Álom, amit úgy hívnak: bajnokcsapat!

Tavaly ilyenkor az ő saját szemüvegén keresztül értékelte munkája egyhetedét Gellén Andás.

Akkor ezzel zártam interjúját: „…annyit ígérhetek, egy esztendő múlva megint megpróbálunk belenézni a valóságba e szemüvegen keresztül. Talán látunk egy bajnokcsapatot. De ha nem, csak egy nagyon jó, stabil LOKI-t, az se lesz baj. El fog jönni az az aranyérem, előbb-utóbb.”

Nos, nem jött el az aranyérem ideje. Keletkezett viszont számtalan kérdés, amit úgy gondoltam, felteszek neki, aztán majd meglátjuk, válaszol-e nekünk.

{{1}}

Válaszolt. Az ő szokásos, köntörfalazást nélkülöző stílusában. Talán egy-két sorát ki is hagytam volna, mert az csak a keményebb idegzetűeknek való, de végül maradt minden úgy, ahogy azt Ő megválaszolta. Azért is, mert így eredeti a történet.

Gratulálunk az idei év eredményeihez!

– Gratulálok az újabb bajnoki ezüstéremhez! Hihetetlenül izgalmas volt a végjáték, de minden jó, ha a vége jó. Elégedett vagy?

– Ha csak az eredményeket nézzük, akkor határozott igennel kell felelnem! Kevesen gondolták, hogy ide érhetünk a bajnokság végére, s újra a BL-ben próbálkozhatunk. A Fradi elleni ki-ki meccseken volt néhány olyan teljesítmény, ami kijavította a korábbi botlásokat. A sors fintora, hogy a játékosok közül - profi hozzáállással - néhányan már nem maguknak, hanem másoknak vívták ki a kiugrási lehetőséget a BL-ben.

– Véleményem szerint egy nagyon nehéz éven vagyunk túl. Ha az első éved tanulóév volt, ezt a másodikat hogy neveznéd?

– Ha tavaly gimnáziumi szinten tanultam, akkor idén már főiskolára jártam. Sok-sok előre nem látható gondot kellett megoldani, bár a meglévőkhöz csináltunk magunknak is.

– Két éve vettél egy női kézilabdacsapatot. S két éve nem adod ki a kezeid közül. Megszeretted az új életet?

– Az eredetihez tervezetthez viszonyítva sokkal több időmet köti le. Nem lehet szórakozásból csinálni, igazából szeretni csak akkor lehetne, ha gördülékenyen menne minden magától. Annyi negatív élmény ért az elmúlt fél évben, hogy határozottan azt kell mondanom: nem szeretem! Így biztosan nem! Talán csak a munka egyes részeit! De nálam nem ezen múlik, hogy szeretem, vagy nem…

– Milyen célkitűzéseket fogalmaztatok meg a szezon előtt a felnőtt csapat felé? A bajnoki cím megszerzése konkrétan szóba került?

– Vili Bá’ tűzte ki: BL-csoportkör, MK-döntő, bajnoki döntő. Ez sikerült is. A bajnoki cím csak premizálási szinten került szóba.

– A Bajnokok Ligája szereplést sokan, sokféleképpen értékelik. Te, mint tulajdonos, hogyan látod, megéri ez nekünk?

– Azon kívül, hogy felírhatom magamnak azt, hogy csapatom ezt a szintet is elérte, biztosan a „NEM” a válasz! Hihetetlen ráfizetés az egész szereplés, anyagilag semmi pozitív hozadéka nincs. A reklám, tv-s díjakat viszi a nemzetközi szövetség, a játékosok is drágábbak lesznek – nekem! Rosszabb esetben rájuk licitál egy másik csapat! Itt a keleti végeken a győri árak töredékéért tudjuk csak értékesíteni a belépőket, ennek ellenére csökkenő érdeklődés volt a három csoportmeccsen. Ráadásul ingyen forgatom Debrecen nevét, ami nem az én feladatom lenne.

