A példátlan sérüléshullám ellenére a DMVSC tartja pozícióját - ősszel már mindenki játszik!

A hölgyek igazán megérdemlik a vakációt, hiszen egyszerre több fronton is (IHF-kupa, bajnokság, MNK, válogatott, stb.) érdekelve voltak és bizony a szerencse sem szegődött melléjük 1988 tavaszán. Példátlan sérüléshullám tizedelte meg az együttes sorait, szinte nem volt játékos, akinek ne kellett volna kényszerszünetet tartania. A szakosztályon belüli személyi változások is gondot jelentettek eleinte, de szerencsére az új, immár függetlenített szakosztályvezetőnek a megbízásával rendeződtek ezek a kérdések.

A személyi döntések mellett a "gazdaságiak" is kedvezően alakultak. A Debreceni Baromfi-feldolgozó Vállalat vezetői felvállalták a bajnok- és kupagyőztes gárda támogatását. Ha az eredmények hazai és nemzetközi téren is megfelelnek majd a várakozásnak, akkor a szakosztály anyagi háttere is évekig megnyugtató lehet.

- No de kezdjük az év elején, az IHF-kupabeli sajnálatos kieséssel - javasoltam Komáromi Ákosnak, a csapat vezető edzőjének, akinek irányításával a DMVSC idén is MNK-döntős volt és az élen álló Építőkkel holtversenyben a második helyen várja a bajnokság őszi, második harmadát.

- Az idei évre, így az EHF-kupaszereplésre is a korábbi esztendőkben megszokott módon készültünk, de hátrányt jelentett a számunkra, hogy 1987 utolsó negyedévében öt játékosunk is a válogatottal készült a B-világbajnokságra, amely eztán leszerepelt, s közelébe se tudott jutni az olimpiai kiküldetést jelentő helyezéshez. Az Olimpija Ljubljanával szemben összesítésben egy góllal alulmaradtunk, amit nagyon sajnálunk. Egyúttal levontuk a tanulságokat is. Egyrészt azt, hogy csak huzamosabb ideig együtt készülő csapatnak van esélye a nemzetközi porondon jól helytállni. A másik tanulság pedig, hogy megfelelő orvosi háttér szükséges a szakosztálynál a sérült játékosok mielőbbi felépüléséhez és ellátásához.

Ezután arról beszélgettünk, hogy Németi Gyula személyében függetlenített szakosztályvezető került a csapathoz, aki rendkívül agilisan és ügyesen látja el a rábízott feladatokat. Személyi változások is voltak, az együtteshez került Fritsch Margit és Szúnyogh Hajnalka, sőt ifjúsági játékosokat is bevontak a sérültek számának növekedtével. Valamennyien beváltották a reményeket a bajnokságban is, ahol természetesen minden ellenfél a bajnokra "fente a fogát".

- Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen mindenki a bajnokot akarja legyőzni, s végül a több mint harminc mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatunk törvényszerűen megszakadt - említette Komáromi Ákos.

A DMVSC szépen menetelt előre, ám a világválogatott Szilágyi Katalin súlyos sérülése érezhetően megzavarta a társait is. Látszott, hogy a csapat szerkezetén és begyakorolt figuráin is változtatni kellett az edzőnek.

- Szerkezetileg úgy kellett átalakítani az együttest - folytatta Komáromi -, hogy a magas játékosok védőmunkája még nagyobb szerepet kapjon. A támadások súlypontját a bal oldalra és az átlövésekre helyeztük át. A villámgyors Szilágyi kiválásával a gyors indítás-lerohanást is ritkábban tudtuk alkalmazni, inkább a felállt védelem elleni támadások hosszabb lefolyású, de biztosabb értékesítésére törekedtünk.

A bajnokságban végeredményben öt pontot veszítettek. Az Építők megszakította a csapat veretlenségi sorozatát, majd kikaptak a BHG-tól és döntetlenre végeztek a gyenge csapatok közé sorolható TFSE-vel. A Bp. Spartacus ellen háromszor mérkőztek, egyszer a bajnokságban, kétszer pedig az MNK döntőjében. Kétszer legyőzték a fővárosiakat, harmadszor viszont a kupadöntő visszavágóján súlyos, már-már megalázó vereséget szenvedtek.

- Az MNK-döntő első mérkőzését Debrecenben nem két, hanem öt-hét góllal kellett volna megnyernünk. A visszavágón mindössze húsz percig voltunk egyenrangúak, utána kiütéses vereséget szenvedtünk. A csapatnak már nem volt munkafedezete a saját játékstílusának érvényesítéséhez, s a kulcsjátékosok is hosszú ideje csere nélkül kézilabdáztak. A fenti okok miatt még a tisztességes vereségért sem tudtunk küzdeni. Végeredményben mindannyian durva presztízs­veszteségnek könyveljük el a Bp. Spartacustól elszenvedett súlyos vereséget.

