A népköztársaság érdemes sportolója

Egy fél emberöltőt kosárlabdázott és kézizett a DVSC-ben, magyar bajnokságot nyert a csapat, és a játékosok megkapták a Magyar Népköztársaság érdemes sportolója kitüntető jelvényt. Köztük Hajdú Katalin, ma Balogh Gyuláné.

Sokszor megfordulok a megyei testnevelési és sportszövetségben, ahol a legtöbbször nagy könyvek, iratok fölé hajolva találom Gazdasági munkatárs. Ezúttal azért mentem el hozzájuk, hogy kimondottan vele beszélgessek. A sportpályafutásáról, a máról, arról, hogy nem tud elszakadni a sporttól.

A mindig mosolygó, mindenkivel kedves Katika így vall szerelméről, a sportról:

- A Kossuth gimnáziumba jártam, ott érettségiztem. A földrajz meg a matematika mellett imádtam sportolni. Eleinte atlétizáltam, kosaraztam, kéziztem, ahogy jött. Egy napon, 14 esztendős koromban tornászni jelentkeztünk Miklei Gitával és Szelei Évával a DVSC-nél. A tornaszakosztály nem kapott utánunk, nem kellettünk. Kelemen Éváék kosarazni hívtak. így lettünk kosárlabdázók. És jól ment a játék - 1949-ben például az NB I-ben játszottunk. Ezután három esztendőre átrándultunk a D. Építők nagypályás kézilabdacsaptához, majd visszatértünk a DVSC-hez, kispályás játékra. És a vasutas lányok együtteséből "aranycsapat" lett - 15 esztendővel ezelőtt magyar bajnokságot nyert. Az akkori együttesre pontosan emlékszem: Magyarné, Papp, Arany Éva, Oláh Sári, Horn Juli, Gecse Juli, Szondi Juci, Szénási Irén, Horogh Kati és én.

Amikor a játékospályafutás befejezéséről esik szó, szinte elszomorodik, elhalkul a hangja. Jól emlékszik erre is. 1959 májusában volt, az NB II-ben. Az utolsó mérkőzésen győzött a DVSC 8:7-re, és a győztes gólt Hajdú Katalin dobta. Szép volt a búcsú ...

Nem hagyta ott a DVSC-t, hiszen akkor már a vasutas sportkör irodáján adminisztrátorként dolgozott. Továbbra Is azok mellett lehetett, akiket megszeretett, akiknek átadta a kosarazás és a kézilabdázás során szerzett gazdag tapasztalatait. És itt szerette meg mostani élete párját, Balogh Gyulát, aki a DVSC férfi kézilabdacsapatának volt az erőssége. Ezután már kettesben jártak a mérkőzésekre, kirándulásokra. Majd megérkezett az ifjú Gyuszika és a kicsiny Katika. Négyen élnek már együtt a Széchenyi utcai kétszobás lakásban.

- Kilenc esztendeig dolgoztam a DVSC sportirodán, majd 1964-ben a megyei téeshez kerültem. Ide is szívesen jöttem, hiszen itt is sportolók, sportemberek közt élhetek, dolgozhatok. És ebben a beosztásban is ismerni kell a sportéletet, hiszen ellenőriznem kell a csapatok által felhasznált költségeket, elszámolásokat, játékvezetői díjakat, valamennyi testnevelési és sportszövetségnél a költségvetési összegek célszerű felhasználását. És olyan jólesik, amikor az irodában a bejövöktől hallhatom az elért eredményeket, a problémákat. Mindig érdekelt a vasutas focisták szereplése. Hja, régebben, amikor még én is a sporttelepen éltem, akkor NB I-es volt a csapat, de mikor lesz újra ...

- Jó, jó, dehát az egész napja csak sportból áll? - kérdem közbe.

- Akár hiszi, akár nem, a "magánéletem" is tiszta sport. Hát nem jelent kisebb edzést a koránkelés után a reggelikészítés, rohanás a kicsivel az óvodába. (Még szerencse, hogy a nagyobbat, a fiút az apja istápolja. Arra alig van gondom.) És munka után? Ismét rohanás, a gyerekért, bevásárolni, haza. És főzni. Mert a család elvárja, hogy minden este meleget együnk. A baj csak ott van, hogy ahányan vagyunk, annyifélét szeretünk. A gyerekek a főtt tésztára esküsznek, legyen az nudli vagy káposztás kocka, avagy lekváros metélt. A férjem a rántott csirke híve. Én a rakott krumplit imádom, de ezt csinálok legritkábban, hiszen egy anya dolga, hogy a többiek kedvében járjon. És nem sport maguknak a nagymosás? A férfiak lejátsszák a szombat esti ultipartit, én pedig ruhát áztatok. Még szerencse, hogy a férjem elvállalta a takarítás reszortját. Dehát ráfér egy kis mozgás, ő sem lustálkodhat, ha már annyi éven keresztül hozzászokott a mozgáshoz. Jó lenne, ha a vasalást is elvállalná, de ezt senki sem akarja csinálni. Ilyen asszonnyal még nem találkoztam.

Így telik Balogh Gyuláné egy-egy napja, ugyanúgy, mint sok-sok ezer más családanyáé. A munkában helytállás - nem véletlen az, hogy a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója jelvény után a Kiváló kitüntető jelvényt is megkapta -, otthon talpon lenni, a családot ellátni. Baloghné, a volt válogatott kézilabdázó Hajdú Kati azért valamivel könnyebben éli napjait, mint mások, azért, mert mindenkor a felüdülést jelentő sport tölti ki minden idejét.

Fülep Kornél

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com