{{5}}

– Melyik volt a legkedvesebb meccsed, s melyiken csalódtál a legnagyobbat?

– A Vejen elleni BL-selejtező meccs volt a legjobb, szinte hiba nélkül, kottából zongorázták le a lányok. A fehérvári bajnoki vereség volt a gödör alja.

– Melyik csapatrészünk nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, amivel elégedett voltál?

– Egy ilyen év után kiegyensúlyozottságról nem lehet beszélni, mindenkiben, minden csapatrészben volt elmaradt teljesítmény. Azon dolgozunk, hogy minél kevesebb legyen a kiaknázatlan lehetőség.

– Gondolom, ennek az évnek is voltak tanulságai. A tulajdonos szemszögéből nézve, mit tennél másként, s mi az, amit ugyanúgy csinálnál most is?

– Már Tóni halála előtt érződött, hogy valami nem stimmel. Utána rosszabb lett a helyzet, néha az volt az érzésem, hogy a nyúl viszi a puskát. Mondtam is Vili Bá’-nak, hogy rúgjunk ki egy játékost, aki először kihúzza a gyufát! Ha akkor meglépjük, nem pazaroltunk volna el két hónapot!

– A természetes az, hogy ha valaki Debrecenben valami elismerésre méltót vállal, s meg is valósítja azt, vállon veregetik a város elöljárói. Volt sok telefonhívásod?

– Még nem értem el semmi komoly eredményt.

– Hogyan állunk a kézilabdába befektetett anyagi és erkölcsi értékek megtérülésével? Olyan az eredmény, ahogyan azt tervezted?

– Az anyagi sosem térül meg, az erkölcsi talán. Bár ebben sem vagyok teljesen biztos, az erkölcsileg teljesen lezüllesztett országunkban bármi rossz megtörténhet!

Összegzés egy klubtulajdonos szemszögéből

– A vállalt hét esztendőből eltelt kettő. Igaz az, hogy minél jobban megismered a kézilabda élet körülményeit, annál nehezebbé válik a küldetésed?

– Egyre nagyobb az undor bennem, próbálom a negatív hatások alól kivonni magamat, de nem nagyon sikerül. Nem vádolhat senki azzal, hogy nagyon közel áll a Fradi a szívemhez, de amit női kézilabdában az ő vezetőik megtesznek csapatukért, az tiszteletre méltó.

Ők sem mentek bele a parttalan licitálásokba, lehetőségeikhez mérten a csapatból a maximumot korrekt munkával hozták ki. Még lehetne néhány csapatot említeni, de ez a hozzáállás helyezésben nem kifizetődő. Viszont nagyon sok egyesület tevékenysége ellenérzést szül bennem, s ezt az egész maszlagot körbevevő vámszedők rendkívül káros tevékenysége pedig üldözendő lenne!

Sajnos egyedül kevés vagyok ellene, amíg sokan jól megélnek e „gazdag” női kézilabdából, addig hatalmi szóval nem fogják őket kigyomlálni. Legfeljebb a végére majdnem mindenki ellensége leszek.

– A szakmai vezetés változott. A sajnálatos, tragikus halál, Baranyai Antal szakosztályvezető távozása úgy tűnt, űrt hagyott maga után. Nehéz időszak volt?

– Tóni úgy szerette a kézilabdát, hogy sosem gondoltam volna, ezt a „viccet” megteszi velünk. Ilyen helyzetre nem voltam felkészülve. A legnehezebb pillanatokban a 4. helyezés is felrémlett egyesekben, de az idő eddig is, s ezután is meg fog oldani mindent.

{{2}}

– Milyen működési modellt szerettél volna kialakítani, volt erre konkrét elképzelésed, s az megvalósult-e?

– Nálunk nincs elnökség, a kérdések döntő többségére én mondom ki az igent – nemet. A szakmai munka hasonló módon egy kézben van - Vili bácsi a felelős. Ennek így normálisan kell működni!

