Aki egyszer az év legjobb ifi irányítója volt

Új csapat készülődik a következő bajnoki szezonra Debrecenben. Az új csapatban azonban feltűnően sok az ismerős arc. Visszajöttek, mert úgy tűnik, megint jó LOKI játékosnak lenni. Kudor Kitti is hazatért, s nem akármilyen posztra: irányítani fogja csapatunkat.

Ezen a poszton már nagyon sok jó játékos megfordult a LOKI-ban, ezért különös kihívást jelent mindenkinek, aki erre a posztra pályázik. Kitti tudja ezt, de ő ide termett, erre a posztra. Neki még a gyerekkori példaképe is irányító volt, s adottságai, furfangja, gyorsasága nem is igazán engedélyeztek számára más posztot.

Egy jó irányító rendkívül fontos egy csapatnál. Fontos az edzőnek, mert rajta keresztül tartja a kapcsolatot a csapattal, s egy-egy izzó hangulatú meccsen nagyon is fontos a folyamatos kontroll.

{{1}}

Egy jó irányítóra nagy szüksége van a csapattársaknak is, mert kell, hogy valaki összefogja a csapatot a fontos pillanatokban. S azért is van egy kis misztikuma az irányító szerepkörnek, mert döntő pillanatokban, bizony erőt adhat a jelenléte, Például egy jó csellel, egy rafinált bejátszással, vagy egy váratlan lövéssel.

S végül, kinek lenne nagyobb szüksége egy jó karmesterre, mint egy szurkolónak? Hiszen ha látjuk a szervezettséget, hogy fazonja van a játéknak, s az egyéni improvizáció úgy érvényesül, hogy közben érezhető a tudatosság is: nos, ekkor érezzük, hogy rendben van a csapat.

Kudor Kitti jó irányítója lesz csapatunknak. Egyrészt, mert van tehetsége az improvizatív játékhoz. Másfelől, tud olyat, amit nem mindenki: váratlant húzni. Én azt várom tőle, hogy bátran, tiszteletet nem ismerve fog küzdeni, s a legnagyobb nevű ellenfelek hallatán sem veszti el vagányságát, megcsinálja cseleit.

Nem tudom, miért, de én valahogy úgy érzem, nagyon sok örömet fog nekünk szerezni. Csendben, halkan érkezett, sokan még nem is tudják hová tenni, de ő lesz a mi meglepetés játékosunk. S ha még azt is hozzáteszem, hogy a Real Madrid a kedvence, nyugodtan kijelenthetem: ő kellett nekünk!

„… a Fradival fogunk harcolni a második helyért.”

– Üdvözlünk újra itthon, Kitti. Ugye, igaz a mondás nálad is: mindenütt jó, de a legjobb itthon?

– Igen, ez a mondás rám is vonatkozik. :) Nagyon örülök, hogy ismét Debrecenben játszhatok. Nagyon szeretem ezt a várost és azt a légkört, ami az itthoni kézilabdát körbe veszi.

– Számítottál rá, hogy megkeres a LOKI? Úgy is kérdezhetném: szerettél volna visszatérni hozzánk?

– Számomra nincs annál nagyobb öröm, hogy a nevelőegyesületem színeiben játszhatok újra.

– Posztodon erős a konkurencia: Anna személyében klasszis irányítónk van. De én azt gondolom, egy Kudor Kittit nem abból a fából faragtak, aki nem első szeretne lenni, ugye?

– Szerintem minden játékos vágya, hogy a lehető legtöbb időt töltse a pályán, így nekem is. Kiskoromban is szerettem minden játékban az első lenni, ami mára semmit se változott. Keményen edzek azért, hogy minél többet segítsek a csapatnak.

– Hogyan látod, mi az erőssége Annának, s mi neked? Továbbmegyek: mi dönthet arról, mikor kezdesz te, s mikor Anna?

– Anna egy nagyon rutinos, nagyon jó játékos, akitől sokat tanulhatok. Azt, hogy ki kezd, majd Vili bá eldönti. :)

– Ilyenkor szezon elején, mindig megkérdezzük, ki hányadik helyre várja csapatát, s mindenki udvariasan kijelenti: természetesen a legmagasabb pozícióba. Hogy érzed, hol lesz a mi helyünk jövőre a tabellán?

– Úgy gondolom, hogy ebben az évben is a dobogó valamelyik fokán fogunk végezni. Legyünk őszinték, a Győr nagy neveket igazolt idén is, így szerintem a Fradival fogunk harcolni a második helyért. De egy-egy meccsen bármi megtörténhet, így egy LOKI-Győr meccsen is. :))

– Kicsit kinyitva a kört, mi a véleményed, hogyan alakulhat az első négy, s hogyan a második?

