 |
6. RÉSZ
Felejthetetlen, elátkozott kupadöntők
Olyan periódusról olvashatnak ebben a fejezetben, amely a kupafinálék jegyében telt. Az MNK (MK)-sorozat döntője után többször is ünnepelhetett a Loki-tábor, a hőn áhított európai serleg azonban (egyelőre) álom maradt. Pedig kétszer is karnyújtásnyira volt a siker, egyszer a KEK, egyszer pedig az EHF-kup fináléjában nyert idegenben lőtt több góllal az ellenfél.
A következő idényben Magyarországon is átálltak az őszi-tavaszi bajnoki szisztémára. Az átmeneti szezon maratoni hosszúságú lett, a 36 fordulót 1988 februárja és 1989 áprilisa között bonyolították le. A több kulcsjátékosát is hosszabb-rövidebb ideig nélkülöző Lokinak nem sikerült a címvédés, az Építők mögött második lett a csapat.
Erre a szezonra két MNK-döntő is jutott. 1988-ban a Spartacus könnyedén múlta felül a debrecenieket, egy évre rá, 1989 májusában viszont az újdonsült bajnoki aranyérmes Építők ellen újra a DMVSC játékosai nyerték el a serleget. A kupa sorsa a cívisvárosban rendezett első meccsen dőlt el.
DMVSC – Építők 22-15 (7-10)
DMVSC: Tóth I. - Törökné 2, Bocsiné 3, Szunyogh 3, Medgyessyné 3, Dörnerné 6, Szántó 2 CSERE: Pusztainé, Rádinné 1, Bojtor 2, Kádárué
A hazai hétgólos siker után a visszavágón 20-20-as döntetlent értek el Szántó Annáék, akik addigra már az első – és a mai napig utolsó – BEK-szereplésükön is túl voltak. Az európai bajnokcsapatok vetélkedésén nagyon szépen szerepeltek a lányok, egészen az elődöntőig jutottak. Pedig nem volt könnyű dolguk. A fölényesen legyőzött bolgár Dimitrov Szófia után ugyanis a nyugatnémet Lützellinden akadt az útjukba, amelytől Debrecenben két góllal kikaptak. A németországi találkozón azonban csodát tettek a lokisták, és 22-18-ra nyertek.
A legjobb négy között a nagy hírű Hypobank Wien viszont már túl nagy falat volt, az osztrák alakulat a cívisvárosban 29-24-re, Bécsben pedig 20-15-re nyert. A Hypo elleni előbbi vereség egy hosszú sorozat kezdetét is jelentette, ezt követően ugyanis a nemzetközi porondon hosszú éveken át nem talált legyőzőre idehaza a piros-fehér gárda.
Az 1989/90-es idényben sem unatkoztak az újra DVSC-re keresztelt együttes hívei. A lányok a bajnokságban néhány kisebb botlás miatt megint az Építők mögé szorultak, a hazai kupa júniusi döntőjében viszont újra legyőzték a nagy riválisukat. Az első mérkőzést ezúttal is Debrecenben játszották. Óriási csatában 21-20-as hazai győzelem született, s ez az előny nagyon kevésnek tűnt a visszavágóra. A Komáromi-gárda azonban Budapesten is 21-20-ra nyert, így ismét ünnepelhetett.
Építők – DVSC 20-21 (9-9)
DVSC: Tóth L-Szilágyi 9, Nagy Zs. 1, Szunyogh, Rádinné 3, Dörnerné 4, Szántó 1 CSERE: Medgyessyné 2, Kádárné, Bojtor 1
Ez a szezon nemzetközi kupadöntőt is hozott. A lányok ezúttal a KEK-ben próbáltak szerencsét, és már a legelső fordulóban olyan tettet vittek véghez, amely örök élmény maradt mindenkinek, aki szemtanúja volt az eseményeknek. Bár a Radnicski Belgrád ellen nyolcgólos hátrányt szedett össze a csapat Jugoszláviában, a visszavágón mégis telt ház fogadta a reménytelen helyzetben lévő DVSC-t. A debreceni játékosok aztán gondoskodtak arról, hogy senki ne bánja meg, hogy jegyet vett a meccsre.
