"Bíznak bennem, ez a legfontosabb..."

Az irányító ugyanis amellett, hogy kiválóan lát a pályán, nem átall még pontosan is lőni, ráadásul, ha a szükség úgy hozza, mindkét átlövő poszton hadba küldhető. Medgyessyné óta nem láttam ilyen irányítót itt - mondta rá egy sok mindent megélt drukker. Kell-e ennél többet mondani róla? Kell bizony...

- Mikor pecsételődött meg a sorsod?

- Úgy hét éves lehettem, amikor a szüleim úgy döntöttek: ennek a túlzottan is eleven gyereknek valamiféle mozgást kellene kitalálni. Így kerültem először az uszodába, majd gyorskorcsolyázni tanultam. De miután a labdás játékokat jobban élveztem, jött a kézilabda.

- Melyik volt először az álmaid csapata?

- Az Egle Vilnius, ami egy időben európai rangú gárda volt. Oda bekerülni, ez volt az én fantasztikus nagy vágyam.

- És sikerült?

- Igen, olyannyira, hogy már tizenhat évesen a felnőtt keret tagja lehettem. Ám később a nagy csapat szétszéledt, a legjobbak külföldre szerződtek, így már nem tudtuk megismételni a korábbi sikereket.

- Így volt ez később is, ami a legjobbakat illeti. Hisz' te is Ausztria felé vetted az útirányt. A célállomás a világhírű Hypo volt...

- A litván kézilabda szövetség egyik vezető tisztségviselője aki jó viszonyban van a Hypo főnökével, Gunnar Prokoppal, ajánlott be neki. És miután elnyertem a tetszésüket, ötéves szerződést kötöttek velem.

- Milyen egy efféle sztárgárda belülről?

- A Hypo ma is Európa élgárdái közé tartozik, ám nem használ az eredményességnek, hogy túl sűrűk a játékoscserék. Így szerintem nem eléggé stabil a csapat.

- Két évet töltöttél a Hypo-nál. Mikor tudtad meg, hogy Magyarországra jöhetnél?

- Májusban jutott el hozzám a hír. hogy lenne ilyen lehetőségem, mert a Debrecen új edzője szeretne a csapatában látni. Belevágtam. Most a státuszom szerint kölcsönben vagyok a Loki játékosa.

- Könnyű vagy nehéz döntés volt csapatot és országot váltani?

- Mindkettő egyszerre. Könnyű azért, mert tudom, hogy Magyarországon a női bajnokság sokkal magasabb színvonalú, mint az osztrák, és itt reményem van arra, hogy sokkal többet a pályán legyek, mint a Hypo-nál. Ám nehéz is volt, mert a barátom Bécsben maradt...

- Hogyan fogadtak Debrecenben?

- Nagyon jól. Azt hamar megértettem, hogy ez itt nem a Hypo az anyagi és a technikai feltételeket illetően, de tetszik az a fajta barátságos, szinte családias légkör, amit tapasztalok. Úgy érzem, bíznak bennem a szakemberek és a társak egyaránt, és ez a legfontosabb. Az én feladatom az, hogy ennek megfeleljek. Sőt ígérem, hogy tanulok magyarul is.

- Remélem, eltöltesz annyi időt Loki-mezben, hogy érdemes legyen a nyelvet megtanulni...

- Úgy legyen...

Gurbán György

Forrás: A DVSC-Valdor 2003/2004-es évkönyve

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com