 |
7. RÉSZ
Meghódítottuk Európát!
Négy elvesztett európai kupadöntő után újra a nagy álom kapujába ért a DVSC, ám ezúttal be is teljesült, amire a csapat, és a közönség évek óta várt: a debreceni hölgykoszorú az 1994/95-ös szezonban megnyerte az EHF-kupát.
Az újabb sikertelen kupadöntő sem szegte kedvét a Loki játékosainak, vezetőinek, szimpatizánsainak. A bajnoki ezüstéremnek – a csapat 1994-ben, majd 1995-ben is úgy szorult az NB I második helyére, hogy harminc meccséből huszonhetet(!) megnyert – köszönhetően ugyanis a lányok újra nekivághattak az EHF-kupa küzdelmeinek, ahol természetesen a trófea elhódítása volt a céljuk. Ekkor azonban már nem Komáromi Ákos volt a vezetőedző, a szakosztály-igazgatóvá előrelépő mester helyét addigi segédje, Köstner Vilmos vette át.
A nagy cél megvalósítása érdekében a csapatot is sikerült megerősíteni. Az irányító posztra Virincsik Anasztázia, a kapuba Irina Szamozvanova, a balszélre pedig László Krisztina érkezett.
Az első fordulón a legkisebb megerőltetés nélkül jutottak túl a lányok, mert a luxemburgi vetélytárs még a honi megyei bajnokság színvonalát sem ütötte meg. A HB Echternach névre keresztelt gárda lemondott pályaválasztói jogáról, így a debreceni közönség kétszer is valóságos gólfesztiválnak tapsolhatott. Az első meccsen 48-2-re, míg a másodikon 42-4-re diadalmaskodott a Loki.
A következő körben is csak az adott némi okot az izgalomra, hogy a piros-fehérek belementek abba, hogy mindkét mérkőzést török földön vívják meg az SCK Ankarával. A DVSC-Symphonia játékosai hozták a papírformát, s 22-18-ra, majd a másnapi visszavágón 22-15-re győztek, így máris a legjobb nyolc között találták magukat.
Már a következő év januárjában a román Silcotub Zalau volt a soros ellenfél, de a románok sem tudták lefékezni az ellenállhatatlanul robogó Köstner-gárdát. A hazai 24-14-es diadal után Zilahon még egy ötgólos vereség (14-19) is belefért, s a cívisvárosban sokan már ekkor biztosra vették, hogy kedvenceik meg sem állnak a hőn áhított kupagyőzelemig.
Pedig a hitchkocki izgalmak még csak ezután következtek. Az elődöntőben a City-kupa előző évi győztese, a német válogatottak egész sora mellett még a dán klasszis Camilla Andersent is felvonultató német Buxtehude került Jeddiék útjába. A párharc első, debreceni mérkőzése előtt a piros-fehéreknél szinte mindenki kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódott, így aztán az előjelek nem sok jót ígértek.
Bár Csapó Erika góljával a Loki szerezte meg a vezetést, a folytatásban valóságos rémálmot élt át a Hódos közönsége. Szinte végig vezettek a németek, s csodaszámba ment, hogy egyáltalán sikerült döntetlenre menteni a hazai meccset. Így előny nélkül, de cseppet sem ijedten utazott az észak-német városba a Loki, amely parádés játékkal, a remeklő Szopóczy Brigitta vezérletével kiharcolta a fináléba jutást. A nagy kérdés az volt, hogy ötödik nekifutásra végre sikerül-e megkaparintani a végső győztesnek dukáló serleget.
A döntőben aztán még a Buxtehudénél is jóval erősebb rivális, az újdonsült norvég bajnok Bäkkelagets Oslo gárdája várt a debreceniekre. Az oslóiak keretében csak úgy hemzsegtek a klasszisok, elég ha csak Kjersti Grini, Susanne Goksör, Heidi Tjugum, vagy esetleg a dán válogatott Gitte Madsen nevét említjük.
"Kívülről fújjuk a Debrecent. Megfigyeléseim szerint az általam nagyra becsült magyaroknak van három-négy komoly erősségük, de két-három gyenge pontjuk is, ezeket szeretnénk kihasználni. Fontos, hogy nálunk mindenki egészséges, és szerintem csúcsformában vagyunk" – nyilatkozott nagy önbizalommal a mérkőzés előtt a Hajdú-bihari Naplónak Frode Kryvaag, a norvégok mestere, de a Hódosban megrendezett odavágón tanítványai szerencsére nem igazolták edzőjük utolsó mondatát.
A finálét újra a már megszokott érdeklődés kísérte a cívisvárosban. A pokoli hangulatban megilletődötten kezdtek a vendégek, Csapó Erika vezérletével pillanatok alatt elhúzott a Loki. Hat perc elteltével 3-0-ra, szűk húsz minutum után pedig már 8-2-re vezetett a DVSC-Symphonia. Igaz, időközben megesett az is, hogy a norvégok hármas emberhátrányban küzdöttek, sőt az első félidő végén harmadik kiállítása miatt végleg elveszítették Grinit.
Egyik legjobbjuk kiesése ellenére nem omlottak össze az oslóiak, a második játékrész elején még sikerült két gólra felzárkózniuk. Ám amikor már-már félni kezdett volna a debreceni szurkolótábor, a kedvencek újra begyújtották a rakétákat, és tíz perccel a vége előtt már 19-12 volt az eredmény a Loki javára. Ezt az előnyt a hajrában még egy találattal sikerült megtoldani, így 22-14-gyel, a legmerészebb álmok beteljesülésére feljogosító nyolcgólos előnnyel utazhatott a Köstner-gárda a visszavágóra.
