Bíró Imre: "Legyen más!"

- A legutolsó hír az volt veled kapcsolatban, hogy már nem vagy a DEAC vezetőedzője...

- Nem vagyok a felnőtt csapat vezetőedzője és nem valószínű, hogy valaha is az leszek. Maradtam a klub kötelékében és a kapusokkal foglalkozom U15-től a felnőttekig. Szép feladat.

- Nem érzed visszalépésnek?

- Nem, dehogy. Már az előző szezonokat sem igazán akartam elvállalni. Szeretek a kapusokkal dolgozni, észlelni a jó és rossz mozdulatokat, keresni a miérteket és megtalálni a válaszokat. A Debreceni Egyetem SET központjában a kapusképzés eddigi elméleti felvetéseit már van lehetőségünk mérésekkel ellenőrizni, így talán meggyőzőbben lehet majd érvelni. Az új lehetőségekkel felvértezve, a gyarapodó tapasztalatok és a növekvő rutin révén olyan dolgokat is kiszúrok, ami felett fiatalon elsiklottam. Nagyon érdekelnek a részletek, még mindig örömöm lelem az apró elemek "kicsiszolásában". Vallom, hogy 62 évesen is lehet új dolgokat tanulni.

- Voltál edző több férfi csapatnál is. Nőknél csak a DVSC?

- Igen, mert az első edzőségem (1999/2000) végén, amikor a civil területre, a sporttól távoli közegbe kerültem, megígértem a lányoknak, hogy soha más női csapat edzője nem leszek, csak a Lokié. Ez így is lett, másodjára 2005-2007 között, harmadjára 2012/13-ban voltam vezetőedző. Illetve még voltak további szezonok, ahol "csak" kapusedző voltam.

- Mindig is kapus voltál?

- Már amikor gyerekként a sportról kellett rajzolni, az én rajzaimon mindig szerepelt egy kapu! De például fociban sokat játszottam a mezőnyben is, első kézilabdás edzőim pedig átlövőnek szántak. Általános iskolában atlétikai versenyeken is indultam, háromtusáztam. Aztán bekerültem középiskolába, a Péchybe, ahol komoly kézilabdaélet folyt. A nagy elődök (Pócsi, Gottdiener, Kormos, Takács) éppen akkoriban nyertek magyar bajnokságot (1975) és mi is szurkoltunk nekik a lelátón. Amikor már elsősként beválogattak a negyedikesek csapatába, tudtam, hogy megtaláltam a helyem. Azonban a sportorvosi vizsgálat során kiderült, hogy szívzörejem van és felmentettek testnevelésből. Akkor az orvosok azt mondták, sosem lehetek élsportoló. Nagy trauma volt, de az órai passzivitás után saját felelősségemre mindig ott voltam az edzéseken. Majd 1978-ban jött a Napló Kupa s mivel nem volt kapusa az iskolai csapatnak, ezért Szilágyi Zoltán tanár úr trükkhöz folyamadott és végre játszhattam. Közben egy hétközi edzőmeccs is becsúszott a programba a Dózsa ifi ellen és ott Benyáts Balázs elég ügyesnek látott ahhoz, hogy leigazoljon az akkori álomcsapat, a Debreceni Dózsa!

- A kapusok ugyanazt a futómunkát végzik, mint a mezőnyjátékosok? Vagy csak az áll a kapuba, aki nem szeret futni?

- Aki kapusnak gondolja magát, annak minden területen úgy kell dolgoznia, hogy a legjobbá akarjon válni. Legyen az akár a kondicionális, akár a koordinációs, akár az emocionális, akár a kognitív képességek területe. Így egy kapus számára a futás sem lehet kivétel. Erre csak egy példát hadd mondjak: az '86-os vb-csapat reggeli futásait rendre az Iváncsik-Marosi páros nyerte, de a 3., a 4. és az 5. helyen mindig három kapus volt...

- A Dózsán kívül hol védtél még?

- A katonaság alatt a Bp. Honvédban, utána pedig Tatabányán, onnan lettem válogatott 1985-ben. Bemutatkozásként egy ausztriai tornán védtem Luxemburg ellen, de én persze úgy izgultam, mint ha a jugoszlávok vagy a szovjetek lettek volna a másik térfélen! Hat válogatottsággal a hátam mögött vittek ki a vb-re.