– Győr, LOKI, Fradi, Fehérvár vagy az Érd. A második négy helyre bárki odaérhet, mert szerintem nagyon kiegyenlített a mezőny.

{{2}}

– Nyilatkoztad, hogy a BL selejtezőt meg kell nyernünk, amivel csak egyetérteni tudok. Ha továbbjutunk, szerinted hány pontot tudunk bezsebelni?

– Egy nagyon jó sorsolást kaptunk, így nem lehetetlen a főtáblára jutás. Ott viszont már nagyon nehéz ellenfelekkel kellene majd játszanunk, így én már minden megszerzett pontnak nagyon örülnék.

– Edződ, Köstner Vilmos sok nagy csatát megért, rutinos szakember. Ráadásul igazi LOKI drukker. Korábbi tapasztalataidra alapozva, megtaláljátok a közös hangot?

– Már dolgoztunk együtt három évet, ami alatt sokat fejlődtem. Tudom, mik Vili bá elvárásai, mik a rigolyái, és remélem ebben az évben is megtaláljuk a közös hangot.

– Fiatal, főként debreceni kötődésű csapat a miénk, rutinos játékosokkal kiegészítve, légiósok nélkül. Gondolom, sok mindenkit ismersz. Könnyű lesz a beilleszkedés?

– Igen, valóban nagyon fiatal csapatunk van, ami a jövőre nézve mindenképp nagyon jó. Az első hét tapasztalatai után mondhatom, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész. Már most mindenkivel megtaláltam a közös hangot, de ez nem is volt nehéz, hiszen tényleg szinte mindenkit ismertem már.

– Mi a te játékod alapvető ismérve? A kiszámíthatatlanság, a gyorsaság, a finesz? Vagány irányítónak tartod magad?

– Egy kombinatív, gyors, jó cselező játékosnak tartom magam. Erősségem a váratlan megoldások és közbelövések.

– Miben kell elsősorban fejlődnöd? Vagy ezt majd Vili bá részletezi? :))

– Mindenben fejlődnöm kell még. Amiben jó vagyok, azt még tovább kell csiszolni, hogy tökéletes legyen, amiben pedig még van jócskán hova fejlődni, azt sok munkával gyakorolom.

Beszéljünk a kezdetekről, a példaképekről, no meg a kedvencekről

– 1988. január 22-én születtél, Debrecenben. Hogy emlékszel, nagyon hideg volt? :))

– Nem, anyukám hasában, majd pedig a kezében jó meleg volt! :D:D:D

– 165 centiméter magas vagy, hozzávetőleg 60 kilogramm. Ideálisnak, elfogadhatónak, vagy szerencsésnek tartod alkatodat az irányító posztra?

– Itt kijavítanálak, mert 168 cm vagyok. Valahogy, sikerült még három centit nőni! :)) Természetesen, jobb lenne, ha még jó pár centivel magasabb lennék, de a méretbeli hiányosságomat mással kellett pótolnom eddig is: mint például a gyorsaságommal, vagy a technikámmal.

– Ötödikes korodban kezdtél kézilabdázni a Hunyadi Általános Iskolában. Miért nem például tornáztál?

– Oohhh, beletaláltál, mert a kézilabdázás előtt 2-3 évet tornáztam. Később rájöttem, hogy a torna nem nekem való, mivel mindig is jobban szerettem valamilyen labdajátékot játszani. Majd Éva néni tanácsára a kézilabdával kezdtem el foglalkozni.

– Nevelőedződ Komáromi Ákosné (Éva néni) volt, akinek nyolcadikos korodig voltál a játékosa. Mi jut eszedbe erről az időszakról?

– Éva néninek sok mindent köszönhetek, mivel Ő tanított meg az alapokra. Hmmmm, erről az időszakról a diákolimpiák és a rengeteg tornákra való utazások jutnak az eszembe, amiket nagyon szerettem. Emlékszem, egy-egy utazás előtt már alig tudtam aludni, úgy vártam, hogy induljunk. :))

{{3}}

– Az NB I ifiben, akkoriban Tóth Rózsa volt az edződ. Milyen edzőnek tartottad és tartod? Egyáltalán, kedvelted a női edzőket?

