A kézilabda megtanít az abszolút tisztességre

Amikor megkérdeztem Boros Ferenctől, a DVSC-KORVEX nyílt serdülő csapatának edzőjétől, mi is a különleges Marincsák Nikolettben, tömören ennyit mondott: egyszerűen egy nagyon jó játékos. S ezzel ő úgy érezte, mindent el is mondott.

Nos igen, Niki, a mi 73-as mezben játszó játékosunk több tornán lett a "Legjobb játékos", míg 2009-ben a Leány kézilabda-szakosztályban az év sportolójának is megválasztották.

Az viszont csak az interjú során derült ki, milyen komoly gondolkodású, céljait a sportnak alárendelő, a sportot kellő tisztelettel kezelő kézisünkről is van szó.

Nagy értékünk ő, s minden tiszteletem Szüleinek, amiért a kézilabda irányába navigálták, s terelik őt most is a helyes út felé.

{{1}}

Olyan játékost ismerhetünk meg, aki minden edző álma lehet: akivel iszonyúan jó közösséget lehet teremteni, akire lehet csapatjátékot építeni, s akiről tudjuk, mindig egy irányba húzza a szekeret.

Remélhetően, a LOKI szekerét!

– Szia, Niki! A LOKI nyílt serdülő csapatában játszol. Jól érzed magad nálunk?

– Sziasztok! :)) 2010 augusztusában húzhattam magamra elsőként a LOKI mezét/színeit. A csapat Boros Ferenc kezei alatt kezdte az idei szezont. Ez alatt a kis idő alatt, a csapat nagyon jól összekovácsolódott és az edzések nagyon jó hangulatban telnek.

Igen; nagyon jól érzem magam ebben a kis közösségben, nagyon sok baráttal és élménnyel gazdagodok nap, mint nap.

– Irányító poszton játszol. Ott játszol, ahol szíved szerint a helyed van?

– Kézilabdás éveim alatt több poszton megfordultam, mindegyiket nagyon szerettem. Minden poszt más-más feladatot vonz maga után, de habitusomból eredően talán az irányító poszt lenne az, ami a szívemhez legközelebb áll.

– Kinek köszönheted kézilabda pályafutásodat? Szüleidnek?

– Már óvodás koromban a mozgás lételemem volt. Sok sportot kipróbáltam, sőt volt olyan is, hogy három sportot űztem egyszerre.

{{3}}

A szüleim választás elé állítottak: válasszak egyet és azt csináljam teljes erőbedobással. Már tíz évesen a labda szerelmese voltam, emiatt a kézilabda mellett döntöttem. Azóta is köszönöm a szüleimnek, hogy ebbe az irányba tereltek.

– Szereti családod a sportot? Támogatnak, segítenek, biztatnak?

– A szüleim nagyon szerették a sportot és versenyszerűen is űzték fiatal korukban. Anyukámnak kézilabdás múltjai is van, de a tanulás és a család miatt fel kellett adnia, amit azóta is bán.

Így hát az álmait én szeretném beteljesíteni. Teljes mértékben támogatnak; látják, hogy szeretem és élvezem. S aminek én örülök, annak ők örülnek a legjobban.

Kijárnak a meccseimre és a többi szülővel együtt szurkolnak a csapatnak. Segítenek és tanáccsal látnak el, nem csak a sport terén, de a magánéletben is.

Hiszen ahhoz, hogy legjobban tudjon játszani az ember, mindenből motivációt kell merítenie.

– A LOKI nyílt serdülőcsapatának játékosa vagy, a ’94-es korosztályban. Csak ebben a csapatban játszol?

– Igen; csak ebben a csapatban játszom.

– Milyen csapat vagytok szerinted? Technikás, vagy küzdős, vagy milyen?

– Igazából a kettő ötvözete. Az edzéseken sok figurát tanulunk, amiből a meccs során profitálhatunk, és egyes helyzetekben bevethetjük őket. De sosem fejben játsszuk le elsősorban a mérkőzéseinket, hanem az adott helyzetben az adott csapat ellen csináljuk, amit csinálnunk kell.

Küzdünk a célért, ami mindenkinek egy, vagyis a győzni akarás és a győzelem. Van, hogy nem mindig sikerül, és nem megy minden a rendes kerékvágások szerint, de akkor Fecó bá’ túlvisz minket a holtpontokon és tapasztalatával, tudásával „helyre teszi a csapatot”.

{{5}}

– Milyen az edződ? Jól kijöttök egymással? Milyen edző Boros Ferenc?

– Fecó bá’ az első férfiedzőm a kézilabda terén, ezt nagyon pozitívan éltem meg, hiszen ő egy erős jellemű, céltudatos ember, akinek a legfontosabb a csapat és annak érdekei.

Nagyon jól kijövünk vele, mindig felveszi a vicceinket, de azért ha munkáról van szó, azt teljes odafigyeléssel és rendes magatartással követeli meg tőlünk.