- Mi volt a legnagyobb sikered játékosként?

- Egyértelműen ez a '86-os világbajnoki ezüstérem. Olimpián pedig 4. hely a csúcs, 1988-ban Szöulban. Mindkettő Mocsai Lajossal.

- Utána kikerültél Spanyolországba. Mennyit tudtál spanyolul?

- Kb. 30-35 szót. Oviedóban az első spanyol csapatom játékosai sokat segítettek a tanulásban. Nyilván az is motivált, hogy igyekeztem minél előbb megértetni magam, mert akkoriban még mi nyújtottunk szakmai újdonságokat a spanyolok számára és a védő-kapus együttműködéshez edzésen kellettek a magyarázatok, a mérkőzéseken pedig az irányító szavak. Ezért is a '92-es barcelonai olimpián értelemszerűen már én voltam a csapat tolmácsa, ügyintézője. Itthon aztán megcsináltam a nyelvvizsgát és abban a hitben voltam, hogy bármely területen helyt tudnék állni az ismereteimmel. Viszont amikor erre sor került néhány év múlva, rájöttem, hogy amit hittem, az igaz, de csak a kézilabdás területen. A gyártási folyamatok szótára egy új fejezet. S bizony gyakran előfordult - különösen az első évben - hogy néha még magyarul sem tudtam, miről van szó, nemhogy spanyolul...

- Mit dolgoztál?

- A TEKA-nál voltam koordinációs felelős 5 évig. A magyar MOFÉM is ennek a cégcsoportnak a tagja. A kollégák mind a spanyol, mind a magyar oldalról értékelték az erőfeszítéseimet és a sportból hozott mentalitásomat. Néhányukkal a mai napig tartom a kapcsolatot, magyarokkal is, spanyolokkal is.

- Pedig végzettséged szerint építész vagy, nem?

- Az Ybl Építőipari Karán szereztem diplomát, magasépítési szakon, aztán a sport miatt - csak három házat terveztem, de azok még állnak is(!) - nem dolgoztam a szakmában.

- Aztán edzői (majd később szakedzői) képesítést szereztél. Hol kezdted a pályát?

- A játékos pályafutás után a DVSC-lányoknál és Nyíregyházán a férfiaknál egyidőben voltam kapusedző. Az utóbbi helyen 1998-ban a vezetőedzői posztot is megkaptam, és negyedik helyen zártunk az NB I-ben.

- Ez a negyedik hely nagyon megy, a Lokival is sikerült kétszer. Melyik volt emlékezetesebb?

- A 2000-es évi még abszolút meglepetés volt, azt senki nem várta. Sőt, sokan azt mondták - szakemberek is - hogy kiesőjelöltek leszünk. Ezek után végeztünk negyedikként a nagy hármas (Fradi, Győr, Dunaferr) mögött. Hálás vagyok a sorsnak azért a csapatért, minden játékosért. Egyénileg az előéletükből adódóan tele voltak daccal, bizonyítási vággyal, tudásszomjjal, büszkeséggel s mindez nyerőemberekké tette őket. Mindent a csapat érdekei alá tudtak rendelni, a kézilabda szeretete és a sportág iránti alázat vezérelte őket. Csak ilyen csapatot kívánok mindenkinek!

- Legtöbb volt játékosodtól azt hallom, hogy te teljesen más voltál, mint a többi edző, nem a "felettesük" voltál, hanem szinte a csapattársuk. Benne voltál minden buliban, minden mókában.

- Nos, a buli szót értelmeznem kell! Minden buliban benne voltam, ami a kézilabdát, a csapatot, a csapat előre lépését szolgálta. Alapvetően a játékosok társa akartam lenni s mivel még akkortájt közeli volt a saját játékospályafutásom, ez könnyen ment. A játékosok érdeme, hogy soha nem éltek vissza ezzel, megbecsülték a törődést, mindig feloldódtak a játékban, megtalálták az okokat, a mozgások, tettek értelmét.

- Ezt a hozzáállást, hitvallást valamelyik régebbi edződtől lested el vagy saját találmány?