A klub történetének talán legjobb produkcióját nyújtva valósággal legázolták a Radnicskit. A vége 33-17 lett, és ezek után a cseh Iskra Partizanske és a román Terom Iasi sem tudta őket megállítani. A Rosztszelmas Rosztov viszont igen, a szovjet csapat a Loki pályáján megúszta egy négygólos vereséggel, a visszavágón pedig 28-18-ra nyerve ütötte el a piros-fehéreket a végső sikertől.
DVSC – Rosztszelmas Rosztov 21-17 (12-11)
DVSC: Tóth L-Szilágyi 2, Nagy Zs. Rádinné 3, Szunyogh 4, Dörnerné 4, Szántó 3 CSERE: Mercsné 1, Bojtor 4, Medgyessyné, Kádárné
Rosztszelmas Rosztov – DVSC 28-18 (15-7)
DVSC: Tóth L-Szilágyi 5, Nagy Zs., Rádinné 2, Szunyogh, Dörnerné 3, Szántó 3 CSERE: Pusztaíné, Mercsné 1, Bojtor 2, Medgyessyné, Kádárné 2
Az elvesztett kupafinálé után a nyolc és fél éve a klubnál tevékenykedő Komáromi Ákos az Elektromos férficsapatához szerződött. Az új edzővel, Dusan Szlancsóval visszaesett a csapat. A bajnokságban a dobogó harmadik foka jutott csak a Lokinak, míg a KEK elődöntőjében megint összekerültek a lányok a Radnicskival, ám ezúttal elmaradt a bravúr, az idegenben elszenvedett 30-21-es vereség után Debrecenben csak két góllal sikerült felülmúlni a jugoszlávokat. A szezon végére aztán visszatért az Elektromost is a bajnoki címig vezető Komáromi Ákos, s a Magyar Kupát májusban már az ő irányításával nyerte meg a DVSC. A döntőbeli ellenfél a BHG volt, s a piros-fehérek, akárcsak az előző két évben, most is Debrecenben kezdtek.
DVSC – BHG 30-25 (14-13)
DVSC: Szamozvanova- Sipos, Bocsiné 4, Rádinné 2, Medgyessyné 2, Mironyecz 9, Szántó 6 CSERE: Kádárné 1, Bojtor 6, Zágonyi
Az ötgólos előny elegendőnek bizonyult, mivel két nap múlva a fővárosiak csak 21-18-ra nyertek. A Magyar Kupa egymás után harmadszor, összességében pedig már ötödik alkalommal került a cívisvárosba. Ez pedig újabb KEK-szereplést jelentett. A török Halkbank Ankara, majd a horvát Podravka Koprovnica ellen különösebb izgalmak nélkül jutott túl a több bajnoki aranyérmes játékosát időközben elvesztő Loki, az elődöntőben viszont a norvég Byasen együttesével egyik összecsapáson sem bírt a debreceni gárda. A hazai meccs 19-19-es, az idegenbeli pedig 23-23-as döntetlennel zárult, de mivel vendégként a piros-fehérek voltak eredményesebbek, ők jutottak a KEK-fináléba. Ott pedig ismét - három év alatt harmadszor - a Radnicski következett.
A DVSC-nek nem volt szerencséje, a lányok megint itthon kezdték a döntőt. A 26-21-es diadal bíztató volt ugyan, de cseppet sem megnyugtató. Még úgy sem, hogy a visszavágót a jugoszláviai háborús események miatt Szófiában rendezték. A semleges helyszínen 24-19-re nyertek a belgrádiak, és mivel ezúttal az idegenben lőtt gólok nem Szántó Annáéknak kedveztek, 1986 és 1990 után harmadszorra is másé lett a kupa.
DVSC – Radnicski Belgrád 26-21 (13-8)
DVSC: Pusztainé- Pálffy 3, Bocsiné 7, Medgyessyné 2, Rádinné 3, Mironyec 1, Szántó 10 CSERE: Bloj, Lajterné, Katkó, Dörnerné, Szunyogh.
Radnicski Belgrád – DVSC 24-19 (13-6)
DVSC: Pusztainé- Pálffy, Medgyessyné 4, Bocsiné 6, Rádinné, Katkó, Szántó 7 CSERE: Bloj, Lajterné 1, Dörnerné 1
Nem volt elég a kupadöntőben elszenvedett vereség, a Loki a bajnokságban is lecsúszott a dobogóról. Az új rendszerű, az alapszakasz után helyosztókkal folytatódó NB I-ben csak az ötödik hely jutott Komáromi Ákos tanítványainak.