– A Győr csapatánál távozik az elnökség, megújulást ígérnek. Szerinted milyen irányba indulnak tovább?

– Mindig vádolnak, hogy beleszólok más csapatok dolgaiba. Ha viszont megkérdezted, szerintem az autógyár 30-40 éves menedzser típusú

hajcsárokat tesz a női kézicsapat fölé, akik módszere rendkívüli dacot fog szülni a magyar sztárokban, s még kevesebb eredményt fognak elérni.

– A sporttörvénytől várhatunk komolyabb pénzügyi csatornák kinyílását, vagy marad minden a régiben?

– Legutóbb Vanyus Úr azt mondta nekem, hogy ők 2-3 millió Ft-ra számolnak belőle. Akkor nekünk a 0 lesz reális. Az egyik jövő évi szponzorunk mondta, hogy a társasági adójából szívesen utalna nekünk, de ha a mostani tervezet szerint központi alapba kerül a pénz, akkor ő nem fogja x, vagy y csapatot támogatni szándéka ellenére. Ha pályázati úton fognak csapatok az évi 20 milliárd morzsájához jutni, akkor nekünk biztosan nem jut semmi.

– Sokak szemében szálka, hogy az egyharmados tulajdonosunk mindössze a költségvetés huszadát adja. Győrben ezzel szemben közel százmilliós a támogatás. Miért?

– Nettóban (ugye visszafizettük helyi adóként nagyobb részét) inkább az ötvened állta meg a helyét tavaly is. Idén még semmit sem kaptunk, de iparűzési adóval mi már támogattuk tulajdonosunkat. Szerintem ebben semmi pozitív változás nem lesz, mert az „ajánlás” ellenére alkalmaztam Tónit és Vili bácsit. Tóni már meghalt, de Vili bácsi még él! Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy milyen botrány lenne, ha visszalépnénk a BL-sorozattól, amikor az ottani dicső szereplés finanszírozása nem az én feladatom lenne! A győri politikai összefonódásról nincs véleményem, mert nincs rálátásom – nem is érdekel.

– A fiatalok teremgondja megoldott, de nem az a felnőtteket illetően. A FŐNIX túl nagy, drága. A Hódosra viszont ráférne egy „ráncfelvarrás”.

– Az ingyen Főnix is baromi drága volt nekünk, viszont a Hódost még megkapjuk 500 órára majdnem ajándékba: csak a piaci ár (40.000 Ft/óra) áfáját kell kifizetnünk. A Hódos tetejének beázása nem a mi szégyenünk, mit tudnánk vele tenni?

{{9}}

– Mi a véleményed a TV közvetítésről?

– A tv-közvetítésre nincs ráhatásunk, az MKSZ adta el. Az évekkel ezelőtti 0 közvetítési díjhoz viszonyítva most kapunk cirka évi 4 millát. A déli kezdés elmaradt jegyár-bevétele, a vendégcsapat éjszakáztatása, vendégül látása, s ennek 52 %-os extra adója (természetbeni juttatás!) minket terhel. A nettóban maradó lyukas kétfillérből milyen csapatot lehet csinálni?

– Több támogatót, szponzort is el tudnánk képzelni a csapat mellett. Milyen elven kerestek befektetőket? Tulajdonrészt kérnek a támogatásért?

– Mostanában senki sem akart tulajdonos lenni. Ez nem befektetés, csak szponzoráció. Ebben a gazdasági helyzetekben nem akarnak támogatni minket, nem is nagyon érdekel ez.

– S ha törvény, akkor adók. Az EKHO tovább növeli a kiadásokat, a plusz terhek akár jó játékosok elvesztését is jelenthetik?

– Az APEH fenyegetettsége mellett egyre több csapat vállalja az EKHO „kedvezményes” kulcsait. Ez nekünk két jó játékos elvesztését jelenti, a tavalyi 31 millió forintos adókötelezettségünk 50-55 millió forintra fog felmenni annak függvényében, hogy végül milyen drága kerettel megyünk neki a szezonnak.