A DMVSC a kudarcot hozó kupadöntő után a BHG-tól is kikapott, majd döntetlent játszott a TFSE-vel, de a tavaszi szezont már a Borsodi Bányász elleni biztató győzelemmel zárta.

A pontvadászatot az Építőkkel holtversenyben fejezte be, amit a bajnokság tavaszi végeredménye is mutat:

1. Építők    10 1 2 288-216 21 
2. DMVSC     10 1 2 323-273 21
3. BHG SE     8 2 3 278-250 18 
4. Vasas      8 1 4 280-225 17 
5. FTC        7 1 5 277-240 15 
6. Bp. Spart. 7 1 5 331-317 15 

Az itt látható csapatok közül az utóbbi esztendőkben a DMVSC általában mindegyiket kétvállra fektette. Mondhatni, fantasztikusan jó a sokszoros bajnok és Európa-hírű Vasas elleni szereplése, amelyet a tavalyi MNK-döntő óta - az újabb bajnoki és MNK-mérkőzéseket figyelembe véve egymás után hatszor(!) fektetett kétvállra.

Komáromi Ákos és felesége rendkívül precíz kimutatást készített a játékosokról és a csapatról szokása szerint. Ezt a statisztikát a rendelkezésünkre is bocsátotta, s ebből érdemes néhány szemléltető adatot közölnünk. Összesen 15 játékos lépett pályára a DMVSC-ben tavasszal a bajnokságban, s közülük nyolcan (Nagy Zs., Törökné, Bojtor, Szántó, Medgyessyné, Kádárné, Dörnerné és Nagy K.) minden mérkőzésen szerepeltek.

A házi góllövőlista élcsoportja: 1. Szántó 61, 2. Dörnerné 53, 3. Medgyessyné 47. (A nagyon jól kezdő, de súlyos sérülése miatt csak négy mérkőzésen játszó Szilágyi 32 gólt dobott!)

Háromszázhuszonhárom gólt dobott az együttes, s ennek közel 29 százalékát gyors indításból érte el, ami kiválónak minősíthető. Bejátszásból a gólok 18 százaléka esett, hétméteresből 15 százaléka, betörésből 12 százaléka - mindezek jó vagy átlagos mutatók. Még mindig kevés volt (52), azaz 16 százalék az átlövésből született találat. Az együttes 273 gólt kapott, a legtöbbet (65 = 24 százalékkal) átlövésből és elég sokat (43 = 16 százalék) szélről.

A DMVSC összesen 665 támadást vezetett a 13 bajnoki mérkőzésen az ellenfelek kapujára, ebből 323 fejeződött be góllal, tehát a csapat eredményességi százaléka közel 49 százalék, ami kitűnőnek mondható, ha figyelembe vesszük, hogy az ellenfelek által a DMVSC kapujára vezetett támadásoknak csak 41,05 százaléka volt sikeres. Egy mérkőzésen a DMVSC átlagosan 24 gólt dobott és 21-et kapott.

Komáromi Ákos szokása szerint ismét osztályozta a játékosait egytől tízig, s a legjobb "bizonyítványokat" a következők kapták: Szilágyi (négy mérkőzés alapján) 8,25, Medgyessyné 7,61, Fritsch 7,28, Szántó 7,15, Dörnerné 7,08, Kádárné és Nagy K. 6,46 - 6,46.

A DMVSC-nek a megszerezhető 26 pontból 21 jutott a bajnokságban, így 80,76 százalékos eredményessége jónak mondható. A statisztika szerint a jövőben elsősorban a technikai hibák számának, arányának csökkentésére kell törekedniük a csapat tagjainak.

- A szabadság után hogyan folytatják a felkészülést? - érdeklődtem Komáromi Ákostól, aki ismertette szeptemberig a programot.

- Július 10-ig kaptak szabadságot a játékosok, majd július 12-től 20-ig Olaszországban edzőtáborozunk. Más túrák is szerepelnek a tervek között, egyelőre csak egy biztos programunk van, mégpedig augusztus 26-28. között Debrecenben hat csapat részvételével a Barnevál-kupa. Szeptember 4-én kezdődik a bajnokság őszi idénye, míg a bajnokcsapatok Európa-kupájának első fordulójára szinte biztos, hogy a szöuli olimpia után kerül sor. Szerencsére megnyugtató helyzetben folytathatjuk a bajnokságot, remélve, hogy ősszel ismét számíthatunk Szilágyival és Tóth Ildikóval együtt valamennyi játékosunkra.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com