Balogh Zoltán

"Óriási bennem a tettvágy..."

"Én rendkívül makacs ember vagyok" - jellemzi magát Balogh Zoltán, a DVSC-VALDOR vezetőedzője. - "Szakmai kérdésekben nem ismerek pardont."

2003. szeptember 1. - A DVSC-Valdor 2003/2004-es évkönyve (Gurbán György)

Fotó: Gurbán György

Balogh Zoltán

Az eddigi tizenhét edzői évéből tizenhármat külföldön töltő szakember eddigi pályafutása igazolja ezt az önjellemzést. Mert bárhol is dolgozott eddig, mindig el tudott jutni a csapataival valahonnan valahová...

- Akik több mint egy évtizedet dolgoznak nyugaton, általában eszük ágában sincs hazajönni. Te tizenhárom Ausztriában, majd Svájcban eltöltött év után mégis így döntöttél. Mi volt a motiváció?

- Több oka is volt a hazatérésem­nek. Egyrészt a honvágy, másrészt azért egy magyar edzőnek mégis nagy kihívás egy magyar együttest irányítani. Nem tagadom, azért is fogadtam el a Loki invitálását, mert ennek a klubnak még mindig jelentős nimbusza van, annak ellenére is, hogy az utóbbi időben nem a rangjához méltóan szerepelt. Jellemző példa, hogy hazai edzőkollégáim, amikor megtudták, hogy hazajövök - miután a hogylétem felől érdeklődtek - megpróbálták "kisakkozni", hová mehetek. Többen is mondták: ha tehetnék, Debrecenbe örömmel jönnének. Én valóban örömmel jöttem. Óriási bennem a tettvágy, a késztetés tapasztalataim átadására. Biztos vagyok abban, hogy itt újra lehet nagyot alkotni.

- Mennyire voltál "képben" a Lokit, illetve a magyar bajnokságot illetően?

- A világháló korában ez nem probléma. Folyamatosan nyomon követtem a magyar bajnokság eseményeit. A debreceni lányoknak is legalább tíz meccsét láttam az utóbbi időben. Nem ismeretlen tehát a mezőny.

- Ennek ellenére ért-e valamilyen meglepetés, miután elkezdődött a munka?

- Igen. Bevallom, azt hittem, jobb állapotok fogadnak. Nem tragédia, de tény: több munka vár ránk technikai és taktikai téren egyaránt, mint amire számítottam. Ami nagyobb gond: tizenhat, többnyire igen fiatal játékosom van, közülük kilencnek volt már komoly műtétje, többeknek nem is egy. Na persze differenciált edzés­munkára nem csak ezért van szükség. Hanem azért is, hogy a játékosok felfrissüljenek, élvezzék a játékot. Úgy érzem, most egészséges a verseny a játékosok között, nálam természetesen mindenki azonos eséllyel indult. Csak egy példa: amikor Szűcs Gabival beszélgettem, elmondtam neki: tökéletesen tisztában vagyok a képességeivel. Éppen ezért nem fogom "gabicázni", mert ő nagyon tehetséges, de láttam már ilyet elég sokat. Én azt szeretném elérni, hogy tehetséges játékosból jó, igazán jó játékossá váljon.

- A Hypo-ból a Lokiba érkezett Ruta Latakaite megszerzésében jelentős szerepet játszottál. Hogyan sikerült őt idehozni?

- Többek között erre is jó a külföldön élő magyarok összetartása. A Hypo pályaedzője, Kovács Ferenc régi jó ismerősöm, sokszor segítettünk már egymáson. Ő mondta, mikor megtudta, hogy hazakészülök, hogy náluk van egy remek képességű litván lány, aki nem játszik eleget. Meg is néztem, én rögtön tudtam, ő kell nekünk.

- Mit vársz ettől az esztendőtől, mikor lennél elégedett?

- Elégedett én soha nem leszek. Na jó, ebben van egy kis túlzás is, inkább elmondom, milyen csapatot szeretnék a Lokiból faragni. Olyan csapatot akarok a pályára küldeni, amelyik örömmel játszik, amelyik tud küzdeni, amelyik az átlagéletkorának megfelelően fiatalos lendületű, amelyik igazi közösséget alkot. Tudom, hogy nem lesz könnyű a munka, tudom, hogy lesznek harcok, de napról napra nagyobb bennem az elszántság. Mióta itt vagyok, egyre több emberrel beszélgetek a régi sikerekről. A szobafestőtől a pincérig mindenki nagy nosztalgiával mesél a nagy győzelmekről. Nagyon szeretik Debrecenben ezt a játékot, és ha a sportág barátait vissza lehetne csalogatni a csarnokba, azt mondanám, már sikerült valamit letenni az asztalra. Annak idején Svájcban a csapatom első mérkőzésén megszámoltam - pontosan negyvenöten ültek a lelátón. Az utolsón, amikor már a második bajnoki cím volt a tét, kétezer­hatszázan. Ha kérded, mikor lennék elégedett, azt mondom: akkor, ha majd egy kieső elleni mérkőzésünkre is megtelik a Hódos...


Gurbán György

Forrás: A DVSC-Valdor 2003/2004-es évkönyve

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com

Friss hírek

október 16., 20:22

Ott a bravúrpont!

Elképesztő izgalmak közepette szerzett pontot a DVSC SCHAEFFLER a világsztárokkal teletűzdelt Ferencváros ellen. Ami nem sikerült Győrben, az most összejött. Tovább...

október 15., 17:00

Újabb erőfelmérő: a Fradi érkezik szerdán

A 101. Loki-Fradi rangadó következik az NB I-ben, amelyre minden idők legerősebb keretével érkeznek a bajnoki címvédő fővárosi zöld-fehérek. Ezt a csapatot ugyanis egyértelműen a BL-győzelem reményében rakták össze! Tovább...

október 14., 18:38

Vad Mária: Mindörökké Kinizsi!

A furcsa becenevű szélső, "Szivar" hosszú évekig játszott a Debreceni Kinizsi csapatában, majd egy szezont a DVSC-ben is szerepelt 1978-ban. Évtizedekig dolgozott a Dohánygyárban, ma is Debrecenben él. Tovább...

október 11., 12:00

Sándor Györgyi: Furcsa búcsú

"Gyuri" 1971-72-73-ban állt a Loki kapujában, majd viharos körülmények között távozott. Különböző csapatokban sokáig játszott Budapesten és környékén, csapatkapitány is volt. Ma már hat unoka nagymamája, 48 éve él boldog házasságban. Tovább...

október 9., 21:11

Ismét szoros meccs, ismét bal­szerencsés végjáték

Csakúgy mint az előző szezonban többször, ezúttal is abszolút egyenrangú partnere volt a DVSC SCHAEFFLER a Győrnek. Ez a jó hír. A rossz, hogy Szabó Nina súlyosnak tűnő sérülést szenvedett. Tovább...