 |
8. RÉSZ
Sporttörténelem: címvédés az EHF-kupában
Korábban senkinek sem sikerül, amit a DVSC az 1995/96-os szezonban véghezvitt: megvédte címét az EHF-kupában. Akadtak nehéz akadályok, de a Loki mindig átvitte a lécet, s szenzációs teljesítménnyel, a döntőben ismét egy norvég csapatot legyűrve duplázott.
1995 őszének elején egy nagyon kellemes kötelességének tett eleget a csapat. A Loki Volgográdban a Szuper Kupán vett részt, ahol az elődöntőben a Dunaferrt legyőzve, a fináléban viszont vereséget szenvedve a házigazdáktól az előkelő második helyen végzett. A keretben csak kisebb változások történtek – a legjobb húzásnak a fiatal átlövő, Borók Rita beépítése bizonyult, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a Köstner-gárda újra nagy célokat tűzzön ki maga elé.
Az EHF-kupában sporttörténelmi címvédésre készültek a lányok – ez korábban ebben a sorozatban egyetlen együttesnek sem sikerült, a bajnokságban pedig meg akarták őrizni az előző években rendre kivívott második helyüket. Ezúttal a trófea birtokosaként csak a legjobb tizenhat között kellett bekapcsolódniuk a harmadik számú európai kupa küzdelmeibe a piros-fehéreknek, ahol a svájci Uster együttesét könnyedén, kettős győzelemmel intézték el. A januári negyeddöntőben viszont kis híján "elvérzett" a DVSC-Symphonia. Dániában, a GOG Gudme vendégeként 25-16-os vereséget szenvedett a Loki, s ezzel elúszni látszottak a címvédéssel kapcsolatos remények.
Bár korábban előfordult már, hogy a debreceniek ehhez hasonló hátrányt ledolgoztak, a helyzet ezúttal mégis kilátástalannak tűnt. A dán továbbjutást ígérő papírforma ellenére – lesz, ami lesz alapon – egy hét elteltével Debrecenben Jeddi Máriáék nekiugrottak az ellenfélnek, s az első félidőben kiharcolt 13-8-as előny már némi bizakodásra adott okot. Igen ám, de a negyvenedik percben már csak négy találattal vezetett a Loki, azaz összesítésben öt gól volt a hátránya. Újra csak megoldhatatlannak tűnt a feladat. De a lányok megoldották. Négy perccel a meccs vége előtt 24-15-re alakult az eredmény, s elsősorban a bravúrt bravúrra halmozó Irina Szamozvanovának köszönhetően már nem esett több találat, ami azt jelentette: idegenben lőtt több góllal a DVSC-Symphonia jutott a legjobb négy közé.
Az elődöntőben az Isztocsnyik Rosztov gárdája következett. A dánokkal szemben megélt izgalmak után az oroszok már némileg könnyebb falatnak tűntek. Ehhez képest az első, debreceni meccsen tíz perc elteltével 5-1-re vezettek a rosztoviak. A Loki végül, ha nagy nehézségek árán is, a találkozó hajrájában kicsikart egy igencsak meleg oroszországi kirándulást ígérő 25-20-as győzelmet, de ez a találkozó végül teljesen más okok miatt maradt emlékezetes.
Arra valószínűleg kevesen emlékeznek, hogy ekkor búcsúztatták el aktív pályafutásától az előző évi kupagyőzelemből oroszlánrészt vállalt, immár anyai szerepre készülő Szopóczy Brigittát, Köstner Vilmos és Raisza Veraksó konfliktusa viszont annál nagyobb port vert fel. A Csapó Erika és az orosz játékos végső dudaszó utáni dulakodásába beavatkozó (a játékosát védő) debreceni edzőt az európai szövetség eltiltotta, aki így sem a visszavágón, sem az akkor még csak reménybeli döntőn nem ülhetett le csapata kispadjára. Köstner helyét ideiglenesen elődje, Komáromi Ákos vette át. A kinti meccs aztán lényegesen nyugodtabb légkörben zajlott le, a piros-fehérek – saját híveiket is meglepve – a nyolc gólig jutó Borók Rita vezetésével 23-22-re nyertek, és ezzel az újabb kupasiker küszöbére érkeztek.
