A beteljesült álmokat új célok követik

A DVSC-Symphonia Európa-hírű női kézilab­dacsapatának összeál­lítása után vezetőedzőként a sze­zon kezdetétől új nevet tünte­tünk fel. Az együttes szakmai ve­zetésének élére a csaknem 13 éven át sikert sikerre halmozó Komáromi Ákos helyett mostan­tól Köstner Vilmos került, aki az előző három évben "szárny­segéde" volt a mesteredzőnek, de nyártól már a helyére lépett. Va­lójában ma este, az őszi első ha­zai bajnoki mérkőzésen mutatko­zik be a debreceni közönségnek.

- Az ön neve már azelőtt jól "csen­gett", mielőtt az edzői pályára került volna. Idősebb Köstner Vilmost nem­csak a város, hanem az ország is jól ismerte.

- Az idősebbek még manapság is sokszor felkapják a fejüket ne­vem hallatán, s gyakran megkér­dezik, hogy az egykori kiváló atléta, labdarúgó, majd FIFA-játékvezető fia vagyok-e. Nagyon jólesik, hogy még sokan emlékez­nek édesapámra.

- Szeretném, ha "bemutatkozna".

- Debrecenben születtem 40 év­vel ezelőtt, nős vagyok, két fiú édesapja. Tamás 15, Dávid 11 éves. Feleségemmel együtt a nyíregyházi tanárképző főiskolán szereztünk diplomát, mindketten testnevelő tanárok vagyunk.

- Játékosként melyek voltak pálya­futásának állomásai?

- A Kossuth-gimnázium diák­jaként Ökrös István szerettette meg velem a sportágat, és 1969-ben a D. Dózsa ificsapatába igazoltam. Mindvégig jobbszélső voltam, ké­sőbb a Nyíregyházi TKF, majd a Somsály NB Il-es csapatában ját­szottam.

- Edzőként hol kezdte pályafutá­sát?

- A főiskolát 1978-ban fejeztem be és Ózdra nősültem, ahol egy­ből egy testnevelés tagozatos isko­lában kezdtem tanítani. Még abban az évben az Ózdi Kohász úttörőcsapatát vettem át, amely­nek játékosait egészen felnőtt korukig edzettem. Hárman még ma is az ózdi NB I-es csapat tagjai. Közben pár hónapig rám bízták az Ózdi Kohász élvonalbeli felnőtt csapatának irányítását. Hosszabb távon is számítottak volna rám, de úgy éreztem, hogy még nem va­gyok elég tapasztalt hozzá. He­lyette három évig a Kohász NB I/B-s női együttesét, majd két esz­tendeig a Somsály férfi csapatát irányítottam. Tíz évig éltem Ózdon, majd 1989-ben tértem vissza Debrecenbe családommal. Két esztendeig a D. Közúti Épí­tők NB I/B-s női csapatával dol­goztam, majd 1991-ben Komáro­mi Ákos meghívott másodedző­jének.

- Gondolt-e arra valaha is, hogy egyszer a DVSC vezetőedzője lesz?

- Dédelgetett álmaim között szerepelt, hogy a DVSC edzője le­gyek. Örülök, hogy elértem, de most már a bajnokság vagy vala­melyik kupa megnyerése a célom. Mindig voltak és lesznek is ál­maim, amelyek remélem, hogy egyszer ugyanúgy megvalósul­nak, mint eddig.

- A Loki legjobb játékosai is szi­gorú, de következetes edzőnek tartják. Mik az elvei és elvárásai velük szem­ben?

- A kézilabda is egy versenynek fogható fel, amiben mindig le kell győzni valakit vagy valamit, le­gyen az az ellenfél, az óra, vagy önmagunk. Éppen ezért fő szem­pontom szakmailag mindig a maximális teljesítménykényszer. Szigorúan követelek, de ennek nem mond ellent, hogy edzésen kívül lehetünk akár barátok is a já­tékosaimmal, természetesen köl­csönösen megadva egymásnak a tiszteletet. Szeretem a játékosokat, igyekszem mindent kiharcolni ne­kik, de a maximumot kérem tőlük. Szerintem az a jó, ha egy csapat nem csak elfogadja, de szereti is az edzőjét és képes harcolni érte.

