Alapos felkészülés, érett játék, lelkes közönség

Ez mindannyiónk nagy öröme, de úgy érzem, nem lenne helyes, ha ezúttal is a "nem várt sikert ért el..." - szokásos bevezetőjével indítanám ezt az értékelést. A DMVSC női kézilabdacsapata ugyanis - ha végiggondoljuk az elmúlt három évet - mindig képes volt váratlan meglepetéseket okozni, akár legyőzni a legjobb hazai csapatokat is.

"Benne" volt hát a nagy eredmény csírája, ami egy-egy szép győzelemből táplálkozva már-már sarjadni látszott. Hogy mégis a "magban" maradt, abban olykor a gyengébb ellenfelektől elszenvedett vereségek, az utolsó percekben történt figyelmetlenségek is közrejátszottak.

Komáromi Ákos vezetőedző és felesége - aki egyúttal másodedző is - jól látták meg a meglevő hiányosságokat és az év elején minden korábbinál nagyobb munkára vezényelték az együttes tagjait. Tegyük hozzá, hogy talán könnyebb dolguk is volt, mint talán egy vagy két évvel ezelőtt. A játékosok a következetes és fokozatos edzésmunka eredményeként ugyanis már régebben hozzászoktak a sokszor monotonnak látszó terheléshez. Tehát megvolt a kellő fizikai alapjuk, amit csak "szinten" kellett tartani, vagy "kis lépésekkel" növelni. Adva volt hát "a csiszolatlan gyémánt", aminek már a megmunkálása következett ebben az évben.

A csapat kezdő játékosait formába kellett hozni, inkább taktikailag volt muszáj továbbképezni őket. Újabb és újabb kombinációkat volt érdemes begyakorolni, no meg versenyképessé kellett tenni az egyelőre csereként pályára lépőket is. Joggal állíthatjuk, hogy mindezeket szinte maradéktalanul elérte az edzőpáros. A minap nem véletlenül említette oly gyakran Komáromi Ákos a játékosait jellemezve, hogy: "érettebbek lettek". Ezáltal nem maradtak el a sikerek sem, a többletmunka meghozta a gyümölcsét, és azt, hogy ez a csapat a mérkőzések utolsó perceiben is képes volt összpontosítani, összeszedni erejét.

Komáromi Ákos alapos munkáját tanúsítja, hogy ismét - mint évek óta - többoldalas, igen részletes értékelést készített a csapatáról. A bajnokság minden mérkőzésén statisztikai adatlapokat vezetett (vagy vezettetett), melyek - és a képmagnós felvételek - alapján mindenkit osztályozott. Ezeknek az osztályzatoknak, vagyis az edző értékeléseinek döntő befolyásuk volt később a kerettagok jutalmazásában is.

A játékosok által is jól ismert és közkézen forgó statisztikából kiderül, hogy a DMVSC ezüstérmes gárdája 26 mérkőzésen 38 pontot szerzett, 19 győzelemmel szemben 7 vereség áll neve mellett a tabellán. Az ellene egyszer győző győrieknek, BHG-nak, Építőknek, FTC-nek és Bp. Spartacusnak sikerült is visszavágniuk, de a tetemes előnnyel (50 ponttal), veretlenül bajnok Vasas mindkétszer megadásra késztette a debreceni lányokat. Érdekes, és egyúttal elgondolkoztató volt, hogy amíg Gódornéék Pesten csak egy góllal voltak jobbak, addig az Oláh Gábor utcán kilenccel lőttek többet, mint Szilágyiék. Ebben a súlyos vereségben persze az is közrejátszott, hogy ősszel éppen a Vasas - és később a Bp. Spartacus - ellen két kulcsember hiányzott sérülés miatt, Tóth Ildikó és Szántó. A DMVSC második helyét az is jogossá teszi, hogy ez az együttes dobta a Vasas (672) után a legtöbb gólt, 669-et. Viszont a kapott gólokat tekintve a rangsorban az ötödik.

A csapat mindegyik mérkőzésén csak Medgyessy Sándorné és Tóth Rózsa szerepelt, de Bojtor és Nagy Zsuzsa is csak egyszer hiányoztak. A lányok 316-szor találkoztak közös gyakorlás (vagy mérkőzés) céljából január 1-től október 6-ig. Bojtor csak egyszer, Törökné hétszer, Medgyessyné csak nyolcszor maradt távol. Az ez évi házi "gólkirálynő" a válogatott Szilágyi Katalin lett 108 góllal, utána Tóth Rózsa (97) és Nagy Zsuzsa (33) a sorrend. Végül a legfontosabb számsor a játékosoknak a mérkőzéseken nyújtott teljesítménye alapján alakult ki. Ezek szerint az edző (1-től 10-ig osztályozva őket) Szilágyi Katalint (átlaga 7,05) tartotta a csapat legjobbjának. Őt a sérülése miatt többször hiányzó Tóth Ildikó követi (6,67), majd Pusztainé (6,66), Nagy Zsuzsa (6,51) a sorrend. Az edző szívesen mondott rövid véleményt mindenkiről:

- Bojtor Jolán érettebb lett, gólerősebb, több időt tölthet már a játéktéren. Kádárné balátlövő játéka e posztján szereplő társai közt a legjobb volt. Nagy Zsuzsa "kiteljesedőben" van, szoros mérkőzéseken nem esett pánikba, és elsősorban védő munkája dicsérhető. Pusztainé NB I-es kapus lett, méltó vetélytársa a válogatott Tóth Ildikónak. Szántó Annának a tavasz sikerült jobban, ősszel a sérülése visszavetette. Szilágyi Katalin esete Szántóéval ellentétes, a jobbszélső formája tavasszal ingadozott, ősszel viszont a tíz mérkőzés közül legalább nyolcon kiváló volt. Tóth Ildikó a tavaszi szezon első felében válogatott formában védett, utána zavarta a porcsérülése. Óriási erőfeszítéseket tett a visszatérésre, de csak a szezon végén lehetett komolyabban számítani rá. Tóth Rózsa labdabiztosabb és gólerősebb lett, magas szintű védőjátéka is dicsérhető. Feltűnő, hogy labda nélkül is sokat változtatja a helyét. Törökné tavasszal többet játszott, és megfelelően is élt az alkalmakkal. Gálfi Andreát az alapozó időszak után igazoltuk le, tavasszal néhányszor kiválót produkált, ősszel viszont megműtötték. Decemberben kezdheti újra a munkát.

Az edző egyúttal nem felejtkezett el szólni arról, hogy a sportiskolások közül egyre több lányt akar bevenni az NB I-es keretbe. Csatári Éva, Hüse Judit, Király Anikó és Nagy Katalin tehetségéről már volt alkalma bajnoki meccseken is meggyőződni néhányszor. Feltétlenül számít rájuk a jövőben. A csapaton kívül dicsérte a szakosztályvezetés munkáját is, elismerően szólt a bázisvállalatok, az egyesületi vezetők, a külső segítők és a lelkes közönség támogatásáról.

De hogy teljes legyen a kép, Engi Sándor, a szakosztály elnöke is értékelést mondott az általa irányított közösségről és az ez évi sikerek hátteréről.

- Hároméves tervszerű munka "termése" érett be, amelyet sokan e "háttérből" is segítettek. Komáromi Ákos szakedző megszállottan, a sportág szeretetétől hajtva dolgoztatta a játékosokat, akik megértették, hogy csak odaadó hozzáállással érhetnek el sikereket. A Komáromi házaspár szakmai tevékenysége kiváló volt. Emellett rengeteget segítettek az igen aktív szakosztályvezetőségi tagok (Molnár Miklós, dr. Bagdi Lajos és Fábián Andor). Külön kiemelném a MÁV Igazgatósággal az élen a bázisvállalataink hatékony támogatását, amely segített abban, hogy e feladatokat lehetőleg önállóan megoldva minél kevesebb gondot jelentsünk az egyesület számára. Továbbá ezúttal szeretnénk megköszönni igen lelkes közönségünk biztatását, amellyel valóban előnyt élveztünk a hazai pályán.

Engi Sándor már arról is beszélt, hogy az ezüstérem megszerzésével az "élet" nem áll meg. A csapat szeretné az MNK-ban kivívni a Kupagyőztesek Európa Kupájában szereplés jogát. Az IHF Kupában a négy közé jutás a terv. A bajnokságban pedig jövőre ismét valamilyen érmes helyen végezni. Ezek megvalósításának érdekében feltétlenül szükség van a csapat erősítésére. A december elején esedékes átigazolási tervekről csak anynyit árult el a szakosztályelnök, hogy két NB I-es és két NB I B-s játékos van a kiszemeltek között.

Végül Komáromi Ákostól a következő hetek programját kérdeztük meg:

- Az MNK következő fordulójában a négy közé jutásért december 27-én és 29-én mérkőzünk a kisorsolt ellenféllel. Előtte december 1-től 8-ig Vilniusban nemzetközi tornán szerepelünk. Az MNK-beli ellenfél erősségétől függően szabjuk meg a karácsonyi szabadság terjedelmét. Mivel az IHF Kupában január elején vívjuk mérkőzéseinket a belga ellenféllel, így a lányok karácsonykor csak néhány napos pihenésre számíthatnak. Utána gőzerővel megkezdjük az egyénekre szabott fizikai képzést. Annál is inkább, mivel a kupákban való szereplés után egészen korán, február 16-án megkezdődik a jövő évi bajnokság. Abban jó lenne az ideihez hasonlóan szerepelni.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com