Ha ostorozom az élősködő „ügynököket”, zsaroló játékosokat, akkor itt le kell írnom, hogy a legnagyobb vérszívó maga az állam, s ráadásul úgy kapjuk meg ezt becsomagolva, hogy milyen sportszerető a kormányunk. De nagy volt a felháborodás, mikor nem akartam elengedni a válogatottakat! Elvárják, hogy finanszírozzuk a nemzeti csapatot, neveljük az utánpótlást, közben extra adók sorozatával súlyt a nemzeti (vajon milyen nemzeti? - mert biztosan nem MAGYAR) „adó és vámsarchivatal”.

Miért fizetünk szakképzési hozzájárulást? Miért nem mi kapunk belőle? A kulturális járulék vicc: mi finanszírozzuk a színházakat? A színházak fizethetnének sportjárulékot, s azt mi kapnánk – persze ebben az irányban nem működik! Rehabilitációs járulék: miért kell egy női kézicsapatnak csökkent munkaképességű alkalmazottat felvenni? Mi közünk van a szociális hálóhoz? Tavaly 18 jogcímen fizettünk adót, és semmi támogatást nem kaptunk! A tököm tele van ezzel a ránk kényszerített szar helyzettel!

Átigazolások a kézilabda fronton, Magyarország, 2011

– Vannak nehéz, s még nehezebb feladatok egy kézilabda csapat élén. Melyik csoportba sorolnád a szerződés meghosszabbításokat?

– Talán ez a legnehezebb! Amikor egy-két kivétellel csak zsaroló játékosokkal találkozom, s felsorakoznak melléjük a felbujtóik, akkor nagyon közel vagyok hozzá, hogy kimenjek a vécére, s ledugjam az ujjam a torkomon! Elviselhetetlen gusztustalanságokkal találkoztam zsinórban!

Volt olyan játékosom, aki „menedzserrel” jött, közben kiderült, hogy egy hónappal hamarább lejárt az egymás közötti szerződésük. Mégis közösen akartak levenni, s a drága, aranyos játékost a szurkolók kánonban követelték a jövő évi keretbe a fórumon keresztül! Hogy minden áron tartsuk meg! Hát egy nagy lófarkincát!

Miként tudjak egy ilyennel ezek után együtt dolgozni?

A Buli „buli” után jogászunk mintegy tíz oldalas, mindenre kiterjedő, az anyagiakat leszámítva egységes szerződést dolgozott ki. Minden szabályozott volt oda-vissza. Ennek ellenére volt, aki saját jogásza által átdolgozva hozta vissza. Például késedelmes fizetés (egy nap csúszás esetén is!) esetére 30 % kötbért írt be a DVSC kárára, s amennyiben a DVSC Kézilabda Kft. nem fizetett volna, akkor Gellén Andrásnak kellett volna a teljes személyes vagyonával felelni az ő juttatásáért!

Egy munkaszerződésben, ahol a DVSC Kézilabda Kft. mint munkaadó, a játékos mint munkavállaló szerepel, akkor itt hogy jövök én bele, mint kívülálló? Utána átírta a házirendet, a lényeg az volt, hogy szabályszegés esetén csak akkor büntethettük volna meg, ha ő is beleegyezik. A játékos részéről az egész szerződés megfogalmazása, annak stílusa az én kétéves munkám ledegradálása, szembe köpése volt! Ilyenkor már szó sem lehet a további közös munkáról, hiába követelik a szurkolók a szeretett játékost a csapatba!

– Milyen stratégiai elképzelésetek volt az átigazolásokra vonatkozóan, s mi sikerült meg belőle? Uraltátok a helyzetet, vagy voltak nehéz időszakok?

