A "Turcsin-iskola" újabb diadalra készül

Nem repesett az örömtől a DVSC-Symphonia kézilabda-szakosztálya, amikor megtudta, hogy a sorso­lás szeszélye a hússzoros szovjet bajnok, tizenháromszoros BEK-győztes, Szpartak Kijev csapatát "sodorta" útjába az EHF-kupa küzdelmeiben. Igaz, akkor még csak az egyik lehetséges ellenfél­nek számított, hiszen a Steaua Bucarest otthonában Igor Turcsin tragikus halála miatt félbesza­kadt a visszavágó mérkőzés. Csak egy hónappal később derült ki, hogy a megismételt találko­zón a kijevi lányok harcolták ki a továbbjutást. Nem kis lel­ki tartásról árulkodik e tény, s most ez a csapat szerepel Debre­cenben szombaton délelőtt fél 12-től a Hódos Imre-sportcsarnokban.

A terveknek megfelelően csü­törtökön délután megérkeztek a kijeviek, akiknek jelenlegi edzőjé­vel, a szovjet válogatottban 25 éven át szerepelt, egykori kiváló irányító játékossal, Zinaida Turcsinával beszélgettünk csapatáról, valamint a kupaküzdelem várha­tó esélyeiről.

- Három évvel ezelőtt - biztosan emlékszik rá, hiszen játszott is a mér­kőzésen - már járt Debrecenben a Szpartak Kijev és az akkori nagyon fiatal csapat 14 gólos vereséget szenvedett. A mostani gárda megegyezik velük?

- Igen, a maiak is valamennyien a Turcsin-iskola tanítványai. Rendkívül fiatal az együttesünk, hárman 22 évesek, a többiek fiata­labbak, de akad közöttük 16 esz­tendős is. A férjem a nulláról in­dult el, amikor két évvel ezelőtt előbb 11 meghatározó, majd újabb három rutinos játékosunk hagyta el a csapatot.

- Milyen eredményekkel sikerült átvészelni ezt a nehéz időszakot?

- A Szovjetunió széthullása miatt óriási káosz keletkezett a sportban is, ekkor alakultak ki a nemzeti bajnokságok, így az első évben nem is volt fontos az ered­mény. A 91/92-es bajnokságban a 2-3. helyen végeztünk, az elmúlt évben pedig bronzérmet szerez­tünk. Közben öt játékosunk lett az ukrán válogatott tagja, jelenleg már kilencen vannak.

- A fiatalítás okozta mélypont után most felfelé ívelő szakaszba ér­tek, milyen célt tűztek ki az EHF-kupában?

- Természetesen meg akarjuk nyerni, ennyivel tartozunk Igor Turcsin emlékének.

- A megismételt találkozón idegen­ben kétvállra fektették a bukaresti csa­patot. Röviddel a férje tragikus halá­la után hogyan tudott lelket verni a játékosokba, minek köszönhető a diadal?

- Ennek több oka is van. Az el­ső bukaresti mérkőzésen a magyar bírói páros rendkívül rosszul bí­ráskodott a mi kárunkra, ugyan­akkor még csak az első félidő vé­gén jártunk, amikor félbeszakadt a játék. A második félidőre Igor már kijavíttatta volna azokat a hi­bákat, amik a románok hatgólos vezetését eredményezték. Az újabb összecsapáson bebizonyoso­dott, hogy jól gondoltuk min kell javítani, és sikerült a továbbjutás.

- Mit tudnak a DVSC-ről?

- Bár a Szpartak Kijev nemzet­közi kupákban még sosem szere­pelt magyar csapat ellen, jól isme­rem a magyar kézilabdát. Általá­ban a gyors játék és a technikai elemek alkalmazása jellemző rá, akárcsak a miénkre. A magyarok válogatott szinten is mindig a mu­musunknak számítottak. Láttam a DVSC-Volgográd mérkőzés videofelvételét, s ez is az előbb el­mondottakat támasztotta alá. Sok függ attól, hogy milyen lesz a játékvezetés. Tudjuk, hogy fanati­kus közönségre számíthatunk, de az volt a bukaresti is.

- Milyen körülmények várják a DVSC-t Kijevben?

- Nekünk nincs annyi lelkes hí­vünk, mint a Debrecennek, a mér­kőzést egy másfél ezer nézőt be­fogadó csarnokban játszuk, ami egy műszaki egyetemhez tartozik. A továbbjutás ott fog eldőlni.

Égerházi Péter

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com