A külföldi sztárokkal teletűzdelt német együttes magabiztosan készül Debrecenbe

Amit a magyar női kézilabdáról egy átlagosan tájékozott NSZK-beli szurkoló ki tud mondani, az még mindig csak annyi, hogy Vasas-Budapest. A Vasas sikerei, valamint egykori sztárjátékosainak nevei - Sterbinszky, Gódorné és Őriné - még mindig markánsan csengenek. Különösen az utóbbié, aki nem is olyan régen még a Lützellinden kapuját védte. Hogy mindez már csupán történelem, az már kevésbé érdekli az itteni nézőt...

Lützellindenben kétségtelen, hogy nem okozott osztatlan örömet a tény, hogy ismét magyar csapattal kell megbirkózniuk. Egy évvel ezelőtt a Vasas jelentett "gombócot". A visszavágó után a német játékosok - vélt vagy valós sebeiket nyalogatva - különféle küzdősportokat emlegettek, de kézilabdának nem voltak hajlandók nevezni a Vasas produkcióját. Harsányan kifogásolták a magyar csapat állítólagos, indokolatlan agresszivitását.

Az NSZK női kézilabdasportja évek óta a férfi mezőny árnyékában szerénykedik. Csak a D. Dózsa 1975-76-os sikereit megélt nézők tudják elképzelni, mit jelent az, amikor a férfi bundesliga világsztárokkal tűzdelt mezőnyének mérkőzéseit 3-4 ezer fanatikus néző tombolja végig. Ahol az első sor féllábbal a pályán van és a játékvezetőt semmiféle kordon nem védi, a legalábbis magyaros hevülettel ágáló nézőktől. Ehhez képest a női bundesligában zajló események kollégiumi leánykák hétvégi játszadozásának hatnak szűk családi körben.

De egyszer csak jött a nagy Bayer Leverkusen és az önkéntes kelet-európai játékosimport-áradat. Soha ennyi sportolóról még nem "derült ki", hogy ősei németek és a család csak valami fatális véletlen folytán élt eddig éppen Romániában vagy Lengyelországban. Divatba jött a családfakutatás. Ha nem volt legalább egy német nyelvű ős, aki révén - és némi sportvezetői furfanggal - be lehetett honosodni a német bundesligába, akkor végső esetben megtette egy férj is...

Na de jött a Bayer, vásárolt egy csapatot, amely reklámozta az aszpirint és hat évre egyoldalúvá tette a bajnokságot.

Aki azonban ismeri dr. Gerlachot, a Lützellinden edzőjét, ma nem csodálkozik azon, hogy ez a "királyság" nem tartott örökké. Amikor 1988-ban a Lützellinden kétezer tomboló nézője előtt megfosztotta a leverkusenieket verhetetlenségük mítoszától, valamint a bajnoki címüktől, akkor valójában nem is történt csoda.

Dr. Gerlach hat év fanatikus és eredményes munkájával elérte, hogy sokat vitatott nézetei és a kézilabdá­ról alkotott hitvallása mindenben be­igazolódott. Ennek következtében szakmai körökben természetesen elutasító álláspont alakult ki, ám az élet és az eredmények a doktort igazolták. Azt természetesen az NSZK-ban sem tudják elviselni, ha valakinek sikerei vannak, így dr. Gerlachot is enyhén szólva utálja a szűk szakmai közvélemény. Excentrikus viselkedése, a kispadon nagy átéléssel előadott őrülési jelenetei a játékvezetők rémálmai közé tartoznak... Bizonyos kollégái szerint pedig azonnali idegorvosi beavatkozást tennének ilyenkor szükségessé. Mindez azonban legalábbis egy valamiben nem zavarta dr. Gerlachot. Abban, hogy bajnokcsapatot csináljon a Lützellindenből.

