A felfelé vezető úton - A női kézisek nagy reményei

A DVSC női kézilabda csapata először nagypályán mutatkozott be, egy NB I-es labdarűgó mérkőzés előtt 1949-ben, de a nagypályás játékot rövidesen megszüntet­ték, és kispályán találtak igazi otthonra a női kézisek. A DVSC kézis lányai pedig rövidesen az ország legjobbjai közé kerül­tek, sőt az ötvenes években Magyar Baj­nokságot is nyertek a vasutas lányok! Deb­recen női válogatottja (amely a DVSC-re épült) ezekben az években többször is meg­nyerte a "Hat város tornáját". A tornán Budapest válogatottja mellett, a legjobb öt vidéki város válogatottja indult. Arany Éva, Hajdú Kati neve márkát jelentett ezekben az években. Arany Éva sokáig tagja volt a magyar válogatottnak, sőt annak erőssége volt.

Aztán az a generáció, amely az országos élvonalba emelte a szakosztályt, elbúcsúzott a játéktól, az egyesületben pedig nem fordítottak elég gondot a kézilabdára, és megkezdődött a csapat visszaesése. 1971-ben magához tért a szakosztály, az NB I/B-ben szerepeltek ekkor a lányok, sőt esé­lyük volt a feljebb jutásra is, de 1974-ben kiestek az NB I/B-ből, s azóta az NB II-ben játszanak. Tavaly már a bajnoki címre pályáztak a lányok, de nem sikerült meg­nyerni a bajnokságot. A debreceni sport­vezetés azt szeretné, ha a DVSC válna a debreceni női kézilabda fellegvárává. Ennek a célnak az érdekében 1977. január 1-el a sportiskola kézilabda szakosztálya már a DVSC-hez kapcsolódott. Az együttesnek két edzője van: az első csapat felkészülését Halász Ferenc irányítja, a második csapat edzője Kapitány Ferenc. A sportiskoláso­kat Lovass Katalin edzi.

Halász Ferenc edző szerint a csapatnak minden esélye megvan arra, hogy megnyerje a bajnokságot és bekerüljön az NB I/B-be.

- Januárban tizenhatos kerettel kezdtük meg a felkészülést az idei bajnokságra. Együttesünk jó játékerőt képvisel, kitűnő a csapatban a kollektív szellem, ezek alapján úgy gondolom, megnyerhetjük a bajnokságot. Jól sikerült a rajtunk, eddig minden mérkőzésünket megnyertük. Elsősor­ban a fővárosi csapatok a riválisaink. Az NB I/B azonban nem a végső cél számunkra. A debreceni kézilabdasport hagyományai megkövetelik, hogy ne csak a fiúk, ha nem a nők is az NB I-ben szerepeljenek. Két-három év alatt lehet olyan csapatunk, amely felkerülhet az első osztályba.

- Mi jellemzi a szakosztályban folyó szakmai munkát?

- Nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésére. A második csapat tagjai középiskolások, a Csokonai Gimnázium és a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola tanulói. Tehát a második csapatunk lényegében véve ifjúsági csapat, s Kapitány Ferenc szakszerű irányítása garancia számunkra. A sportiskola pedig adja majd a folyamatos utánpótlást. Az első csapat heti négy, a második csapat pedig heti három edzéssel készül a bajnoki mérkőzésekre. Szerettük volna januárban átigazolásokkal megerősíteni a szakosztályt - erre vonatkozóan határozatot is hozott a megyei pártbizottság - de sajnos nem jött létre a megegyezés a játékosokkal, egyesületek­kel. Az NB II-es csapatunk leggólerősebb játékosai Huszár Erzsébet és Botkáné Orvos Margit. A mezőnyjátékosok közül Sza­bó Éva és Máthé Zsuzsa nyújtotta a leg­jobb átlagteljesítményt az eddigi mérkőzéseken, a kapuban pedig Csoma Gyöngyi védett rendkívül megbízhatóan.

- Milyen szerepet tölt be az egyesület életében a női kézilabda szakosztály?

- A DVSC női kézilabdázóira vár az a feladat, hogy az NB I-ben képviseljék majd a város színeit, természetesen ha elképze­léseink és reményeink valóra válnak. Az egyesület vezetősége ezért különös figyelemmel kíséri a szakosztályban folyó munkát. Játékosaink számára biztosították azo­kat a feltételeket, amelyek ma szükségesek egy NB II-es csapat számára.

Egy nagymúltú szakosztály, úgy tűnik, a visszaesés évei után elindult a felfelé ve­zető úton.

Forrás: DVSC jubileumi műsorfüzet 1977

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com