– Rozi nénit is egy nagyon jó edzőnek tartom. A játékosaiért kész mindent megtenni, de cserébe elvárta, hogy mindent megtegyünk a pályán. Engem arra tanítottak, hogy tiszteljem az edzőmet és fogadjam el, amit mond. Szerencsére az eddigi női edzőim mind nagyon jók voltak, így velük kapcsolatban nincsenek rossz tapasztalataim.

– 2005, egy szenzációs hír: a DVSC irányítója, Kudor Kitti lett 2004 legjobb ifjúsági kézilabdázója. Ma is megdobogtatja a hír a szívedet?

– Persze, akkoriban ez egy nagyon nagy dolog volt számomra, mivel ráadásul akkor én még serdülő korú voltam. Még most is jó érzés visszagondolni erre.

– Miért kerültél távol Debrecentől?

– Nekem már akkor nagy dolog volt, hogy a felnőtt játékosokkal edzhettem, de úgy gondoltam, hogy csak úgy fejlődhetek tovább, ha sokat játszhatok, amire a felnőtt csapatnál nem lett volna akkor még lehetőségem. Így Derecskére igazoltam, ahol Vili bá irányítása alatt olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint például Kereki Edina, Szabados Ibolya, Kocsik Viktória, Pádár Margó.

– Játszottál Derecskén, Nyíradonyban, Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán. Hol érezted magad a legjobban?

– A legjobban Derecskén és Nyíradonyban éreztem magam. Nagyon fiatal, jó társaság alakult ki ott is.

– A csabai sérülésed igen komoly volt. Hogy érzed, teljesen rendbe jöttél?

– Igen, nyáron a válogatottal edzőtáboroztunk, ahol egy rossz mozdulat után megsérültem. Szerencsére ez már a múlt és teljesen rendbe jöttem.

– Ki sportol még a Kudor családban? Szüleid kijárnak a meccseidre?

– A családomban senki se sportol, de ahogy egyre komolyabban kezdtem el foglalkozni a sporttal és jöttek az eredmények, a családom is úgymond kézi lázban kezdett égni, és most már, amikor csak tudnak, kint vannak a meccseimen.

{{4}}

– Azt hallottuk, példaképed Görbicz Anita, a győriek válogatott játékosa volt. Ma is Ő?

– Nem, ma már nincs előttem egy konkrét példakép. Több játékosnak a játéka tetszik, köztük persze Görbicz Anitáé is. De általában mindig inkább a technikás, váratlan megoldásokra képes játékosok játéka tetszett, nem pedig az úgymond nagy lövőké.

– Hogyan állsz a civil szférával, azaz milyen iskolába jársz jelenleg? Mik a terveid, ha már nem kézilabdázol?

– Öt éve a Debreceni Egyetem Jogi Karára járok. Még az államvizsga van hátra és kezemben lesz végre a diplomám. A kézilabda után pedig ezen a téren szeretnék majd elhelyezkedni.

– A LOKI gyöngyszemének tekintettünk annak idején. Mit gondolsz, ez a közeg, ez a szurkolótábor megteremti számodra a legnagyobbak közé kerülés lehetőségét?

– Egy csapat mindig nagy erőt meríthet a szurkolók buzdításából. Gyakran egy-egy nehéz mérkőzés megnyerése nekik köszönhető. Tudom, hogy a szurkolók nagyon szeretik a LOKI-t és rajtuk nem fog múlni, hogy mi minél nagyobb eredményeket érjünk el.

– Szeretnél válogatott lenni? Mi számodra fontosabb: a DVSC, vagy a címeres mez?

– Ki nem szeretne válogatott lenni? :)) Persze én is szeretnék. Melyik a fontosabb? Ha a DVSC mezében futok ki a pályára, akkor ott semmi se lenne fontosabb, ha a címeres mezt húznám magamra, akkor pedig az lenne a fontosabb.

– Miért a Milan a kedvenced?

– A Milan azóta a kedvencem,mióta Filippo Inzaghi ott játszik, még a szobám is fekete-piros. :))De ma már Inzaghi mellett C. Ronaldo a kedvenc és a Real Madrid. :)) Ennek a Messi rajongók biztos nem örülnek! :D:D

– Mi a beceneved? Mi a hobbid? Szerelem, barát, bulik: mind a kézilabda után?

– Becenevem nincs. Szabadidőmben szeretek vásárolni, moziba járni, barátokkal beülni a kedvenc helyeinkre, bulizni menni. Természetesen a kézi a legfontosabb, de a családra és barátokra megpróbálok minél több időt szakítani.

– Köszönöm válaszaid, s ígérem a szurkolók nevében: soha nem fogsz csalódni bennünk, mert egy a célunk: a bajnoki cím!

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com