- Játékosként nem volt ilyen szemléletű edzőm, talán épp ezért fogalmazódott meg bennem, hogy ha a "másik oldalra" kerülök, akkor minden legyen más, hadd próbáljak ki új dolgokat! Nagyon hálás vagyok Komáromi Ákosnak, hogy zöldfülű vezetőedző létemre is maximálisan megbízott bennem, kipróbálhattam a gyakorlatban ezeket az elgondolásaimat. Azt vettem észre, hogy a lányok is "vették a lapot", olyan dolgokat is meg tudtak csinálni, amit korábban megpróbálni sem mertek.

- A játékosaid között van olyan, akire nagyon szívesen gondolsz vissza?

- Mindegyiküket őrzöm, hordozom magamban. Olykor újra élem az ötleteiket, a lendületüket, a reklamáló, háborgó szavaikat, a zsongásaikat, a csiviteléseiket, a kacajukat, a harsány nevetéseiket, a hálás vagy bosszús tekintetüket, a győzelmek örömét, a sikerek utáni öleléseket és persze a kudarcok keserű ízét is. A velem dolgozó játékosok akkor számomra a világ legjobbjai voltak. Kölcsönösen annyi energiát és időt szántunk egymásra, hogy még most is az enyéimnek tekintem őket. Bár azóta már sok év telt el, de ha találkozunk, az egykori hangulat még mindig ott lebeg és mindaz, ami volt, mintha tegnap történt volna. Nagyon jó csapatkapitányaim voltak Nyilas Tünde és Kereki Edina személyében. Maximálisan támogattak, a segítségük, az egyéniségük nélkül nem működtek volna az elképzeléseim. Sajnálatos módon Edinát az akkori vezetőség - a kifejezett kérésem ellenére - nem törődve az addigi érdemeivel és szerepével, nem becsülve a DVSC iránti szakmai és emberi elkötelezettségét, eltávolította a klubtól. A mai napig fáj, hogy nem tudtam megvédeni őt, és ezt követően azonnal be kellett volna adnom a felmondásomat.

- Mi a véleményed a mai magyar kézilabdáról? Egymást érik - immár évek óta - az utánpótlás-sikerek...

- A sikernek mindenki örül, mindenki azonosul vele, mindenki a sajátjának tekinti. De manapság szokás elfeledni egy alapszabályt: az utánpótlás korosztályok azért dolgoznak, edzenek, hogy komoly bázisa legyenek a magyar kézilabdának. A sporttörténelem a felnőtt eredményeket tartja számon, egy ország a felnőtt sportolói eredményeivel lesz jegyzett a nemzetközi színtéren, az ország lakossága valójában a felnőtt sportsikereket tekinti nemzeti értéknek. A fiatalkori sikerek akkor érdemlegesek, ha a felnőtt korszak is legalább ugyanolyanokat hoz!

- De miért maradnak el a felnőtt sikerek?

- A társadalmi változások, a technikai fejlődés, a civilizációs jelenségek rengeteg információt, feladatot zúdítanak a mai fiatalok nyakába. Teljesen átalakult a mozgáshoz való viszonyuk, a természetes mozgásoknak már néha csak a neve természetes. A gyerekkori lelkesedés folytán még nagyon sokan rendszeresen járnak edzésre és kellő ambícióval is bírnak. De közülük szintén sokaknak nem hoz feloldódást, nem ad önmegvalósulási területet a sportolás, nem keresik a játékban minden pillanat szépségét, nem követnek reális példákat, nem tűznek ki hosszútávú célokat, hanem befásulnak, kiégnek idejekorán, elfeledik vagy ami még rosszabb, nem is ismerik a játék szó jelentését: játszani gyerekként, játszani felnőttként, játszani öregként és "játszani egy életen át".

- De azért van remény?

- Hogyne! Ha a csapatokban lenne 15-20 olyan kiváló, elhivatott, céltudatos és okos játékos, mint például a DVSC jelenlegi keretéből Tóvizi Petra vagy Vámos Petra, akik komplexen kezelik és alakítják az életüket, akkor felnőtt szinten is versenyképesek lennénk!

DVSC-Valdor 1999/2000

DVSC-Valdor 2005/2006

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com