A jövő nagy lokistája már bontogatja a szárnyait

Debrecen adott otthont a nyílt serdülőbajnokság hatos döntőjének a hét végén. A Győr mögött a második helyet megszerző kis Lokit Marincsák Nikolett vitte a hátán. Ragyogó játékost ismertünk meg a személyében, rögtön el is kaptuk egy interjú erejéig.

– Mióta kézilabdázol, hogy ennyire jól megy?

– Most 16 vagyok, tehát hét éve kezdtem még az általánosban, utána a sportiskolában folytattam, majd kikötöttem a DVSC-ben.

– A lelátón azt mondta egy szurkoló, hogy "ennek a lánynak a génjeiben van a kézilabda". Igaz ez?

– Lehet, mert sportos családból származom. Anyukám is kézizett, csak a család és a tanulás miatt nem teljesedhetett ki a pályája, apukám is sportolt, bár ő nem versenyszerűen.

– Boros Fecó – akarom mondani Fecó bá – azt mondta nekem négyszemközt rólad, amikor kérdeztem tőle, ki az az ügyes 73-as, hogy "a jövő egy kiváló NB I-es játékosa".

– Igazán megtisztelő, ha az ember edzője ilyen jó véleménnyel van. Nekem is az a célom, hogy majd az NB I-ben tudjak játszani. Úgy érzem, mindent megteszek annak érdekében, hogy megvalósítsam a tervemet. Nem hobbikézilabdázó szeretnék lenni, hanem annál sokkal több.

– Határozott gondolat, de mi van, ha jön a szerelem, és már nem a kézilabda lesz a legfontosabb?

– A kettőt szerintem össze lehet hangolni. Egyébként már van barátom, és jól megvagyunk azzal együtt, hogy én élsportoló vagyok, ő pedig nem az.

– Gratulálok! Mit szól a barátod, hogy a pályán ütnek-vágnak?

– Természetesen nagyon félt, mert a kézilabdát durva sportnak tartja.

– Valljuk be, igaza van!

– Tudom én azt jól, de erre tettem fel az életem. Eddig szerencsére kerültek a sérülések. Szeretném azt hinni, hogy nem vagyok sérülékeny játékos. Amikor elkezdtem kézilabdázni, tudtam, mit vállalok. Ezzel együtt kell élni.

– Tényleg, mi is a posztod? A hét végi országos döntőben csak kapus nem voltál.

– Játszom jobb- és balátlövőként, irányítóként, illetve ha a helyzet úgy kívánja, akkor szélsőként is. Csak kapus és beálló nem voltam még. Fecó bá azt mondja, egy igazán jó kézilabdázó minden poszton megállja a helyét. Igyekszem megfelelni ennek az elvárásnak.

– Melyik a kedvenc poszt?

– Egyértelműen az irányítóé. Ott lehet a legtöbbet hozzátenni a csapat játékához.

– Azt láttuk, hogy a hátadon vitted a csapatot. Vezéregyéniség alkat vagy?

– Szeretem kézben tartani a dolgokat. Érzem, hogy sokat várnak tőlem a társak, megbíznak bennem. Ha látom, hogy másnak nem megy, akkor próbálok helyette is vállalni. Ez belső késztetés, én ilyen vagyok.

– Legalább jár érte köszönet?

– Ajaj! Még túl sok is. A lányok mindig dicsérgetnek, sokszor kellemetlenül érzem magam. Pedig ha én jól játszom, akkor az a csapat érdeme is.

– Fő a szerénység! Mikor látunk a felnőtt NB I-ben?

– Ennyire konkrét tervem nincs, még sokat kell fejlődnöm technikailag és fizikailag is. Csak azt tervezgetem, hogy örökre lokista maradok, nekem a piros-fehér való. Debreceni lány vagyok, itt érzem jól magam, nem vágyom én innen sehová.

Cs. Bereczki Attila

Forrás: civishir.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com