A hét sportolói: "Sziszi" és "Husi"

Legutóbb már a Városi Sportcsarnok sem bizonyult elég tágasnak - ismét sokan maradtak az aj­tón kívül... A Gjerpen Skien norvég csapat elleni visszavágó mérkőzésen zsú­folt lelátók előtt a debrece­ni lányok behozták hátrá­nyukat, sőt magabiztosan, nagy becsvággyal kiharcol­ták a továbbjutást.

A találkozó két kiemelke­dő teljesítményét Szilágyi Katalin és Török Imréné nyújtotta, "Sziszi" és "Hu­si", ahogy társaik és a közönség becézik őket. Többször kaptak nyíltszíni tapsot. Szilágyi klasszis megoldásaiért és élményszámba menő góljaiért, Törökné pe­dig mindenkit magával ra­gadó önfeláldozó játékáért. A győzelem és a továbbjutás kivívásának főszereplői let­tek, ezáltal méltán az el­múlt hét sportolói is.

Az Oláh Gábor utcai Sport presszóban ültünk le beszélgetni a két játékossal. Szilágyi Kati üdítőt és kó­kuszos süteményt rendelt, Törökné némi gondolkodás után csak egy kólát.

- Mindketten kitűnően játszottatok. Hadd kérjelek benneteket arra, mondjatok néhány szót egymás teljesít­ményéről.

Szilágyi: - Most már kezd beleszokni új szerep­körébe "Husi". Rengeteget fut, lát a pályán, jól hely­zetbe hozható. Egyre jobban érzem vele a játékot.

Törökné: - "Sziszi" klasszis játékos, mestere annak, hogy gólhelyzetbe kerüljön. Ennek ellenére cseppet sem önző, másokat is ellát pon­tos, jó átadásokkal.

- Balkezesek vagytok, és nem is olyan régen még ri­válisok voltatok a jobbszél­ső posztján. Később Kati vá­logatott lett, Ili pedig több­nyire csak epizódszerepek­hez jutott a DMVSC csapa­tában.

Szilágyi: - Soha nem irigykedtünk, féltékenykedtünk egymásra, akkor is a legjobb volt kettőnk kapcso­lata, amikor többnyire én játszottam. "Husi" az elsők között gratulált minden egyéni sikeremhez.

Törökné: - Nem mondha­tom, hogy öröm volt a kispadon ülni, de azért amikor játéklehetőséget kaptam, igyekeztem meghálálni a bi­zalmat, és mindent megtenni a győzelemért. Annak idején Győrből beállósként érkeztem, aztán Komáromi Ákos jobbszélen játszatott, legutóbb pedig ismét sze­repkört változtattam, irányí­tó lettem. Erre a posztra egyik percről a másikra ke­rültem, amikor Szántó An­na súlyosan megsérült. Nem mondom, hogy nem okozott gondot, de a rengeteg gya­korlás jelei talán már lát­szanak. Igaz, még messze vagyok Medgyessyné szint­jétől, de szép lassan csak-csak belejövök.

- Korábban mindketten a távozás gondolatával fog­lalkoztatok. Tavaly nyáron Kati Szegedre adta be to­vábbtanulási kérelmét, az orvostudományi egyetemre, Ili pedig kacsingatott Békés­csaba felé. Gondolom, egyikőtök sem bánta meg, hogy maradt.

Szilágyi: - Az utolsó na­pon a strandról hívtak be a vezetők és kérésükre átkér­tem magam felvételizni a debreceni egyetemre. Sajnos, nem sikerült bejutnom. Re­mélem, lakásgondjaim rö­videsen megoldódnak, s ak­kor jövőre újra nekifutok.

Törökné: - A Békéscsa­ba leigazolta tőlünk Dobó­nét és engem is hívtak. Rö­vid gondolkodás után nemet mondtam. Szerettem volna bebizonyítani, hogy a DMVSC-ben is helyt tudok állni. Éreztem, hogy van bennem ennyi erő. Szeren­csére sikerült és részese le­hettem a nagyszerű sikerek­nek.

- A norvégoknak Kati lőtt egy olyan nagyszerűgólt, amelyre a kézilabda­rajongók talán évek múlva is emlékezni fognak.

Szilágyi: - Ki kell szol­gálni a közönséget... - mondja nevetve. - Szóval megfordult a fejemben az utolsó csel előtt, hogy már ellőhetem. Na, mondom, ha már eddig eljutottam, akkor visszahúzom még egyszer, csinálok még egy kun­kort...

Törökné: - Csak "Sziszi" rendelkezik ekkora hideg­vérrel.

- Megerőltető időszak van mögöttetek, szinte alig volt idő pihenni, de még ünne­pelni se. A kupában kö­vetkezik a svéd Tyresö csa­pata. Emellett már megkez­dődtek a bajnoki küzdelmek is. Mit vártok e kettős próbatételtől?

Szilágyi: - Szerencsénk van, hogy a svédekkel ke­rültünk szembe. Bizakodom, reménykedem a végső győ­zelemben is. A bajnokság­ban, ha a sérülések nem ti­zedelik meg amúgy is ritka sorainkat, az első négy kö­zé várom együttesünket.

Törökné: - Azt hiszem, a svédeket legyőzhetjük, bár most már tudjuk, hogy a skandináv kézilabdázás nem lebecsülendő. Én is szeret­nék döntőt játszani. A baj­nokságtól nagyon félek, mert olyan kevesen va­gyunk, hogy nem is tud ti­zenkét ember kiállni egy meccsre...

Az esélyek latolgatását követően abban a remény­ben búcsúzunk, hogy a DMVSC női kézilabdacsapa­ta és természetesen "Sziszi" és "Husi" sok örömet fog­nak még szerezni a debrece­ni közönségnek. Most mind­ketten elsietnek. Szilágyi a válogatottkeret edzésére igyekszik, készül a neubrandenburgi tornára. Gyarapí­tani szeretné eddigi huszon­egy válogatottságát. Török­né bevásárláshoz készülődik, majd szaunába megy, ap­róbb sérüléseit kezelteti.

Szentgyörgyi János

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com - sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com