- Komáromi Ákos - mint elődje és szakosztály-igazgatóként jelenlegi "főnöke" - rendkívül korrektnek tartja a kapcsolatukat immár három éve.

- Ákost kilenc éve ismerem sze­mélyesen. Mindig is nagy hatással volt rám a DVSC stílusa és Komá­romi kézilabdáról alkotott elkép­zelése, az edzői hitvallása, amely nagyon közel áll hozzám. Mindig becsületes volt a munkakapcsola­tunk, örültem, hogy 1991-ben ma­ga mellé hívott és sohasem töre­kedtem a helyére. Nem akartam vezetőedző lenni, de amikor a he­lyét átadta, gondolkodás nélkül el­fogadtam. Úgy érzem, nagyon nehéz feladat lesz az ő munkáját folytatni. Ákos kialakított egy olyan stílust, amit én is jónak tar­tok, bár szeretném kiegészíteni az egyéni elképzeléseimmel.

- Melyek azok?

- Új figurákra van szükség, il­letve a meglévőket az új csapat­szerkezethez és az új játékosok ké­pességeihez kell igazítani. Fel kell készülni arra, hogy Csapót vagy Jeddit még inkább őrizni fogják majd a meccseken, tehát a góllö­vésből a többieknek is nagyobb arányban ki kell venniük a részü­ket. A gyors, rohanó stílusunkhoz már nem illik az óvatos, hatosfa­las védekezés, amit nyitottabbá és labdaszerzőbbé kell tennünk. A lá­nyoktól még improvizatívabb já­tékot várok, ami kiszámíthatatla­nabbá tehet bennünket.

- A klub és a szakosztály vezető­sége a szezon előtt egyértelműen meg­határozta a célokat: minimum megismételni a tavalyi eredményeket, de valamit megnyerni, ha lehet. Lát-e erre esélyt?

- Úgy érzem, mindhárom fron­ton nagyon nehéz feladatunk lesz. Ennek ellenére valamit meg fo­gunk nyerni, hiszen egy nagy eredmény elérése már évek óta benne van a csapatban és a játéko­sok is kiéheztek a sikerre. Szerin­tem az EHF-kupában van a legna­gyobb esélyünk a győzelemre, mert a DVSC-Symphonia olyan csapat, amely sokkal jobban képes felkészülni a kuparendszerű mér­kőzésekre, mint egy hosszú, kime­rítő bajnoki menetelésre.

- Ezek szerint biztos továbbjutást remél a hétvégén, a luxemburgiak ellen is.

- Talán mindent elárul a HB Echternachról, hogy lemondott a pályaválasztói jogáról. Ha komo­lyabb célja lenne, ezt nem tette volna meg. Látatlanban nem sze­retnénk lebecsülni őket, de már csak az alapján sem lehet gond a továbbjutás, hogy mindkét talál­kozó Debrecenben lesz.

- Sok sikert kívánunk önnek mint új vezetőedzőnek és azt, hogy a szur­kolók legalább annyira szeressék, mint nagynevű elődjét.

- Én elsősorban arra kérem őket, hogy ugyanúgy szurkolja­nak a csapatnak, mint eddig, annyian, vagy még többen járja­nak a meccseinkre. Ugyanolyan fanatikusak legyenek, mert az több gól előnyt jelent az ellenfél­lel szemben. Hasonlóan megértőek legyenek az esetleges hibák­kal szemben is, mint az előző években, s remélem, hogy a csapat ugyanúgy meghálálja a ragaszkodást, mint előzőleg. Egyút­tal köszönetét mondok azoknak, akik eddig is segítettek és ezután is "szurkolnak nekem" - remélem bizalmukra ezután sem leszek ér­demtelen.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com