– Az uralásról hamar lemondtunk, mert beindult a nagyotmondás láncolat! A csajok szédülten szaladgáltak egyik tornateremtől a másikig. A végén próbáltam mulatságosra felfogni, mert nem én leszek a fináléban az, aki sírni fog. Az volt az elképzelés, hogy a középső posztokon erősítünk, magasítunk. Erről még most sem tettünk le.

{{3}}

– Alapvetően mi okozta, hogy ilyen későn születnek meg az aláírások? A három feltörekvő csapat csábításai, vagy belső nézetkülönbségek? Még a saját szurkolóink is pesszimistává váltak a január-februári időszakban.

– Nem rajtunk múltak a kései megegyezések. Tavaly hamar lezavartuk, amikor nem volt elszívó hatás. Azt is mondhatnánk, hogy így érdekesebb volt. A lényeg az, hogy a július 11-én induló felkészülési időszakra már egyben legyen a keret.

– Érzel valamiféle „mutassuk meg a Gellénnek, meg a Debrecennek” hangulatot az átigazolási tapasztalatok miatt?

– Nem tudom, néha tényleg keresztbe tettek. Olyan játékosnál is, akivel már megegyeztünk, de aztán náluk nem számított az adott szó. Idővel minden helyére kerül. Nem vagyok türelmetlen.

– Hogy érzed, jót tesz a magyar kézilabdának a három csapat - Veszprém, Siófok, Érd- ilyen formában történő megerősödése?

– Miért tenne jót? Nekünk mindegy, hogy a középházi csapatok milyen sorrendben futnak be a végén.

– Köstner Vilmossal két évre írtatok alá új szerződést. Gondolkodtál akár egy pillanatot is a szerződés megújításán?

– Vilinek nem volt alternatívája, de azt is ide kell írni, hogy ő sem lesz örökké az első csapat edzője.

– Ugye, békében váltok el a távozó játékosoktól? Maradt értetlenség benned egy-két távozás miértjét illetően?

– 47 évesen sem értem a nőket, a kézilabdázókat meg abszolút nem. Én különösen azt nem értem, hogy mondanak, ígérnek valamit jó néhányan, aztán teljesen mást csinálnak. Ez nekem nem szimpi.

– Kiri, Kudor Kitti volt az első két új igazolásunk. Milyen elképzelésekkel igazoltuk őket, mit várunk az ő csatasorba állításuktól?

– A debreceni vonalat akartuk erősíteni. Ez számomra nagyon fontos, s a fiatalok közül is a debreceniek, debreceni kötődésűek fogják megkapni a lehetőséget.

– Léránt Vivien egy fizikailag erős, nagy lövőerejű átlövő. Két évre vettétek kölcsön a HYPO-tól. Ő a kezdőcsapatba érkezett?

– Természetesen! Van még benne fejlődési lehetőség, de ő már majdnem egy kész játékos!

– Szűcs Gabriella ügye mindenkit érdekel. Van, akit azért, mert nem szeretné, ha jönne, s van, akit az ellenkezője miatt. Hogy állunk most?

– Őszintén? Sehogy sem!

Fiatalok, utánpótlás, új csarnok

– A vállalt hét esztendőd alatt stabil nevelő munkát, komoly utánpótlás bázis lerakását ígérted. Sikerült a részarányos teljesítés? Az alapstratégia változott valamit?

– Nem változott az elképzelés. Ősztől még több fiatalt, még több versenyeztetést fogunk felvállalni.

– A debreceni kézi-akadémia megteremtésében hatalmas lépés az általad építtetett új utánpótlás csarnok. Nem bántad meg a befektetést?

– Az ingatlan hosszabb távon, normális gazdaságban többet hoz, mint a kamat. Közben fiataljaink fejlődnek, ez már a bónusz! Ha valamivel nagyobb lelátó fért volna bele, már-már tökéletes lenne!

– Azt gondolom, fiataljaink életében az idei év mérföldkő volt. Mit érzel, amikor látod ezt sok debreceni fiatalt a te csarnokodban?

