Arany Éva: "Kellene már egy újabb VB-siker"

Korábbi előzeteseinkben keveset írtunk a magyar női kézilabda-válogatott eddigi szerepléseiről, pedig nagyon szép eredményekkel büszkélkedhet. Az 1965-ös VB-győzelmen kívül egy ezüst-, három bronzérem, egy negyedik és egy ötödik helyezés olvasható a magyarok statisztikájában. Ezzel hazánk válogatottja Jugoszláviával együtt minden VB-k legeredményesebb együttese, figyelembe véve az 1-6. helyezéseket.

Az 1957-es ezüstéremnek és az 1962-es ötödik helyezésnek debreceni részese is volt Oláhné Arany Éva személyében. A 25-szörös magyar válogatottat lakásán kerestük fel, s kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre.

- Milyen emlékeket őriz az első két kispályás, szabadtéri VB-ről?

- Emlékszem, 1957-ben Belgrádiban a Tasmajdan stadionban játszottuk mérkőzéseinket 4-5 ezres közönség előtt. Különösen emlékezetes maradt számomra az esélyesként kikiáltott jugoszlávok elleni összecsapás, amelyen a hazai közönség fanatikus buzdítása sem segített a vendéglátóknak, hisz a 2X20 perces találkozó 10-5-ös győzelmünkkel ért véget. Ez a harmadik erőpróbánk volt, előtte 9-2-re jobbnak bizonyultunk a svédeknél, 8-4-re kikaptunk a csehszlovákoktól, majd a dánokkal 5-5-ös döntetlent értünk el. Így az első helyért játszhattunk, de újból a csehszlovákokkal hozott össze a sors. A döntőben 7-1-es vereséget szenvedtünk, azonban az elért második helyezésnek így is nagyon örültünk, öt évvel később három vereség és egy győzelem után az ötödik helyért lejátszott meccsen 12-10-re végeztünk a szovjet lányokkal szemben. Ezen a seregszemlén viszont én már kevesebbet játszottam.

Arany Évát 1951-ben szervezték be a Debreceni Lokomotívba, a következő év januárjában a még megyei I. osztályban szereplő csapatban sor került játékára. Három évvel később tagja volt a DVSC országos bajnokságot szerző együttesének. A bajnokság megnyerése után a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címmel tüntették ki, majd beválogatták az akkoriban alakuló kispályás válogatottba. 1956-ban az NDK-ban húzták magukra először a címeres mezt, majd Romániában folytatták a felkészülést a világbajnokságra.

1961-ben egyesületet változtatott az első VB legjobb beállásának megválasztott játékos, egy felajánlott főbérletért átigazolt a Debreceni Dózsához. A következő "világtalálkozó" évében ezzel a csapattal bajnokságot nyertek az NB II-ben, a következő bajnoki évadot már ismét a legjobbak között kezdhette. Ebben az évben utolsó mérkőzését játszotta a nemzeti válogatottban, de klubcsapatában 1966-ig nem fejezte be az aktív játékot. Ma nincs kapcsolata a kézilabdázással.

- Mennyivel volt másabb az akkori játék?

- Lényegesen különbözött a két játékfelfogás. Az 50-es évek végén még nagyon gyerekcipőben járt ez a fellendülőben levő sportág. A játék nem volt olyan gyors, nem ismertük a gyors leindításokat, letámadásokat, mindenki megvárta, míg az ellenfél feláll saját hatosa előtt. Mások voltak a szabályok is. Nem lehetett vezetgetni a labdát, három lépés után passzolni kellett. S mindehhez jött még az is, hogy kevesebb "figurát" tudtunk, kevesebbet lőttünk kapura.

- Melyik poszton szerepelt?

- Klubcsapatomban átlövőként vettek számításba, viszont a Török Bódog vezette válogatottban már beállóst játszottam. Lehet, hogy edzőnk úgy tartotta, 80-82 kg-os versenysúlyommal nehezen kimozdítható játékos vagyok.

- Mi a véleménye a mai női kézilabdázásról?

- A játék elvesztette szépségét, a pályán nagy adok-kapok folyik. A játékosok minden idegszálukkal a góllövésre összpontosítanak, nagy erőbedobás, test-test elleni, férfias küzdelem jellemzi a 2X30 perceket.

- Kiket tart a VB esélyesének?

- Szovjet vagy NDK-beli győzelmet várok, de a magyarok sem esélytelenek. Kellene már egy újabb VB-siker ahhoz, hogy újra nagyobb népszerűségnek örvendjen a VIII. világbajnokságra készülő sportág.

- Milyen a jelenlegi magyar csapat?

- Ebből a válogatottból egyedül Sterbinszky Amáliával játszottam együtt a 60-as évek elején, amikor ő Hajdúszoboszlóról a Debreceni Dózsához került. A többieket csak néhány mérkőzésen láttam, amikor a DMVSC ellen játszottunk, vagy a tv képernyőjén, ha közvetítették valamelyik nemzetközi mérkőzést. Sterbinszkyn kívül, akit a csapat meghatározó emberének tartok, azaz ha neki megy a játék, megy a csapatnak is, nagyon tetszett még Gódorné teljesítménye. Mindent összevetve az az érzésem, több egyforma vagy közel egyforma képességű együttes csap össze ezen a viadalon, s a végső helyezéseket csak a pillanatnyi forma dönti el.

Mészáros István

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com