A szlovák férfiak jobban érdekelnek

Dagmar Stuparicová, a DVSC-Aquaticum kézilabdacsa­pat játékosa négy éve él és ját­szik a cívisvárosban.

- Nagyon jól érzem magam Debrecenben, rendkívül szép a város és az emberek is nagyon kedvesek. Az egyedüli problémám, hogy nagyon hiányoznak a szlovák barátaim és a családom - kezd­te a beszélgetést a szinte min­dig mosolygó sportolónő, aki azt is elárulta, hogy anyukája csak egyszer volt itt nála, akkor is az egyik virágkarneválon. - Álta­lában havonta megyek haza egy-egy hétvégére, pénteken meccs után indulok és vasárnap este jövök vissza, hogy a hétfői edzé­sen részt tudjak venni. Mind­össze négy óra autóút, és végig autópálya van, így nem iga­zán okoz problémát, hogy meg­látogassam a családomat és a barátaimat. Ha pedig Győr­ben játszunk, akkor az anyu­kámmal ott szoktunk találkoz­ni, hiszen az neki nincs olyan messze, mint Debrecen. Most elég sok mérkőzésünk lesz, így sajnos csak több mint egy hónap után tudom az otthoniakat meg­látogatni, de már most nagyon várom az alkalmat.

A magyar nyelv és a férfiak

- Úgy jöttem Magyarország­ra, hogy egy szót sem tudtam magyarul, így az elején bor­zasztóan kemény volt, bár még most is nehéznek találom a magyar nyelvet. Egy másik szlovák lánnyal kerültem Deb­recenbe, így vele együtt tanul­tunk a nyelvet, és a csapattár­sak rendkívül sokat segítettek. Amikor sokszor hallottam egy szót, kifejezést a televízióban vagy a környezetemben, akkor megnéztem a szótárban, hogy mit is jelent, és így szépen las­san megtanultam a szavakat - mondta a kézis lány, aki ele­inte angolul beszélt mindenkivel. Dada azt is elárulta, hogy most nem él párkapcsolatban. - Jelenleg nincsen barátom, de a sportos fiúkat kedvelem. Sze­retem, ha a párom is sportol, így nem csak ő szurkolhat az én mérkőzéseimen, hanem én is drukkolhatok neki. Megmon­dom őszintén, itt nem igazán szeretnék komoly kapcsolatot kialakítani, hiszen a későbbi­ekben Szlovákiában szeretnék élni, és nem biztos, hogy egy magyar fiú velem jönne - éppen ezért a szlovák férfiak jobban érdekelnek. Bár ha egy magyar fiú vállalná, hogy velem jön Szlovákiába...

Kezdetek és rajongók

- Tízéves voltam, amikor elkezdtem kézilabdázni és egyből beleszerettem. Előtte az iskolában röplabdáztam, de valahogy azt a sportágat nem éreztem magaménak, számom­ra túl kemény sportnak bizo­nyult, meg talán alacsony is lennék hozzá. De a kézilabda rendkívül megtetszett. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen ered­ményeket sikerült elérnem, és a rajongók, az autogramkérők sem zavarnak, sőt nagyon örü­lök nekik, szívesen beszélgetek velük, s jólesik, ha elismerik a teljesítményemet és szeretnek. A szomszéd kislány is mindig jön a mérkőzések után gratu­lálni, ami hihetetlen jó érzés­sel tölt el. Ha majd abbaha­gyom a kézilabdázást, ami még nem tudom mikor lesz, akkor edzősködni szeretnék. Jó len­ne majd, ha kisgyerekeket tud­nék tanítani a sportág szépsé­geire - tekintett a jövőbe a szlo­vák szőkeség.

NÉVJEGY

Dagmar Stuparicová

Született: 1983. január 17.

Családi állapot: egyedülálló

Súly: 62 kg

Magasság: 165 cm

Sportága: kézilabda

Csillagjegye: bak

KEDVENCEK

Név: Andrej

Sportág: kézilabda

Sportoló: Anja Andersen

Hobbi: internetezés

Háztartási munka: rendrakás

Időtöltés: találkozni a barátaival

Étel: tészták, pizza, csirkehús

Ital: kóla

Szín: piros, kék

Zene, együttes: szlovák zene

Film: thrillerek és vígjátékok

Színész: Adam Sandler

Könyv: életrajzi könyvek

Gépkocsimárka: Mercedes

Ország: Szlovákia

Férfiideál: nincsen

Amit leginkább utál: hazugság

Amit leginkább szeret: ha szeretik

Akivel leginkább együtt vacsorázna: barátaival

Akivel leginkább nem: olyan nincsen

Szenvedély: alvás, pihenés

Puskás Fruzsina

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com