– Amikor az OSB-döntő volt hat csapattal, teltházzal, hihetetlen jó érzés volt! A mieinknek második otthona lett, én is mindig szívesen megyek oda.

– A csarnokkal kapcsolatban több engedélyeztetési probléma is felmerült. Hogyan állnak ezek, jó irányba halad a végleges engedély ügye?

– Minden halad, csak lassan. Tervbe van véve a terjeszkedés is, talán jövőre konkretizálódnak az ilyen terveim is.

{{8}}

– Mikor fogjuk látni az új erdélyi kaput? Esetleg már faragják is a várhosszúréti mívesek?

– Sajnos nem, mert a Leiningen utca felőli kinyitás van időben a legmesszebb, s csak oda tudnánk tenni. Ahogy felszedik az iparvágányokat, s lebontják a csúnya betonkerítést, abban a pillanatban kezdik a székelykapu faragását.

– Hogyan áll a csarnokbelső tervezett kialakítása, a festmények ügye? Több történelmi kép is be volt tervezve….

– Ősszel ezek is elkészülnek, s a címerek is kint lesznek a kapuk mögött.

– Vannak, akik klasszis játékosok igazolásától várják a jövő sikerét, s ezt sajnos párhuzamba állítják a csarnokra költött pénzzel. Hogyan lehet ezt a kettősséget kezelni?

– Ez abszolút nem érdekel. Semmi köze egymáshoz a két dolognak.

– A csarnokon túlmenően, melyik korosztály teljesítményét emelnéd ki? Honnan jött a legtöbb pozitívum?

– Nem tudok különbséget tenni – helyezéstől függetlenül. Nagyon remélem, hogy ezek a gyerekek sosem romlanak el, vagy nem rontják el őket.

– Mi az edzőkiválasztás, illetve a játékos toborzás alapelve? Helyi kötődés, vagy szakmai alap, vagy mindkettő?

– Így, ahogy mondod! Az edzői stábban most nem lesz változás!

– Derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a Veszprém elvitte Dubyt, a legtechnikásabb ígéretünket. Mi a véleményed erről?

– Mivel nem fogadta el a mi szerződésünket, így szabadon viheti a Veszprém, ha átutalja a nevelési költségtérítését. Erről a véleményemet majd egy év múlva mondom el.

Új évad, új célok, új remények

– Új névadó szponzora lesz DVSC-nek. Miért éppen DVSC-FÓRUM lesz a következő évben a csapat neve?

– A FÓRUM-mal és az Alföld TV-vel eddig is nagyon jó kapcsolatunk volt. A Fórum megfizette ennek az árát, így ők lettek a befutók.

– Tervezed-e újabb szponzorok, támogatók bevonását? Mi az alapelved ezt illetően? Milyen támogató lenne ideális ennek a patinás csapatnak?

– Olyan lenne jó, amelyik sok pénzt ad, s nem szól bele semmibe! A viccet félre téve, ilyen nincs, itt keleten meg abszolút nem is létezik! Ennek a csapatnak minden tekintetben nagyon alacsony a támogatottsága, s ebben nem is lesz változás. Nagyon meglepődnék, ha mégis!

– Mi az elvárás az új szakosztályvezetővel kapcsolatban? Kapcsolattartás a csapattal? Kapcsolatrendszer kiépítése más csapatokkal?

– László Péter jó nagy hátrányból indult. Szépen építgeti az ismeretségi körét, de ehhez sok idő kell.

– Hogyan fog működni jövőre a felnőtt csapat edzői, vezetői stábja? Bíró Imre milyen szerepet kaphat?

– Vili bácsi mellett Bíró Imi szerepe még függőben van. A juniorokat Győrvári Viktor, az ifiket Boros Ferenc, a serdülőket Csapó Erika fogja edzeni.

{{4}}

– A junior bajnokságba (idén ifi) az idei serdülőcsapat kerül. Győrvári Viktor csatában hatalmas lehetőségek rejlenek. Mi az elvárás tőlük?

