A debreceni kézisek csak magukat okolhatják

Magam részéről mindig a fe­kete-fehér, igen-nem álláspontot képviselem még azokkal szemben is, akiket szeretek vagy jól is­merek. Márpedig a DVSC női ké­zilabdacsapatát és játékosait mindannyian kedveljük, az együttest magunkénak is érezzük. S ha a sikerek idején dicsérjük, sőt el­kényeztetjük, akkor legyünk kö­vetkezetesek, most hogy "betliz­tek", keményen bíráljuk is meg őket!

A debreceni nyolcgólos előny tudatában, valljuk meg, mindannyian előre ittunk a medve bőrére - a dijoniak kivételével -, minden­ki úgy tartotta, hogy a Debrecen csak kirándulni megy Franciaországba. Annál lesújtóbb volt lát­ni és megtudni a vesztes meccset, amely mint derült égből a vil­lámcsapás érte a debrecenieket.

A szégyenteljes eredmény több okra vezethető vissza. Az egyik, hogy hetek óta akadozik a Loki csapatjátéka. Ingadozó a játékosok teljesítménye, formája is.

A Debrecen játékával már a január 10-i első IHF-kupameccsen sem lehettünk elégedettek, mert a 20. percig azok a franciák ve­zettek, akiket az edzők az elmúlt év végén alaposan feltérképeztek. A DVSC csak a mérkőzés egynegyedében - a szünet utáni 15 perc­ben - remekelt, feltornázta a félidei 13-10-et 21-10-re, végül mégis 29-21 lett belőle. Sok volt a kapott gól és a technikai hiba.

A dijoni visszavágóra mégis megnyugodva, a szokásos módon készült a csapat. Számomra az első meglepetést az a négyezres tö­meg okozta, amely az általunk behozhatatlannak vélt hátrány ellenére mégis kiment a mérkőzésre. Egyrészt szórakozni, no meg a ta­valyi KEK-döntőst látni, és segí­teni kedvenceinek tisztesen helytállni. Meggyőződésem, hogy a di­joniak a lélektani hozzáállás kö­zötti különbségnek köszönhetik a csodát. Az esélytelenek nyugal­mával, felszabadultan készülő franciák egy elbizakodott, s az elő­nyétől jóllakva "elálmosodott" Debrecent fogadtak, és nagyon nyerni akartak.

Ezt a győzni akarást sugároz­ta a 18-as számú jobbszélső, Pas­calé Roca jókedvű nyilatkozata is, aki a visszavágó előtt a legtermé­szetesebben állította, hogy nyerni fognak. - S ki lesz a továbbjutó? - az önbizalmát megnyirbálni akaró és a tetemes magyar előnyre utaló kérdésemen elgondolkozott, majd komolyan azt felelte, hogy nem tudja.

A DVSC Pató Pál úr módjára kezdett, majd számos technikai hi­bát vétett, és lövéseinek többsége is célt tévesztett. Kapkodás, ide­geskedés jellemezte a mieinket, és az ellenfél a 21. percben már hét góllal vezetett! A Loki fejetlenül rohant előre, s nem volt vezéregyénisége, aki irányítsa, összefog­ja a többieket. Különösen a véde­kezésben, középen. Az edzőknek a szünetben sem sikerült helyre tenni a "fejeket", mert a DVSC a második felidőben is sok hibával kezdett. A Dijon észrevette, hogy van keresnivalója, még jobban belelkesedett, akárcsak a közön­sége, amelyet - eddig soha nem lá­tott módon - hangszórón vezé­nyeltek a zsűriasztaltól. A franciák egyre többször vezettek hat gól­lal is, amit a magyarok a 48. perc­re háromra csökkentettek (21-18). Vagyis 12 perccel a befejezés előtt összesítésben ötgólos volt az elő­nyünk, amiből a végére háromgó­los hátrány lett! Elképesztő!

Vajon miért történhetett ez meg? Egyrészt mert Jeraminokra a végén senki sem figyelt. Más­részt a játékvezetők is tolták a ha­zai csapat lendületbe jött szekerét, de szerintem nem jobban, mint olykor itthon szokták a Lokiét.

Egyszóval a TGV, a franciák Dijonon is áthaladó szuperexpressze a debreceni gőzöst állva felejtette, elsuhant mellette. Ezzel a "feketelevessel" viszont a DVSC-t ugyanakkor jókora presztízsvesz­teség is érte. Nem beszélve a további "járulékos" következmé­nyekről, például arról, hogy a kézilabda-szövetségnek az az el­nöksége, amely a Békéscsabával szemben a bajnokság 5. helye­zettjét, a Debrecent jelölte az IHF-kupára, nem hiszem, hogy ezek után vitás esetekben hasonló gesz­tust megtenne a Debrecen javára.

A DVSC ugyanis a sok öröm után ezúttal csalódást okozott nemcsak a szurkolóinak, hanem az őt országszerte támogatóknak. Félő, a szponzoroknak is, akik mostanság nehezebben vehetők rá, hogy a zsebükbe nyúljanak. Nagyon remélem, hogy idővel "megbocsátanak" és meggondol­ják magukat.

Valószínű, hogy ha a Loki Di­jonban "csak" kikapott, de továbbjutott volna, mindenki azt mon­daná, "ennyi belefér a tarsolyba". S nem hiszem, hogy bármi is lé­nyegesen változna. Így viszont remélem, hogy a kudarc mind az edzők, mind a játékosok szemlé­letében komoly változásokat hoz mostantól fogva. Mégpedig a sok­kal szigorúbb és következetesebb számonkérést. Úgy érzem - bár nem örülök neki -, hogy a DVSC ezt a "pofont" a legjobbkor kapta!

Akkor, amikor még van mód­ja javítani. A Loki az IHF-kupában már nem köszörülheti ki a csorbát, de a bajnokságban és a kupában mindenképpen. Én előttem csak akkor, ha valamelyiket - még jobb, ha mindkettőt - megnyeri, és ősszel újra kilép a nemzetközi porondra.

Remélem, hogy a lányok a fen­tiek szellemében átérzik a dijoni kudarc jelentőségét, s a szurkolókat már holnap este, a TFSE el­leni hazai bajnoki meccsen megvi­gasztalják.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com