Az öltönyös debreceni mágus

- Amikor több mint két évvel ezelőtt átadtam a he­lyemet addigi segítőmnek, Köstner Vilmosnak, magamban "nem számoltam le" a kézilabdával, pontosabban az edzősködéssel - magya­rázta a DVSC-Symphonia női együttesének régi-új tré­nere. - Biztos voltam benne, hogy egyszer visszaülök a kispadra, ám arra nem gon­dolhattam, hogy ez olyan kö­rülmények között zajlik majd le, mint ahogyan az ősszel történt.

(Köstner Vilmos edző - akinek az irányításával a debreceniek kétszer egymás után elhódították a női EHF-kupát - a bajnoki idénynyitón a Kiskunhalas ellen hazai pályán elvesztett mérkőzést követően váratlanul lemondott. A fiatal mester többek között az­zal indokolta a döntését, hogy a tanítványait már nem tudta úgy motiválni, mint annak előtte. "Jött" tehát Komáromi, aki egyébként sem távolodott el a csapattól, hiszen ő volt a szakosztály igazgatója.)

- Sohasem szóltam bele Vili munkájába - folytatta Komáromi. - Az eredményeivel maximálisan elége­dett voltam, jóllehet a módszereivel nem mindig tud­tam azonosulni. A játékról alkotott felfogásunk nem egyezett. Támadásban ő a kötött játékot forszírozta, és a védekezésre helyezte a hangsúlyt. Én a látványo­sabb, gyorsabb, gólra törőbb játék híve vagyok, a já­tékosokat engedem improvizálni. Nálam több szerep jut az egyénnek és fontosnak tartom a pályán a páros kapcsolatokat, vagyis nem ragaszkodom feltétlenül a begyakorolt figurákhoz.

Virincsikék elmondták, az edzéseken is jó a hangúulat. A kemény munka mellett mindig jut idő a játékra is, ami oldja a feszültséget.

- Mi a különbség a Tóth Ildikó, Szilágyi Katalin, Szántó Anna, Medgyessy Sándorné nevével fémjel­zett egykori csapata és a mai között?

- Azokat a lányokat szinte serdülő koruktól én neveltem, a fejlődésüket jobban elő tud­tam segíteni. Abban a gárdá­ban több klasszis játszott. A mai egy jól dolgozó, törekvő társaság, amelyből kinőhet­nek klasszisok. A tizennyolc tagú keretbe hét ifjúsági játé­kos került be, néhányukat a korosztályos válogatott összeállításakor is figyelembe veszik.

- Megvédheti-e címét az elmúlt hónapokban jelentő­sen átalakult EHF-kupagyőztes?

- Szeretnénk minél tovább állva maradni a sorozatban. Nagyon fontos ugyan az eredmény, de nem minden. Az is lényeges, hogyan érjük el. Egy igazi kollektívának nem csak a sikert, a kudarcot is fel kell tudnia dol­gozni. Mi a jövő csapatát építjük, s igyekszünk reális célokat megfogalmazni. Az elvárás: kiharcolni vala­melyik nemzetközi kupában az indulás jogát. Ezt mi­nimálisan úgy tudjuk elérni, ha a bajnokságban leg­alább a negyedik helyen végzünk. Úgy tűnik, a Herz-FTC és a Vasas-Dreher most a mezőny fölé nő. A har­madik helyért a Dunaújváros, a Győr és a DVSC-Symphonia közel egyenlő eséllyel küzd. Talán sikerül felkapaszkodnunk a dobogóra.

A DVSC-Symphonia (korábban DMVSC) az elmúlt másfél évtizedben talán a legkiegyensúlyozottabban, legjobban szereplő magyar klubcsapat. Hat alkalom­mal került európai kupadöntőbe (kétszer megnyerte az EHF-kupát), tízszer játszott a Magyar Kupa (haj­dan MNK) fináléjában és ötször győzött. A bajnok­ságban - egy 4., két 5. és egy 9. helyet leszámítva - mindig a dobogón végzett, egyszer aranyérmes lett. A sikerekben elévülhetetlen érdemeket szerzett Komá­romi Ákos, akinek neve már többször felmerült a szövetségi kapitányok kinevezésekor.

- Véleményem szerint olyan embernek kell állnia a keret élén, aki integrálni képes, s nem konfrontálódik - vélekedett a kapitánykérdésről a mester.

- Ön ilyen edző?

- Nem akarok kitérni a válasz elől, de valamennyi­en tudjuk, Debrecen igen messze van Budapesttől.

Kiripolszky Tamás

Forrás: Nemzeti Sport

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com