A fináléban, akárcsak egy évvel korábban, egy norvég együttes, ezúttal a HK Larvik csapata várt a Lokira. Némi könnyebbséget csupán az jelentett, hogy az első mérkőzést a skandináv országban kellett lejátszani. Az előjelek nem voltak kedvezőek, az NB I-ben időközben újra ezüstérmet szerző debrecenieknek ugyanis nélkülözniük kellett egyik ászukat, a sérült Jeddi Máriát, Irina Szamozvanova bokája is rakoncátlankodott, és a kupadöntő előtti utolsó bajnokin a Hódosban kikaptak a kiesés ellen élethalálharcot vívó megyei rivális Derecskétől.
"Elkeserít ez a fiaskó, ezek után már nem is merek tippelni" – nyilatkozta a Napló 1996. május 4-i hasábjain Komáromi Ákos, de az edzéseket természetesen továbbra is vezető Köstner Vilmos sem várt diadalmenetet tanítványaitól: "A győzelemért vért kell izzadnunk. Abban bízom, hogy ez a csapat már megszokta a nemzetközi kupadöntők hangulatát, és mindenki a tudása legjavát nyújtja."
A lányok alaposan összeszedték magukat – Irina Szamozvanova "fél lábbal" is fantasztikus produkciót nyújtott, Virincsik Anasztázia pedig meg sem állt nyolc gólig –, és rutinosan kézilabdázva csupán 23-20-ra kaptak ki Norvégiában. Igaz, volt olyan időszaka a mérkőzésnek, amikor hat góllal is vezetett az ellenfél, de a végső dudaszó után ez már senkit sem érdekelt különösebben. Újra kézzelfogható közelségbe került az EHF-kupa!
HK Larvik – DVSC-Symphonia 23-20 (13-12)
DVSC-Symphonia: Szamozvanova-Kókainé 4, Borók 1, Virincsik 8, Katkó 1, Csapó 1, László 5 CSERE: Nyilas, Halcsik
A döntő két mérkőzése között nem kellett bajnokit játszaniuk a lányoknak, akik így csak a visszavágóra koncentráltak. Amely aztán álomszerűen indult. Bő tíz perc alatt ledolgozta hátrányát a Loki, lerázni azonban nem sikerült a szívós skandinávokat, akik végig ott loholtak László Krisztináék nyomában.
Mindkét csapat játékosai úgy küzdöttek, mintha az életük múlna ezen a finálén, így aztán a hajrára maradt a döntés. Mivel jóval kevesebb találat esett, mint az első mérkőzésen, egy dolog volt csak biztos: a DVSC-Symphoniának egy háromgólos siker is elég a kupa itthon tartásához. Az 59. percben azonban 17-14-es debreceni vezetésnél Irina Szamozvanovát reklamálás miatt kiállították a bírók, s mivel korábban már Nyilas Tünde is erre a sorsra jutott, a hátralévő időre kettős emberhátrányba kerültek a lokisták. A vendégek ráadásul még büntetőt is kaptak, amit értékesítettek is, így minden veszni látszott. Annak ugyanis minimális volt az esélye, hogy a piros-fehérek az utolsó percben négy a hat ellen játszva gólt szerezzenek, miközben az ő hálójuk érintetlen marad.
Virincsik Anasztázia azonban büntetőhöz juttatta csapatát, amit a kötélidegekkel rendelkező Csapó Erika bedobott, de bő fél percet még mindig ki kellett húzni. Fantasztikusan védekeztek a lányok, a norvégok lövéshez sem jutottak, s hamarosan a pályán ünnepelt a több ezer szurkoló. Összejött tehát a sporttörténelmi siker, a DVSC-Symphonia 38-38-as összesítéssel, idegenben lőtt több góllal megvédte címét az EHF-kupában.
DVSC-Symphonia – HK Larvik 18-15 (8-6)
DVSC-Symphonia: Szamozvanova - Kókainé 2, Borók 6, Katkó 3, Virincsik, Csapó 6, László 1 CSERE: Szász M., Nyilas, Zupkó, Halcsik
Csapó Erika még ma is beleremeg abba, ha videón visszanézi a mindent eldöntő hétméterest. "Belövi vagy nem lövi – teszem fel magamnak mindig a kérdést, pedig nagyon jól tudom a választ. Általában nem én lőttem a büntetőket, így amikor Ákos szólt, hogy én dobom, először nem is reagáltam. Miután végre felfogtam, hogy miről van szó, felnéztem a lelátóra, oda, ahol a csapathoz közel állók voltak, de nem kaptam semmi biztatást, csak pánik ült az arcokon. Nagyon egyedül éreztem magam. Ha azt a hetest kihagyom, azt elsősorban a saját kudarcomként értékeltem volna, és biztosan belefojtom magam a Csónakázó-tóba. De szerencsére belőttem, így újra átélhettük azt, amit egy esztendővel korábban."