Örülök, hogy vele dolgozhatok; nagyon sok mindent tanultam és még tanulni is fogok.

– Debreceni vagy? Szereted ezt a várost?

– Püspökladányban éltem a családommal, de három éves koromban Debrecenbe költöztünk, mert Apát ide hívta a munkája. Azóta itt élek és nagyon szeretem ezt a várost.

Akár hova is megyek, mindig is Debrecent érzem az otthonomnak és a legszebbnek. Ez az a város, ami a régi és a modern kort is ötvözi, és számomra minden megtalálható, ha éppen szórakozni vagy pihenni támadna kedvem.

Nyugodt, olykor zajos. És elsősorban is, itt élnek a szeretteim, barátaim és ismerőseim, ami mindennél fontosabb számomra. Fontos, hogy ez a közeg mindig közel legyen hozzám.

– Hol tanultál, s melyik iskolába jársz Debrecenben? Mik a terveid, mit szeretnél a kézilabda után?

– A Hatvani István Általános Iskolába jártam, ahol megszereztem a tanulmányaim alapjait és innen a nyolcadik év végén a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolába iratkoztam, ahol angol és közgáz szakon tanulok.

A terveim a jövőre nézve ellentétesek, mint a kézilabdában, hiszen ott mindig tudom, mit akarok, míg a jövőmre nézve elég labilisak az elképzeléseim. Sok ötletem van, de úgy érzem, van még időm gondolkodni és rájönni, mi lenne számomra a megfelelő.

– Miért éppen kézilabdázol? Hogyan kerültél éppen ebbe a sportágba?

– Ahogy már az előbb említettem, a labda szerelmese lettem.

Ez az, amit ad nekem a Kézilabda és reményeim szerint még sok évig is fog.

– Mi az erősséged, s miben kell elsősorban fejlődnöd?

– Erre a kérdésről leginkább az Edzőmet kellene megkérdezni, hisz ő lát nap, mint nap a pályán.

De talán az erősségemnek tudható a gyors lábam, ezt leginkább cselezésben használom és az emelkedésem.

A hátizmomat kell elsősorban megerősítenem, aztán további és további feladatok várnak még rám. :)))

– Eddigi pályád során több tornán is részt vettél. Melyikre emlékszel a legszívesebben?

– Nagyon sok torán rész vettem már eddigi pályafutásom során, és mindre nagyon szívesen emlékszem, ezeken megtanulunk nem csak a pályán, de a magánéletben is alkalmazkodni a másikhoz.

Hogy egy ember hangulata hatással van a másikra, hogy a tolerancia fontos dolog és a sormérkőzések során pedig saját magadat ismered meg jobban és jobban. Talán a legemlékezetesebbek számomra a veszprémi és kalocsai tornák és ki nem hagyható a 2007-es nyári szlovéniai torna se.

{{4}}

– Milyen az új sportcsarnok? Milyen a pálya, megszoktátok már?

– Nagyon örülünk az új csarnoknak, mert ez egy újabb lehetőség, hogy végre egész pályán edzhetünk. Ez a második otthonunk, minden egyes nap egyre jobban belakjuk. Nagyon otthonos kis csarnok, igaz kiesik egy picit az eddigi mozgáskörzeteinkből, de már kezdjük megszokni a kijárást is. Nagyon szépen köszönjük, Bandi bácsi!!

– Mivel töltitek a szabadidőt a legszívesebben? Szoktatok bulizni?

– Igen, szoktunk bulizni járni, mint minden normális tizenéves fiatal, persze csak ha nincs hétvégén meccs, de van, hogy csak beülünk az öltözőbe és elbeszéljük az időt. Szoktunk közösen moziba, fürdőbe vagy vásárolgatni járni, és igyekszünk minél többet pihenni, hogy bírjuk a hajtást.

– Van időd barátkozni a sok tanulás mellett? A tréfát félretéve, van barátod?

– Igen, van barátom. Úgy gondolom; az embernek mindenre van ideje, amire igazán szeretné.

– Mi a három legnagyobb kívánságod pályafutásodat illetően?

– Mindenképpen szeretném az idei évet is úgy zárni, hogy egy boldog, sikeres és lehetőségekkel teli évet hagytam a hátam mögött. Szeretnék a csapattal továbbra is 100%-os maradni, a tanulmányi eredményeimet szinten tartani, és persze szeretnék NB I-es játékos lenni.

– Mi a véleményed a LOKI honlapjáról? Szoktad olvasni?

– Igen, szoktam olvasni az oldalt, hiszen ez is egyfajta összefogás a szurkolók és a csapat között, ami elengedhetetlen. Sok érdekes cikk és fejlemény található rajta, ami a LOKI lányainak jövőjét döntően is befolyásolja.

– Sok sikert kívánunk Neked a LOKI csapatában, s reméljük, egyszer a felnőtt csapatban látunk!

– Nagyon szépen köszönöm. Én is nagyon remélem. :))

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com