A következő idényben viszont már harmadik lett a csapat, igaz, az IHF-kupában – melyben egyébként csak a Magyar Kézilabda Szövetség döntésének köszönhetően indulhatott a DVSC – már a nyolcaddöntőben búcsúra kényszerült. Pedig a Dijon ellen Debrecenben még parádéztak a lányok, a 29-21-es hazai siker után azonban Franciaországban óriási pofont kaptak. A piros-fehérek súlyos, tizenegy gólos vereséget szenvedtek, és szokatlanul korán kiestek.
Az 1993-94-es idényben viszont nagy meglepetésre bemasírozott az EHF-kupa döntőjébe a nyár folyamán Mátéfi Esztert, Medgyessyné Sáfi Mártát, Pusztainé Kalocsai Erikát, Rádinné Tóth Rózsát és Szántó Annát is elveszítő együttes, melyet csupán Horváth Ildikóval és Szopóczy Brigittával sikerült megerősíteni. (Mivel ettől az esztendőtől kezdve már nem a nemzetközi, hanem az európai szövetség égisze alatt zajlottak a küzdelmek, a harmadik számú kontinentális sorozat neve IHF helyett EHF-kupa lett.)
A döntőbe vezető úton nyolcból hét meccset megnyertek a fő támogatójuknak köszönhetően immár DVSC-Symphonia néven szereplő debreceniek. A litván Vitis Kaunason, az orosz Rosszijanka Volgográdon és az ukrán Szpartak Kijeven egyaránt kettős győzelemmel léptele át, csupán az elődöntőben, az Urbana Valencia elleni spanyolországi mérkőzésen botlottak meg.
A fináléban a fantasztikusan jó játékosokból álló Viborg volt a rivális, és negyedik európai kupadöntőjükön végre már idegenben kezdhettek a lányok. Abban mindenki biztos volt, hogy ha kis különbségű vereséggel sikerül megúszni a dániai kirándulást, akkor a debreceni visszavágón nem lehet majd gond. A kinti mérkőzés második félidejének derekán ehhez képest eldőlni látszott a kupa sorsa, a dánok ugyanis kilencgólos előnyre tettek szert. Tarjáni Szilviáék azonban felálltak a padlóról, 21-20-ra felzárkóztak, ám az utolsó percekben még kétszer megzördült a debreceni háló, így 23-20 lett a vége. Persze ez a hátrány is könnyedén behozhatónak tűnt.
Viborg HK – DVSC-Symphonia 23-20 (15-8)
DVSC-Symphonia: Szopóczy- Horváth I. 1, Jeddi 6, Lajterné 2, Katkó 2, Csapó 3, Tarjáni 6 CSERE: Deák, Horváth B.
A visszavágón azonban sehogy sem sikerült lerázni a szívósan küzdő zöld-fehér dán csapatot. Sőt, bő tíz perccel a dudaszó előtt 20-18-as vendégvezetést mutatott a Hódos eredményjelzője. Csapó Erikáék azonban megint összeszedték magukat. Előbb fordítottak, majd a dánok egyenlítő gólja után újból zsinórban három találatot értek el, így az 56. percben 24-21-re vezettek. Négy perc volt még hátra, és egyetlen apró gólocska hiányzott csak a sikerhez. A dánok támadhattak, de a felső lécet találták el, majd Jeddi Mária eresztett el egy sistergős bombát. A labda a jobb kapufáról a bal oldalira, majd onnan kifelé pattant, és ezzel – bár egy-egy akciót még mindkét gárda vezethetett – el is dőlt minden.
Negyedszerre sem sikerült, idegenben lőtt több góljának köszönhetően a Viborgé lett az EHF-kupa. A csarnokba temetői hangulat költözött, csak a dánok kis csoportja ünnepelt, a piros-fehérek egymás nyakába borulva sírtak. Az átok továbbra is ott ült a csapaton.
DVSC-Symphonia – Viborg HK 24-21 (14-12)
DVSC-Symphonia: Szopóczy- Horváth L, Jeddi 7, Tarjáni 2, Katkó 4, Csapó 9, Lajterné 1 CSERE: Zupkó 1, Horváth
Következik: Meghódítottuk Európát!
facebook