabdacsapata sem végzett annyi munkát, mint mi. Volt olyan edzés, ami csak abból állt, hogy fejenként 120 indítást kellett megcsinálnunk, de olyan is előfordult, hogy kereken száz darab harmincméteres sprintet futottunk. A jó védekezés, a gyors indítás és a lerohanás volt a fő fegyverünk, felállt fal ellen már korántsem ment olyan jól a játék. Sokat jelentett, hogy öt-hat éven át csiszolódott együtt a társaság zöme, akik részesei voltak a sikernek, azok többnyire 1981-82 tájékán jöttek a DMVSC-be. Nagyon jó volt a közösség, még senkinek sem volt családja, volt, hogy hatan laktunk együtt egy albérletben. És persze azt se feledjük el, hogy a színfalak mögött a háttérmunka is kifogástalan volt, így teljes erőnkkel koncentrálhattunk a sportra. Az MNK-győzelmet és bajnoki címet is hozó szezon után többen elmentünk szülni, az ellenfelek is kiismertek bennünket, egyre többen alkalmazták a gyors indításokat, így később nem sikerült megismételni az 1987-es nagy sikereinket. Hiányérzet azonban igazából csak azért maradt bennem, mert a nemzetközi kupagyőzelem nekünk nem jött össze."
A bajnokcsapat névsora: Bojtor Jolán, Dörnerné Csapó Erika, Hüse Judit, Kádárué Eperjesi Ilona, Medgyessyné Sáfi Márta, Nagy Katalin, Nagy Zsuzsa, Pusztainé Kalocsai Erika, Rádinné Tóth Rózsa, Szántó Anna, Szarvas Éva, Szilágyi Katalin, Tóth Ildikó, Törökné Nagy Ilona. Edző: Komáromi Ákos.
Következik: Felejthetetlen, elátkozott kupadöntők
facebook