A csapat, ha nehezen is, de megtanulta őt elviselni. A félprofi jellegből adódóan (heti öt edzés és évi több edzőtábor) a játékosoktöbbsége anyagilag is kötődik a klubhoz. A sikeres produkció érdekében egyéb kompromisszumok mellett azt is meg kellett tanulniuk, hogy olykor-olykor lenyeljék dr. Gerlach szélsőséges megnyilatkozásait.

A Lützellindenben némi túlzással mondva alig van német játékos. Ez azonban vajmi kevésbé zavarja a nézőket, hacsak nem azokat, akik "republikánus" érzelműek. A BEK legutóbbi fordulójában a Belgrád elleni két mérkőzésükön lőtt negyven góljukból harmincötöt a behonositott külföldiek (Leonte, Jarosch, Tataruch), valamint az egyetlen, hi­vatalos szerződéssel érkezett Er­csics szerezték. A további öt találaton a született németek osztoztak.

Dr. Gerlach edzőtáborai között - ezt valószínűleg a csapat nemzetközi jellege is indokolja - minden évben szerepel egy olyan típusú összetartás, ahol a mentális, pszichés tulajdonságok "edzése" a cél. A csapatszellem, a krízishelyzetben tanúsított összefogás, az egymással szembeni tolerancia, valamint a csapaton belüli kommunikáció megtanulása a feladat.

A csapat és a bundesliga jelenlegi ügyeletes sztárja: Elena Leonte. A 28 éves, egykori 135-szörös román válogatott játékos lett 1988-ban az NSZK-ban az év kézilabdázónője. Már korábban, román válogatottként ismert volt a fantasztikus erejű átlövéseiről, valamint politikai problémáiról. Még 1982-ben egy hathónapos világbajnoki előkészületeket szolgáló edzőtáborozást kö­vetően váratlanul nem kapott lehe­tőséget, hogy részt vehessen a Ma­gyarországon rendezett "B-világ­bajnoki döntőn". Ezt követően az 1985-ös "B-világbajnokságról" már nem tért vissza Romániába, az NSZK-ban maradt.

A dolgok jellegéből adódóan ez­úttal sem tartott sokáig, hogy kide­rüljön az ő elődei is csak "átmeneti tévedés" folytán élnek Romániában, holott ők minden kétséget kizáróan német származásúak. Így aztán a honosítása egy pillanatig sem jelentett problémát. A csapat lengyel és holland származású tagjai szintén egykor sokszoros válogatottak. A már említett jugoszláv Ercsics, aki az osztrák Hypobank együtteséből szerződött át Lützel­lindenbe szintén világklasszis ké­pességű kézilabdázónő. Bár a beállós posztján játszik, mégis rendkívül gólerős. A Belgrád elleni vissza­vágó mérkőzésen elért kilenc akció­ gólja is azt bizonyítja, hogy a Lützellinden ellenfelei amennyiben az erős átlövősor következtében kicsit is nyitottabban védekeznek, úgy Ercsics minden megmozdulása idéz elő gólveszélyt.

A DMVSC-re egy nemzetközileg is tapasztalt és rendkívül motivált ellenfél vár. Olyan, amely dinami­kus és gyors kézilabdát játszik. Mindezek mellett azonban ne feled­kezzünk meg még egy nagyon fon­tos momentumról, nevezetesen, hogy a giesseni sportcsarnokban a debre­cenihez hasonló, fanatikus szurko­lótábor várja a magyar csapatot.

Érdekes a németek tavalyi, illet­ve idei reakciója a sorsolásra. Akkor, 1988-ban, amikor megtudták, hogy a következő kupaellenfél a magyar Vasas együttese lesz, egyértelmű volt a megkönnyebbülésük. Príma, mondogatták a játékosok, így a Krasznodárral csakis a döntőben találkozunk. Csalódniuk kellett. A hangulat most is hasonló, nem tit­kolt optimizmussal várják a DMVSC elleni összecsapásokat.

Forrás: BEK-műsorfüzet

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com