DVSC-Symphonia – Bäkkelagets Oslo 22-14 (12-7)
DVSC-Symphonia: Szopóczy- Sándorné 5, Jeddi 1, Katkó 2, Virincsik 3, Csapó 8, László 2 CSERE: Szamozvanova, Nyilas 1, Zupkó, Halcsik, Horváth I.
A norvégokat cseppet sem zavarta, hogy szinte behozhatatlan hátrányba kerültek, a Gjövikben megrendezett második mérkőzésen telt ház, hét és fél ezer néző fogadta a két csapatot. Harminc percen át nem is volt semmi baj, Virincsikék taktikusan, okosan kézilabdáztak, s a 14-12-es hazai vezetés ellenére teljesen nyugodtan várhatták a második játékrészt. A szünet után azonban az osztrák bírók sorra küldték le a pályáról a piros-fehér mezes játékosokat – az egész meccsen 18 percnyi büntetést kapott a Loki, a norvégok ezzel szemben csak négyet – és húsz perccel a találkozó vége előtt már 22-14-es hazai előny állt az eredményjelző táblán, ami azt jelentette, a norvégoknak sikerült ledolgozniuk a Debrecenben összeszedett hátrányukat.
Félő volt, hogy a nagy nyomás alatt összeroppan a vendégcsapat, de szerencsére nem így történt. Hamarosan ugyanis négy gólra felzárkózott a DVSC, de hiába védett sorsdöntő pillanatban hetest a cserekapus Irina Szamozvanova, hiába jutott nyolc gólig László Krisztina, a meccs vége megint csak infarktussal fenyegette a Loki híveit. Az utolsó másodpercekben ugyanis 30-22-es Bäkkelagets-vezetésnél a játékvezetők elnéztek egy szabálytalanságot, így a mieink elvesztették a labdát, s utolsó rohamra indulhatott a hazai gárda. Az indítás azonban az oldalvonalon kívül kötött ki, ami azt jelentette, hogy 44-44-es összesítéssel, de több idegenben lőtt góllal végre a DVSC-Symphonia csapatának tagjai emelhették a magasba az EHF-kupát. Ötödszörre végre sikerült!
Bäkkelagets Oslo – DVSC-Symphonia 30-22 (14-12)
DVSC-Symphonia: Szopóczy- Sándorné, Jeddi 2, Katkó 3, Virincsik 5, Csapó 3, László 8 CSERE: Szamozvanova, Nyilas, Zupkó 1, Horváth I.
Másnap aztán együtt ünnepelt Debrecenben a csapat és hű szurkolótábora. A díszes trófeával hazaérkező lányokat a kora délutáni munkaidő ellenére többezren fogadták a repülőtéren, majd a Dósa Nádor téren folytatódott a fieszta. "Kupagyőztes, kupagyőztes" – zúgta közösen a tömeg és a lányok, akik közül talán a legboldogabb Csapó Erika volt, hiszen a kiváló átlövőnek negyedik nekifutásra sikerült megvalósítania pályafutása nagy álmát.
A cívisvárosban csak Csapesznak becézett átlövő így emlékszik vissza: "Mivel az én életemből kimaradt az olimpia, úgy örültem ennek a kupagyőzelemnek, mint egy ötkarikás aranynak. Euforikus állapotban voltunk mindannyian. Ezért a sikerért maradtunk együtt, az előző évi kudarc motivált mindannyiunkat. Annak idején is bevallottam már, hogy a Viborg elleni kudarcot követően egy világ omlott össze bennem. Akkor úgy gondoltam, hogy vagy abbahagyom, vagy külföldre szerződök. Az újabb sikertelen kísérlet a magánéletemet is megviselte, hetek, hónapok kellettek, hogy lelkileg feldolgozzam az 1994-es eseményeket. A legrosszabb az volt, hogy hiába kerestem a kudarc okait, a sok miértre nem találtam feleletet. Az EHF-kupa megnyerése azonban megmutatta, hogy volt értelme a pályafutásomnak."
A csapat másik rutinos tagja, Jeddi Mária is hosszú éveket várt erre a sikerre. Neki ráadásul azt is fel kellett dolgoznia, hogy 1994-ben az ő kezében volt a győzelem, de a döntő pillanatban a szerencse elpártolt mellőle. "Itt a vég – gondoltam akkor, hiszen nekem az már a harmadik elveszített döntőm volt. Az élet azonban ment tovább, talpra kellett állnunk, ha nem akartunk eltűnni a süllyesztőben. Erősítettünk, még jobban összeérett a társaság, és végre, ha nem is könnyen, de sikerült. Fantasztikus, leírhatatlan élmény volt a kupagyőzelem és az azt követő fogadtatásunk, hiszen Debrecenben már olyan régóta várt mindenki erre a sikerre."
Az EHF-kupa-győztes csapat névsora: Borók Rita, Csapó Erika, Csirinyi Csilla, Deák Melinda, Halcsík Ildikó, Horváth Beáta, Horváth Ildikó, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Nyilas Tünde, László Krisztina, Rozsos Krisztina, Sándorné Sipos Éva, Irina Szamozvanova, Szász Mária, Szopóczy Brigitta, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit. Edző: Köstner Vilmos.
Következik: Sporttörténelem: címvédés az EHF-kupában
facebook