A befektetett munkában hisz és gyorsulni szeretne a Loki saját nevelésű szélsője

Mindig különleges öröm egy klubnál, ha játékosa ott teljesedik ki, ahol felnőtt. Mint Petrus Mirtill, aki a napokban két évvel meghosszabbította szerződését a DVSC Schaefflerrel. Eddig 73 tétmérkőzésen viselte a Loki mezét és 116 gólját jegyezhették fel a statisztikusok.

- Hogyan lettél kézilabdás?

- Eleinte táncoltam, de apukám szerette volna, ha kipróbálom a kézit. És igaza volt, mert már az első edzéseken, hétévesen megtetszett a dolog, könnyen ott ragadtam.

- A gyerekkori játékosság közben mikor alakult ki benned a gondolat, hogy ebben több is lehet?

- Azt hiszem, mindig nagyon céltudatos voltam. Már korán jellemző volt rám, hogy mindent száz százalékosan akartam csinálni. Gyerekként ez persze még csak álmodozás, de amikor már elértem a serdülő kort, pontosan tudtam, mit szeretnék.

- Aztán többen is egyszerre kerültetek fel a Loki felnőtt csapatának keretébe. 2020 májusában pedig egyszerre kellett helytállni a pályán és az érettségin. Nehéz volt?

- Persze, nem volt könnyű. Ám őszintén el kell mondanom, akkor is, ha furcsán hangzik: nekem ebből a szempontból segített a Covid. A kényszerű bajnoki szünetben ugyanis otthon több időm maradt a tanulásra, jobban felkészülhettem az érettségire.

- Segített neked, hogy egyszerre kerültetek fel többen is a felnőtt csapat keretébe?

- Volt bennem izgalom, mert szerettem volna jól teljesíteni. Nyilván jó, hogy többen is egyszerre tehettük meg a lépést, de szerintem akkor sem lett volna gondom a beilleszkedéssel, ha nem így történik. Mert a csapattársaim már az első napoktól kezdve nagyon sokat segítettek.

- Az első igazi, "teljes értékű" szezonod a tavalyi volt. Hogyan tekintesz vissza rá?

- Igaz, mert ekkor már sokkal többet játszhattam, és többé-kevésbé élni is tudtam a kapott lehetőségekkel. Hozzá tudtam tenni a magam részét a megszerzett bronzéremhez.

- És aztán eljött a szezon utolsó meccse a Győr ellen, ami örömöt és szomorúságot okozott egyszerre. A legtöbb könny a te szemedben csillogott Kovács Anna búcsúztatásakor. Megviselt?

- Meg, mert nekünk nagyon jó volt a viszonyunk, ami azóta is megvan. Ráadásul rajta kívül több olyan csapattársam is elment, akikkel baráti a kapcsolatom. Nehéz pillanatok voltak.

- Már benne vagyunk nyakig a most futó szezonban. Ha előre tekintünk egy kicsit, mivel lennél elégedett a végén?

- Azzal, ha a megnyerhető meccseket és a kötelező két pontokat behúznánk. De igazán akkor lennék elégedett, ha bravúrra, meglepetésre is képesek lennénk.

- A szélsők mindig nagy párviadalt szoktak vívni a kapusokkal. Van, aki szerint a "hová lőjem" kérdésében az első gondolat a jó, vannak, akik pedig úgy hiszik: higgadtan meg kell nézni a levegőben a kapust. Te melyik csoportba tartozol?

- Ha a kérdést néhány évvel ezelőtt teszed fel, azt mondtam volna, az elsőbe. De már nem így gondolom, mert Kelemen Vica megtanított arra, hogy figyeljem a kapust.

- Neked is vannak megrögzött bemelegítős szokásaid?

- Nekem is létezik kialakult rituálém, olyan mozgások, amiket elvégzek évek óta, ugyanabban a sorrendben. Sőt, amióta Mari (Mariana Costa, a szerk.) itt van velünk, megcsinálunk közösen egy oda-vissza sprintet.

- Vele ezek szerint ilyen jó a kapcsolatod?

- Igen, mert nagyon életvidám, aki mindig tud pozitívan hatni másokra. De a jó kapcsolatot a többiekkel kapcsolatban is elmondhatom: most nagyon jó a közeg, a csapaton belüli viszony.

- Furcsa kimondani, pedig bizonyos szempontból ez a helyzet: a posztodon jelenleg 21 évesen a rutint képviseled.

- Ezt tényleg furcsa kimondani - már csak azért is, mert nincs így. Én és Vámos Mira fiatalok vagyunk még, rutinról nem beszélhetünk egyikünk esetében sem. De mind a ketten azon vagyunk, hogy a posztunkon jól menjen a csapatnak. Nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért és a csapat sikeréért dolgozunk. Nincsen közöttünk rivalizálás, egymást doppingoljuk minél jobb teljesítményre.

- Ha ilyen jó a közeg, nem lehetett nehéz rábólintanod a szerződésed meghosszabbítására sem...

- Könnyű döntés volt. Debreceni vagyok, itt van mindenem, a Lokiban nevelkedtem és lettem NB I-es játékos. Egyértelmű volt, hogy maradok, mert minden lehetőségem adott arra, hogy tovább fejlődjek.

- Apropó, fejlődés: miben szeretnél jobb lenni?

- Erre a helyes válasz, hogy mindenben, mert még nagyon fiatal játékosnak számítok. Hiszek abban, hogy napról napra fejlődhet, aki megdolgozik érte. De, hogy konkrét dolgot is mondjak: szeretnék több indításgólt szerezni, azaz gyorsabb lenni. Hiszem, hogy a befektetett munka mindig kifizetődik. Tehát, ha az edzésen jól teljesítek, vagy ott maradok utána még gyakorolni, annak a meccseken meg kell mutatkozni. A gyakorlásra soha nem lehet azt mondani, hogy elég, már nincsen rá szükség. Mindig van több...

Gurbán György

Forrás: dehir.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com