– Dobogóra mindenképpen jók vagyunk! Azon is múlik, hogy a felnőttből kik játszhatnak le a végjátékban. Bármi kijöhet!

– A jövő évi ifi Boros Ferenc irányításával megy tovább, az idei serdülők, Marincsák Nikiék remek közösség, tőlük mit vársz jövőre?

– Teljesen új közegben fognak versenyezni, de az OSB-döntőn mutatott Győr és Fradi elleni teljesítmény alapján őket is dobogóra várom!

– A serdülőket jövőre Csapó Erika veszi kézbe. Ez a csapat honnét táplálkozik, a DSI-ből?

– Igen, az átjövő korosztály fiatalabbik része lesz ez a csapat. Nálunk minden adott lesz a további fejlődésükhöz.

– A sors szeszélye, vagy talán a küldetésed teszi, de tény: úgy néz ki, megint nem lesz sok légiósunk. Túl drágák, vagy inkább magyar játékosra szánod a pénzt?

– Nem bánnám, ha nem lenne. A minőségi légiós nem olcsó, de nem ez az elsődleges. Eddig három légióssal tárgyaltunk, s egyik sem választott minket.

– Van egy álom, amit úgy hívnak: bajnokcsapat. Egyelőre távolibbnak tűnik, mint egy esztendeje. Bosszant, hogy nem sikerült jobban megszorítani a Győrt?

– Ha kétszer egy góllal kapunk ki, akkor is ez az eredmény jött volna ki a bajnoki döntő után. Persze másképp nézett volna ki, ha szoros meccseket játszunk velük. A győri csapatba számolatlanul öntik a pénzt, ez legyen az ő dolguk. Mi mindig ugrásra készen fogunk állni!

– Amikor arról beszélünk, hogy bajnoki cím, elsőre a Győr háromszoros költségvetése jut eszembe. Nem lehet, hogy hiábavaló ilyen feltételekkel bajnoki címben reménykedni?

– Mindig meg kell próbálni a lehetetlent! Ha eleve feladjuk, akkor hozzá se kezdjünk!

Bandi Bácsi és Gellén András, történelem és jelenkor

– Őszinte, nyílt embernek ismertünk meg. Amit gondolsz, ki is mondod. Le is írod. Volt ebből kellemetlenséged?

– Néhányszor. Nem születtem politikusnak.

– Régebben aktívan fórumoztál, majd egy-egy őszintébb véleményed után kritikák értek. Azóta ritkán szólalsz meg, s volt, aki ezt erényeid közé sorolta. Érzékenyebb lettél, vagy csak bölcsebb?

– Nem feltétlenül kell mindent megosztani a szurkolókkal. Az árnyoldal java része így megmarad nekem.

– Sokat gondolkoztam azon, melyik Gellén András kell a szurkolóknak igazán. A bölcs, kimért tulajdonos, vagy a problémákat nyíltan feltáró? Az „igazi”, a szókimondóbb eredetibbnek tűnik. Gondolkodtál már ezen?

– Ezen nem szoktam gondolkozni, vagy mérlegelni. Jön magától.

– Beszéljünk kicsit a médiáról is. Kialakult egy megjelenésében reprezentatív honlapunk. Elégedett vagy vele?

– Már most is verhetetlen, pedig Tamás még mindig újításokon töri a fejét! Szerintem nem fogja lepipálni senki sem!

{{6}}

– Sok kritika hangzott el a fórumon azért, amiért az átigazolási hírek nem ide kerülnek fel először – néha más portálokról jut tudomásunkra. Hogyan kellene ezt kezelni?

– Amikor azok kikerültek, még nem voltak igazak, mert nem volt még szerződés aláírás, csak esetleg szándéknyilatkozat. Ezért nem tettük ki a mi honlapunkra. Léránt Viviennél már mi voltunk az elsők!

