Az edző is tanulta a csapatot

Laurencz Lászlóval nemrégen a női kézis csapat fejlődéséről, lehetőségeiről beszélgettünk. Kiderült, van tennivaló bőven, ha újra nemzetközi szinten is jegyzett, valamint bajnoki dobogóért harcoló gárdát szeretnénk látni a jövőben.

- Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor a csapat élére került?

- A Szűcs-Orbán-Latakaite belső hármas, amely az előző idényben ha esett, ha fújt, akkor is pályán volt. Hiába játszott valamelyikük esetleg gyengén, nem került kispadra akkor sem. Most már nincs így, mivel van egy felépült Rácz Emese és egy Borók Rita, akik szintén jók a belső posztokon. Ezzel viszont az előző három játékos pozíciója valamelyest megingott, és ezt nehezen dolgozták fel egyesek. Pedig leültem mindenkivel beszélgetni, és elmondtam, hogy senki sem lesz kevesebb értékű amiatt, ha esetleg négy rossz passz után lecserélem, csupán végre van lehetőségem sakkozni, variálni a felállást. Szóval, az elején voltak ebből adódó sértődések.

A csúcs meg a szakadék

- Ha már egyénekről volt szó, kiket tudna kiemelni a csapatból az elmúlt szűk egyévnyi itt töltött időszak tapasztalatait felhasználva?

- Van egy rangsorom, amin az első helyeken Vorozscova és Ariton állnak. Utána következik Orbán Anna, majd Szűcs Gabi, mögöttük egy nagy szakadék, aztán a többiek.

- Érdekes. Ha szabad belekontárkodnom a szakmába, nekem Orbán gyengébbnek tűnt, mint elvárható lenne tőle, vagy rosszul láttam?

- Igen. Ő a legelején valóban visszafogottabb volt, de később jelentősen feljavult, s mellette szól az is, hogy szinte bárhol bevethető játékos. Neki egyébként az a baja, hogy még néha mostanában is „rohamkézilabdát” játszik, s erről kellett (kell) leszoktatni. Én amúgy is megkövetelem a lányoktól, hogy építsék fel a támadásaikat, nem szeretem az ilyen „megyek előre, két passz, aztán zutty, ellövöm” típusú támadásszövést – nyilván kivétel, ha lerohanásról van szó.

- Akkor a másik véglet. Kitől várt lényegesen többet?

- Ruta Latakaite mélyen maga alatt teljesített, csupán mostanában lendült bele.

- Nála mi lehetett a probléma?

- Az, amit nemrég elmondtam. Ő volt az egyik sértődős. Nem igazán értette, hogy miért játszatom kevesebbet, mire azt válaszoltam neki, hogy nézd meg a videón magadat, aztán majd meglátod.

Eldöntötték előre

- Más probléma?

- Volt. Menet során észrevettem, hogy gyakran mérlegelnek a játékosaim meccsek előtt. Vagyis magukban szépen felmérték az erőviszonyokat, aztán eldöntötték, hogy azt a mérkőzést megnyerjük vagy elveszítjük. Ez főleg a nagycsapatok elleni idegenbeli összecsapások előtt volt érzékelhető, talán el sem hitték, hogy győzhetünk vagy megszoríthatjuk őket. Persze, ebben közre játszott az előző évek sok negatív tapasztalata is, amikor gyakorlatilag hülyére verték őket ezek a csapatok, s most sem történt másképp.

- Kíváncsi vagyok rá, mit lát a játékosok szemében, egy-egy ilyen rangadón, amikor már kezd elmenni a szekér és akár egy nagy zakóba is beleszaladhat a gárda!

- Üveges szemeket látok, félelmet vagy azt, hogy menjünk már minél előbb haza.

- Viszont ilyenkor jön az edző, aki… mit is tud tenni?

- Az az igazság, hogy ha már ilyen stádiumban van a játékos, akkor nem sokat. Jó példa erre, hogy régebben, amikor a Tatabányánál voltam edző, és pont itt, Debrecenben léptünk pályára, az egyik játékosomnál ezt az üveges tekintetet láttam. Éppen támadott az ellenfél, de én elkaptam az oldalvonal mellett, és megfogtam a karját, majd megkérdeztem tőle, hogy hívják. Nem tudta megmondani, csak azt hajtogatta, hogy vissza kell mennie a pályára, mert jönnek…

- Csak tovább kérdezem: milyen hibát vélt felfedezni a saját munkájában, illetve van, amit most már esetleg másképp csinálna?

- A jónál is van jobb. Azt el kell ismerni, hogy én is tanultam a csapatot, s nem csak ő engem. Tehát biztos, hogy most már többet tudok egy-egy játékosról, mint, mondjuk, az ötödik forduló után.

Messzire tekintve

- Kis váltás. Többen nehezményezték korábban, hogy nem szerepelteti eleget a fiatalokat. Mi erről a véleménye?

- Kérdés, hogy eredmény kell vagy fiatalítás, mert a kettő együtt nem megy. Nem mondom, hogy nincsenek tehetségeink, de nehéz lenne velük a nemzetközi porondra igyekezni - márpedig ezt azért elvárják azok is, akik a fiatalok miatt szapulnak. Példának hoznám fel Csáki Viki esetét, aki korábban Kereki Edina mögött kapott lehetőséget a szélen, és milyen jól játszott a legtöbbször! Viszont amióta Edina sérült, és ő a kezdő, jóval kevesebbet láthattunk tőle.

- Talán nem önt kellene megkérdeznem erről, de a várossal milyen a klub kapcsolata?

- Nyugodtan kérdezze, de én csak jókat tudok róluk mondani. Pozitívan állnak hozzánk. Egyébként a mi vezetésünk is remek munkát végez, nem lehet egy rossz szavam sem.

- Tekintsünk akkor előre. Ha a DVSC kijut a nemzetközi porondra, mire lehet képes az első évben?

- Mint korábban mondtam, erősíteni is szeretnénk, aztán reményeink szerint a mostani csapat nagyjából együtt marad. Ha ez így lesz, akkor is nagyon sok múlik a sorsoláson, de szerintem jó esetben nagyon messzire eljuthat a sorozatban ez a társaság.

Forrás:www.vagy.hu

KSZ

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com