A kupagyőzelmek kovácsát, Köstner Vilmost szinte kérdezni sem kellett, a mester annyira belelendült, amikor e csodálatos két esztendő került szóba.
"Életem eddigi legszebb sportélménye, edzői pályafutásom legnagyobb sikere a két kupagyőzelem. Bármilyen sportágról legyen is szó, egy kontinentális kupasorozatot megnyerni mindig óriási fegyvertény. Az 1994/95-ös idényben volt nehezebb dolgunk, hiszen korábban ennek a csapatnak még soha nem jött össze a végső siker. Ezzel együtt szó sem volt arról, hogy a lányok gátlásokkal küszködtek volna, sokkal inkább a hihetetlenül erős bizonyítási vágy jellemezte őket. A döntő visszavágóját ráadásul idegenben kellett megvívnunk, ami soha nem jelent előnyt. A gjöviki jégcsarnokban legalább hétezren voltak, ilyen nagy publikum előtt pedig korábban egyszer sem játszottunk. A második évben annyiban volt könnyebb dolgunk, hogy már tudtuk, milyen út is vezet a kupagyőzelemhez. Igaz, mindenki el is várta tőlünk, hogy ismételjünk. A Gudme ellen csodaszámba ment a továbbjutásunk, abban a párharcban is bizonyítottuk, hogy az 1995/96-os szezonban mi voltunk az EHF-kupa legerősebb csapata. Az elődöntő első meccsén aztán nagy butaságot csináltam azzal, hogy meggondolatlanul belementem a lefújás utáni lökdösődésbe, s bár akkor azt írták az újságok, pofon nem csattant. Ezzel együtt teljesen jogosan tiltottak el, ami nem csak számomra volt nagy lelki teher, de még a csapatot is nehéz helyzetbe hoztam. A taktikát az edzéseken szerencsére olyan jól sikerült begyakorolni, hogy a lányok azt nélkülem is meg tudták valósítani, Komáromi Ákos pedig a sokéves tapasztalatával mindig tudta, mit tegyen a különböző mérkőzésszituációkban. Remek kézilabdázókkal dolgozhattam együtt akkor a Lokinál. A kapuban Szopóczy Brigitta és Irina Szamozvanova, a jobb szélen Horváth Ildikó és Sándorné Sipos Éva, a jobb átlövő posztján Jeddi Mária és a szárnyait bontogató Borók Rita, irányítóban Katkó Andrea és Virincsik Anasztázia, a másik oldali átlövő pozícióban Csapó Erika, a bal szélen László Krisztina, védekezésben pedig Nyilas Tünde állt a rendelkezésemre. A csodálatos közönségünk is kellett a sikerekhez, a Hódost a nagy meccseken mindig zsúfolásig megtöltő debreceni szurkolótábor olyan lelki pluszt adott, ami gólokban is jelentkezett. És ne felejtsük el azt sem, hogy olyan anyagi háttér állt mögöttünk, amiről manapság álmodni sem nagyon lehet. Sikk volt Loki-meccsre járni és támogatni a csapatot, a vezetés pedig így minden kérésünket teljesíteni tudta. A bajnokságban is rendre a dobogón végeztünk, a nagy pechünk az volt, hogy a Fradi akkoriban Európa egyik legjobbjának számított, így idehaza nem sikerült nyernünk semmit."
Az EHF-kupa-győztes csapat névsora: Borók Rita, Csirinyi Csilla, Csapó Erika, Halcsík Ildikó, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Kókainé Molnár Erzsébet, László Krisztina, Nyilas Tünde, Sándorné Sípos Éva, Irina Szamozvanova, Szász Mária, Szopóczy Brigitta, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit. Edző: Köstner Vilmos.
Következik: Nehéz esztendők
facebook