– Többször is visszanyúlunk interjúinkkal, videókkal a múltba, a gyökerekhez, a történelmi Magyarország emlékhelyeihez. Hogyan kapcsolható ez a LOKI életéhez?

– Mivel a LOKI egy nagy hirdetési felület, ezt én így használom ki. Fepi barátunk olyan sokoldalú, hogy profi munkáinak akkor is teret adunk, ha éppen nem a kézilabdáról szól.

– Kézis honlapok átveszik híreinket, a felnőtt csapatok vezetői, edzői, a válogatott játékosok interjúi mehetnek náluk, az utánpótlás kevésbé érdekli őket. Mi a véleményed erről?

– Mások elképzeléseibe nem szólhatok bele. Mi teret adunk a fiataloknak, egy-egy ilyen interjút érdekes lesz majd öt év múlva olvasni, amikor már látjuk, hogy hova jutott el az adott játékos.

– A legutóbbi statisztikák szerint a hazai futballmeccsek átlagos nézőszáma a háromezer alá süllyedt. A mi nézőszámunk ennek fele, ilyen népszerű a női kézilabda Debrecenben?

– Lehetne népszerűbb is, azon dolgozunk, hogy egyre többen kijárjanak mérkőzéseinkre.

– S még egy összevetés: a BL-be jutás sikere után a labdarúgócsapat dobogón sincs, nemzetközi kupában sincs. Ugye, velünk ez nem történhet meg a Te időd alatt?

– Nem tudnám elképzelni.

– A jövőbe vetett hitünkért, a jövő LOKI csapatáért harcolsz. Tisztában vagy vele, mennyien bíznak benned? Mit üzensz Debrecen kézilabda barátainak?

– LOKI = DEBRECEN!

Nos, ki-ki a saját megítélése, ízlésvilága és nézete alapján gondolkodhat el Bandi Bá’ szavain. Gondolom, most is lesz majd, aki a nemzet ellenségének titulálja őt. Azt az embert, aki 100 % magyar csapatot versenyeztet, s a magyar, de legalábbis a debreceni utánpótlásnak csarnokot épített….

Aztán lesznek olyanok, akik arroganciát vélnek felfedezni néhány nem exkluzív kijelentő mondata ürügyén, s megint mások szakértelmét kérdőjelezik majd meg, mondván, ne mossuk egybe az össze nem illő dolgokat, pénzt, adót, meg válogatottat.. Mintha ezek nem függenének szervesen össze….

Csakhogy. Azt gondolom, ha mindenki az ő szemüvegén keresztül tekinti a folyamatokat, akkor alighanem talál pár olyan sarkalatos pontot, amitől bizony rájöhet: sok mindenben igaza lehet.

Sarkalatos pontnak tekinthető, hogy azon kevesek egyike Ő, aki a saját vagyonából tart fent egy csapatot, nem a máséból, így talán érzékenyebb is a kiadások ésszerűségének tekintetében.

Aztán sarkalatos pont az is, hogy a saját utánpótlására építkezik, a helyi kötődésű fiatalokra, s rájuk szívesebben áldoz, mint sztárigazolásokra.

S végül sarkalatos pont, hogy az emberek a nyugodtságot, a jó kézilabdát szeretik, s a balhés ügyeket nem igazán. Mert valljuk be, szeretjük, ha az ég szép kék, melegen süt a nap, nyer a csapat, s így jól el is vagyunk. Aki pedig háborog, megmondja vélt, vagy valós igazát, azt nem szeretjük. Ha igaza van, akkor se. Mert nem.

Nos, majd az idő eldönti, kinek van igaza. Mindenesetre, én egy esztendő múlva is szívesen felteszem kérdéseimet, s tudom, nem maradnak akkor sem megválaszolatlanul. Ja, majd elfelejtettem: gratulálok Gellén András munkájához, az elért ezüstérmeknek,s kívánom, legyen sikeres harcában!

handball