Az ellen(fél) dicsérete

No, ez az amit nem mondhattak - és nem is mondtak - a DVSC-Symphonia női kézilabdacsapatának játékosai és szurkolói a vasárnapi EHF-kupa-visszavágó után. Már csak azért sem - mert véleményem szerint - az ellenfél, a Plastika Nitra igazából nem is volt vesztes. A szlovák játékosok emelt fővel - bár bizonyára nagyon szomorúan - hagyhatták el a gigászi csata színhelyét. Ha a gólok számát nézzük, alulmaradtak, ám a két találkozó összesítésében egy fikarcnyival sem nyújtottak kevesebbet, mint a rangos európai kupa védője. S ha nem csupán az eredmény - a továbbjutás - oldaláról közelítenénk meg a párviadalt, két győztest kellene hirdetni. Bízvást mondhatom, a nyitraiak nem csupán játéktudásban nőttek fel az európai élvonalhoz. Erkölcsi tartásuk, sportszerű viselkedésük is példamutató. A bravúrtól karnyújtásnyira voltak ugyan, de nem vetkőztek ki emberi, sportolói mivoltukból, miután elszalasztották a lehetőséget. A meccset követő sajtótájékoztatón a rendkívül fegyelmezett társaság edzője, Vladimír Danove is kivívta az újságírók szimpátiáját. Az újságírókét, akiknek még élénken él az emlékezetében az egyik norvég tréner gyalázkodó, kötekedő, sértő, a győztest megalázó nyilatkozata, s cinikus megjegyzése: "Otthon majd mi nyerünk tízzel, mert a bírók akkor a mi javunkra fognak csalni." Azon az ominózus találkozón kilenc "fával" nyert a Loki... Danove úr szavai viszont - nyelvtörvény ide vagy oda - arról győztek meg, hogy ha nem is egy nyelven, de egy nyelvet beszélünk.

Kiripolszky Tamás

Forrás: Hajdú-bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com