Bajnokcsapat, bajnokcsapat: DMVSC - Győri Richards 29-21 (11-6)

Már fél órával a játékvezetői sípszó előtt jócskán kilengett volna a hangerősségmérő műszer mutatója. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel és rigmusokkal biztatták kedvenceiket a piros-fehér színű ruhákba és zászlókba öltözött szurkolók. Ilyen "bemelegítés" után mégis a debreceni lányok szeppentek meg.

A győriek kezdték a találkozót, és a második percben 1-0-ra vezettek. Majd rövid idő múlva ismét ők értek el újabb gólt. A másik oldalon viszont a győriek kapusa, Zseli megbabonázta a DMVSC lányait, és azok a legkidolgozottabb helyzetekben is kapu mellé, vagy fölé dobták a labdát.

6-8 perc után pedig láthatóan zavarta őket a saját gólképtelenségük, és egyre több pontatlan átadást láthattak a nézők. A 10. perc környékén értetlenül néztek össze a szurkolók és az egyesület, a csapat vezetői. Végre a 15. percben megtört a "démon" varázsa, és Bojtor átlövése után a kapu jobb oldalába került a labda. Amilyen nehezen indult, annál könnyebben folytatódott. Tíz másodperc múlva Szilágyi gyors elfutása után már egyenlített is a DMVSC, ettől kezdve nem volt kétséges a két pont sorsa.

A találkozó első félidejének utolsó tíz percében végre a gyors, szellemes és könnyed játékot élvezhették a szurkolók. A 20. percben még csak 3-2 volt az előny, de a szünetben már 11-6-ra vezettek a piros mezesek.

A második játékrész elején ismét megpróbálta "megfogni" az ellenfelét a győri csapat, és szerette volna csökkenteni hátrányát, de csak öt percre volt kitartása. Ettől kezdve ismét megállíthatatlanul támadtak a hazaiak, és egyre- másra érték el góljaikat. Különösen a gólszerzésben máskor "kisegítő" emberek hozták magukat. Kádárné és Nagy Zsuzsa kezéből is többször talált utat a győri kapuba a labda.

Az első játékrész elején érezhető hazai feszültség végleg felengedett, és még emberhátrányos helyzetből is a DMVSC növelte előnyét Medgyessyné révén. A félidő derekán biztos hazai vezetésnél (20-11) halvány mosoly jelent meg a debreceni lányok szája sarkán. Már érezték, hogy senki sem veheti el tőlük a győzelmet, és ezzel a bajnoki aranyérmet.

Komáromi edző az eredmény alakulását látva pályára küldte a cserepadon ülő valamennyi játékosát. A tartalékok is kitettek magukért, és a Zseli kapus által vezényelt győri együttes még így sem tudta csökkenteni a hátrányát. Az utolsó percek már az ünneplés előpillanatai voltak. A debreceni lányok parádés gólokat szereztek, és önzetlenül segítették egymást. Például Szántó szerzett labdát a saját térfelén, elfutott a győri kilences vonalig, és kapura törhetett volna, de ő a mellette párhuzamosan futó Szilágyinak passzolt, aki a levegőben megkapott labdát dobta a győri kapus feje fölött a hálóba.

Az utolsó másodpercben még a balszélről bevetődő Csendes csökkentette a győriek hátrányát, de ez már nem érdekelte a szurkolókat. Hangosan számolták a másodperceket, és azok el- fogytával berohantak a pályára. Virágokkal és öleléssel halmozták el kedvenceiket. A sportolók pályafutása során ritkán adódik ilyen ünneplésben részük. A játékosok és a szurkolók is nagyon vágyták már ezt a sikert. Több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy a Debreceni Dózsa bajnoki győzelme után ismét egy csapatjátékban aranyérmet nyerjen egy debreceni gárda. Igaz, a közben eltelt időben más sportágakban szereztek országos bajnoki aranyat, de még nemzetközi küzdelmekből is tértek haza érmekkel versenyzőink, mégis, összehasonlíthatatlan a csapatjátékban elért sikerrel.

A szurkolók rendkívül sportszerűen ünnepelték a kézilabdázónőket. Simogatták, becézgették őket, és az egyik kaputól a másikig vitték a vállukon a lányokat. Közben nagyon sokan fényképeztek és gyűjtötték az autogramokat. A csapat mestere, Komáromi Ákos sem maradt ki a légtér kipróbálásából, és percekig emelgették magasba a szurkolók.

Az örömteli pillanatokban mégis sikerült néhány ünnepeltet "elrabolni" az ölelő karokból. Íme a véleményük a találkozóról és a bajnoki győzelemről.

Szilágyi Katalin: - El sem tudom hinni még a győzelmet. Még nem érzem át igazán a sikert. A mérkőzés elején nyomasztott bennünket a lehetőség, hogy már most megszerezhetjük az aranyérmet, és nagyon örülök, hogy sikerült az első "meccslabdát" értékesítenünk.

Engi Sándor szakosztály-elnök: - Tervszerű, tudatos munka végeredménye ez a mai nap. Boldogok vagyunk valamennyien, és életünk ritka pillanatainak egyike ez a mai.

Komáromi Ákos: - A pénteken lejátszott Spartacus elleni mérkőzésen éreztem meg és hittem el, hogy mienk a bajnokság. Különösebben nem izgultam a mai találkozó előtt, csak attól féltem, hogy ne becsüljék alá a lányok az ellenfelet, és nehogy túlzottan nyomassza őket a tét. Nem is az ellenfelet, hanem saját magukat kellett legyőzniük-, és ez sikerült.

A nézők másik fele, amelyik nem szaladt le a küzdőtérre, állva tapsolt a helyén. Mintegy félórás ünneplés után mehettek csak az öltözőbe kipirult arcú, csapzott hajú aranyérmes kézilabdázóink.

H.K.

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com