A kézilabda-válogatott "külföldi" sztárja: világklasszis Tulipánországból

- Az idő sok csúnya emléket megszépít. Elmondható ez az ön debreceni távozásáról is? - kérdeztük Szilágyi Katalintól, a DVSC volt jobbszélsőjétől.

- Alig egy éve, hogy szedtem a sátorfámat, és családommal együtt Hollandiába költöztem - válaszolta a világválogatott kézilabdázó. - Mi tagadás, botrányok közepette váltam meg a hajdúsági együttestől, s egyelőre kevés idő telt el ahhoz, hogy ezt szépnek lássam. Már két hónapja a Swift Roermondban edzettem, amikor a két klub között megszületett a végső megállapodás.

- Nyugaton, de már nálunk sem ritkaság, ha az idegenlégiósnak felajánlják a vendéglátó ország állampolgárságát.

- Erről eddig nem volt szó, bár elképzelhető, hogy hosszabb ideig maradok Hollandiában. Jelenlegi klubomhoz még másfél évig köt a szerződésem.

- Egykori debreceni társai közül ketten szintén ebben az egyesületben kézilabdáznak.

- Tóth Ildikó kapussal a válogatottban is együtt játszottam, Nagy Zsuzsával viszont csak a Debrecenben, ahol átlövő volt. Most is jól kijövünk egymással, igaz, nekik dolgozniuk kell, mert profinak csak engem szerződtettek.

- Ez az anyagi elismerésben is tükröződik?

- Hogy a többiek mennyit keresnek, azt nem tudom, de nekem nincs okom panaszra. Tavaly még nem erőltették meg magukat a hollandok, de idén több pénzt kapok havonta, mint az ottani átlagkereset.

- Mit vár ezért a holland bajnokcsapat vezérkara?

- Természetesen gólokat. Lehetőleg minél többet. A csapatnak hetente három edzése van. Ez azonban nekem kevés ahhoz, hogy megőrizzem a formámat, ezért sokat "túlórázom" az erősítőteremben. Ezzel a többi magyar is így van, s olykor egy-egy holland szintén velünk tart.

- A Roermond kezd hírnevet szerezni az európai kézilabdában.

- A csapat neve régebben sem csengett rosszul, hiszen hetvenhatban BEK-döntőt játszott a Radnicski Beograddal. Tavaly bajnokságot és kupát nyert, idén pedig a BEK-ben már legyőzte a belga Hasselt, s a nyolcaddöntőben a dán Gudmével találkozik. Nem elvárás, de nagy siker lenne, ha a négy közé jutna.

- A holland válogatott ingázik a világbajnoki B- és C-csoport között. Ebből ítélve, a bajnokság színvonala sem lehet túl magas.

- A tizenkét első osztályú együttes többsége szoros meccseket játszana a magyar NB I középcsapataival, s az "alsóház" tagjaival. Nekünk azonban Gabrie Riebok, az egyik legfelkészültebb holland edző a mesterünk, aki esetleges szakmai hiányosságait kitűnő emberi tulajdonságokkal pótolja. A magyar szakemberekkel nem tudom őt összehasonlítani, mert ott mások az elvárások és a felkészülés, a versenyzés feltételei. Ami viszont tény, a Roermond magasan kiemelkedik a holland mezőnyből.

- S ebben ön ismét főszereplő lesz...

- Remélhetőleg igen. A megbecsülésemet talán jelzi, hogy az előző évad végén a holland szakemberek szerint az idény legjobbja voltam. Idegenlégiós nagyon ritkán kapja ezt a címet.

- Huszonhét éves, és az edzők, így Laurencz László szövetségi kapitány szerint is, ebben a korban ér a csúcsra a tehetséges kézilabdázó hölgyek többsége.

- Szerencsére tényleg jól megy a játék, és örülök, hogy éltem a hollandiai szerződés lehetőségével. Így megteremthetem az anyagi biztonságomat. Ugyanakkor azért is szerencsés vagyok, mert a kapitány visszahívott a válogatottba. A régi és az új kerettagok között keményebben kell dolgozni, mint a klubomban, de ilyenkor feltöltődöm a bajnoki folytatásra.

