Balogh Zoltán: "A Lokinál nagyot lehet alkotni"

Balogh Zoltán, a Loki női kéziseinek új trénere komoly ambíciókkal érkezett a cívisvárosba.

A tréner, aki anyanyelvén hosszú évek után hétfőn vezényelhetett újra edzést, a családjáról, szakmai filozófiájáról és céljairól nyilatkozott a Naplónak.

NAPLÓ: Több mint egy évtizeden át külföldön edzősködött, sikeres volt, a tavasszal Svájcban bajnoki címet szerzett a St. Gallen női csapatával. Miért tért haza?

Balogh Zoltán: Emberi és szakmai okai egyaránt vannak a hazatérésemnek. Egyrészt ennyi év után honvágya támad az embernek, másrészt pedig szép dolog svájci bajnoknak lenni, de az igazi kihívás mégiscsak egy magyar együttes kispadján ülni. Aki hosszabb időt külföldön tölt, csak az érzi igazán, mekkora rangot is jelent ebben a sportágban az, ha valaki magyar kézilabdaedző.

NAPLÓ: Ezek után adja magát a kérdés, hogy miért pont a Lokit választotta?

Balogh Z.: A DVSC neve nagyon jól cseng a szakmában, Debrecenben hosszú-hosszú évek óta komoly munka folyik, a csapatnak jelentős múltja van, és véleményem szerint hasonló jövő is áll előtte. A választásomat elsősorban az befolyásolta, hogy biztos vagyok abban: a Lokiban lényegesen több van annál, mint amit az utóbbi időben kihozott magából, ez az a klub, ahol lehet valamit alkotni.

NAPLÓ: Ön szerint mire lehet képes a DVSC?

Balogh Z.: Hosszú távon szerintem bármi megtörténhet, ami pedig a közeljövőt illeti, az elmúlt évinél lényegesen jobb szereplést várok. Szeretnénk a Dunaferr, Fradi, Győr hármas mögé felzárkózni, bár az én edzői filozófiám az, hogy a negyedik-ötödik helyért nem lehet küzdeni. Gyenge gárdánál a bennmaradást, jó csapatnál pedig a bajnoki címet kell kitűzni célul, és aztán ki kell hozni a maximumot a játékosokból.

NAPLÓ: Mennyire ismeri új csapatát, illetve a honi mezőnyt?

Balogh Z.: Az internet korában az ember akár a világ másik végén élve is teljes mértékben tisztában lehet az itthoni dolgokkal. Én folyamatosan nyomon követtem a sportág hazai történéseit, és ha nem is vagyok száz százalékban naprakész, azért jól ismerem az erőviszonyokat, és a Lokit is. Új csapatomnak legalább tíz meccsét láttam az utóbbi időben, többet élőben is.

NAPLÓ: Önnel együtt két új játékos is érkezett, mit kell róluk tudni?

Balogh Z.: A litván nemzetiségű Ruta Latakaite a belső posztok mindegyikén bevethető, és komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Miután a Hypóban az ősztől valószínűleg már csak harmadik számú irányító lett volna, ezért a bécsiek kölcsönadták nekünk. A Romániából érkezett Alina Ariton leigazolásában én igazából még nem játszottam szerepet, ám nagyon örülök neki, mivel olyan poszton, a bal szélen kézilabdázik, ahol véleményem szerint mindenképpen erősíteni kellett. Úgy érzem, hogy miután az elmúlt évi keret gyakorlatilag teljesen egyben maradt, az új játékosok érkeztével jó kis verseny alakul majd ki a lányok között. Nálam mindenki tiszta lappal indul, egyáltalán nem érdekel a múlt, a már régóta itt lévők és az újak egyforma eséllyel pályáznak a csapatba kerülésért.

NAPLÓ: Korábban említette, hogy nagy honvágya volt. A gyermekei azonban már külföldön nőttek fel, őket bizonyára nehezebb volt meggyőzni a mostani döntés helyességéről.

Balogh Z.: A lányom 17, a fiam 13 éves, mindig is kint tanultak, ott vannak a barátaik, éppen ezért ősztől ők a feleségemmel együtt visszatérnek Ausztriába, hiszen - bár St. Gallenben edzősködtem - mi valójában nem Svájcban éltünk. A nyáron, amíg mód van rá, együtt lesz a család, utána pedig majd kölcsönösen ingázunk. Nem lesz könnyű az életünk, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Kozák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com