- Hogyan fogadta a kapitány és a csapat?

- A mesterrel már fél éve megbeszéltem, hogy számíthat rám. Jómagam vagyok az egyetlen idegenlégiós, akivel meg tudott egyezni. Az egyetlen kérése az volt, hogy nagyon vigyázzak magamra, nehogy megsérüljek. Bevallom, jólesett a féltő gondoskodás. Társaim is örültek nekem, s különösen jó volt találkozni Erdős Évával és Csapó Erikával, akikkel együtt hat éve szerepeltem először világbajnokságon.

- A vébé-selejtező után azonban nagyon fog sietni Hollandiába.

- De még mennyire! Ugyanis a világ legcsodálatosabb férfija vár rám. A kisfiam, Bence. Már elmúlt hároméves, és szinte az összes szabadidőmet vele töltöm.

- Miért a "szinte" kitétel?

- Mert nem szeretnék teljesen bezárkózni. Nekem nagyon fontos a gyermekem és a kézilabda, de szívesen olvasok, és jól haladok a német nyelv tanulásában. Ráadásul háziasszony is vagyok, s szeretek büszkélkedni a lakásom szépségével, rendjével és tisztaságával. Jó csillagzat alatt születtem, mert minderre van időm a munkám, a kézilabda mellett.

Ezt kiteheti a kirakatba

Szilágyi Katalinról, a világválogatott kézilabdázóról egykori és jelenlegi edzői, csapattársai olyan véleményeket mondtak, amelyeket "Sziszi" - a hozzá közel állók csak így, a becenevén szólítják - nyugodt szívvel kitehet a kirakatba.

LAURENCZ LÁSZLÓ, szövetségi kapitány:

- Hollandiában előnyére változott. Debrecenben talán többet edzett, mégis Roermondban vált igazi profivá. A gondolkodása, a hozzáállása lett más. Ha ez nem így lenne, aligha élne meg a hivatásos kézilabdázók között. Meggyőződésem, hogy a világ legjobbja a maga posztján. De én örök elégedetlen vagyok, ezért kikívánkozik belőlem, hogy a védekezése javulhatna.

ERDŐS ÉVA, a válogatott csapatkapitánya:

- Együtt és egymás ellen is rengeteget játszottunk. Jómagam balszélső vagyok, ezért a bajnoki meccseken rendszeresen "ütköztünk", de alattomos szabálytalanságot soha nem követtünk el. A címeres mezt ifjúsági korunk óta viseljük, így szinte olvasunk egymás gondolataiban. Sziszi az, akire azt mondják, őstehetség. Ellene nagyon nehéz, vele rendkívül könnyű eredményesen játszani.

TÖRÖK BÓDOG, az 1965-ben VB-t nyert női válogatott szövetségi kapitánya:

- Mindig csodáltam a kulturált játékáért. Olyan meghatározó egyéniség, mint Csíkné Horváth Klára volt annak idején. Tucatszám lövi a gólokat szélről, s ezzel óriási terhet vesz le a belső emberek válláról. Fantasztikus taktikai variációkat kínál edzőinek. Hogy világklasszissá válhatott, az Komáromi Ákosnak, Laurencz Lászlónak és Fleckné Babos Ágnesnek, tehát egykori és jelenlegi edzőinek köszönhető.

KOMÁROMI ÁKOS, a DVSC mestere:

- Általános iskolás kora óta ismerem. Sziszi több mint kulcsjátékos. Nyerő ember, a sportág zsenije. Versenyzői tulajdonságaira jellemző, hogy egy mérkőzésen belül is fel tud támadni. Előfordult, hogy az első félidőben eredménytelen maradt, majd a másodikban tíz gólt lőtt. Ezt nem lehet tanulni, sem tanítani. Ugyanakkor az edzéseken nem hajtja ki a lelkét, mert nem szíveli a futást és az erősítő gyakorlatokat. Sajnáltam, hogy az első külföldi ajánlatra azonnal igent mondott, mert úgy véltem: később előnyösebb szerződést köthetett volna.

Simon József

Forrás: Nemzeti Sport

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com