Borbás Rita kívánsága: három debreceni aranyérem!

Kérdeztük arról, megszokta-e a várost, a LOKI-t, a szurkolókat? Megtudtuk, hogyan lett magyar bajnok, kupagyőztes, válogatott. Faggattuk múltjáról, jelenéről, jövőjét is firtattuk. Családjáról is beszélt. Vidám, mosolygós játékos, s már megtervezte a LOKI csapatával megszerzett aranyérmének is a helyét.

Szívesen írt, s jókedvűen válaszolt kérdéseinkre. Angyalföldi lánynak vallja magát, győri sikerei mellett a dunaújvárosi időszakot emelte ki. Szeretettel beszélt a debreceni emberekről, s kimondva-kimondatlanul jelezte: nagy tervei vannak nálunk, minden fronton a legmagasabb címet akarja!

"Ritácska, Hajrá Loki!"

{{1}}

– Hogyan telt a nyári szabadságod? Merre jártál, sikerült kipihenni magad? Barátoddal, családoddal, milyen társaságban telt el ez a hosszú idő?

– Köszönöm szépen, nagyon kellemesen telt. Budapesten és Balatonakarattyán töltöttem a szabadságot. Volt időm találkozni a barátaimmal, de főleg Akarattyán pihentem a családommal, ahol imádunk lenni. Egyébként a szabadság ideje sosem lehet elég hosszú... :)

– Hogy érzed magad Debrecenben? Megszoktad-e a várost, a csapatot, a szurkolóit? Tapasztalod-e, hogy szeretnek téged? Jó itt lenni?

– Jól érzem magam Debrecenben. Nagyon tetszik a város, gyorsan feltaláltam magam. Jó ennek a csapatnak a tagjának lenni, főleg, hogy az itt élő emberek nagyon szeretik a város sportolóit.

Szerencsére többször megismertek már, ami nagyon jól esik. Sokszor megállok, beszélgetek, ha megszólítanak, vagy jót nevetek, amikor a taxisofőr utánam kiabál, hogy "Ritácska, Hajrá Loki"! :) Bevallom, örülök, hogy nem ellenfélként játszhatok a Hódosban. Hihetetlen hangulatot tudnak varázsolni a szurkolók. Nekem egy plusz adrenalinlöket a meccsen, amikor „rázendítenek”! Óriási érzés! :)

– Barátaid szerint melyik szín áll jobban neked: a piros-fehér vagy a zöld-fehér? Melyik mez volt eddig a legkényelmesebb, és melyiktől szabadultál meg a legszívesebben?

– Egy kicsit furcsa nekem ez a kérdés. Eddig játszottam már piros-kékben, sárga-kékben, zöld-fehérben, piros-fehérben, és szerencsére piros-fehér-zöldben! Egy a lényeg, hogy teljes erőbedobással és tiszta szívvel játsszak, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Mezt hordani kényelmes viselet!

– A barátaimnak meg teljesen mindegy, milyen színű mezt viselek, mert a civil Ritát szeretik, civil ruhában! :)

– Nagyon szépen tudsz mosolyogni. Bájosan. :) Ilyenkor ragyog a tekinteted. Ilyen vidám a természeted? Mi az, amivel a legjobban fel tudnak vidítani? Tényleg, van barátod?

{{2}}

Köszönöm szépen, már mosolygok is, ahogy a kérdést olvasom! :) Tényleg nagyon szeretek mosolyogni és nevetni. Egy gyerekkori edzőm mindig "mosolyalbumnak" hívott! Szeretek viccelődni, „hülyéskedni” a lányokkal, a barátaimmal. Annyi rossz dolog van a világban, ezért inkább nevessünk, amikor csak lehet. Szerintem egy meccs közben is tudni kell mosolyogni, sokat segítek vele magamnak, a társaimnak is, és egy kicsit magabiztosabbnak tűnhetünk az ellenfél szemében. A szurkolóknak is kedvesebb a csapat, ha vidám lányokat lát a pályán. Persze nekem is vannak rosszabb, durcásabb napjaim, de ilyenkor mindig szólok magamnak: "hé, Rita, mosolyogj, és legyél kedves!",és sokkal könnyebb minden. :)) Barátom nincs.

– Budapesti vagy. Nem tudom, jól figyeltem-e meg, de a fővárosban nevelkedett emberek bátrabbnak, vállalkozóbbnak tűnnek. Te hogy érzed ezt?

– Erre azt szoktam válaszolni: pesti vagyok, de nem bunkó! :) És balatonakarattyai. Lehet, hogy így van, ahogy te látod. Talán a fővárosban már túl sok ember van, és ezért inkább továbblépnek szerencsét próbálni. Gondolom itt a klubváltásokra is gondolsz. Tényleg sokszor váltottam, de ez mindig azért történt, mert abban a helyzetemben meg kellett hoznom azt a döntést.

Rita, Katarina Witt és a kézilabda

– Mesélnél egy kicsit az iskoláidról? Hogyan kerültél a kézilabdába? Milyen sportágakat hagytál faképnél a kézi miatt? Vagy mindig is ezt a sportágat szeretted volna?

– Budapesten a Berzeviczy Gizella Általános Iskola kézilabdás sportosztályába jártam, majd a Szabó Ervin Gimnáziumban érettségiztem. Később a Szent István Egyetem kertészmérnöki szakára jártam, és 3 évet el is végeztem, de sajnos közbejött a súlyos autóbalesetem, ami után elég nagy lett a lemaradásom, és Győrből már nem tudtam pótolni a kimaradt vizsgákat. Most szeptemberben folytatom a tanulást, mivel Juhász Gabival együtt felvettek minket a Semmelweis Egyetem sportszervező szakára. Szurkoljatok, hogy ezt már el is végezzem! :)

– Több sportot is kipróbáltam. Egy kis dzseszz-balett, utána tenisz, majd természetesen nem maradhatott ki a műkorcsolya sem. Hát, nem voltam egy Katarina Witt, ezért édesapám tízévesen levitt a Vasasba kézilabdázni, és ott is ragadtam.

– Miért éppen a beállós poszton játszol? Ki tett oda? Milyen más posztot tudtál volna elképzelni még magadnak?

– Amióta elkezdtem kézilabdázni, azóta beállós vagyok. A nevelőedzőm, Géber Zsolt tett oda. Azt, hogy miért, nem tudom, mert mindig én voltam a legkisebb, bár a legakaratosabb is. :) Csak szélen tudtam volna még játszani, mert ilyen egetverő magassággal másra nem sok esélyem lett volna. :)

Hogyan lesz egy angyalföldi lányból a LOKI beállósa?

– Az első profi klubod a Vasas volt, majd Esztergom következett. Mit adtak neked ezek a klubok, milyen emlékeid vannak erről az időszakról? Az edzők személye? Zsiga Gyula, Laurencz Laci bá’ személye gondolom hagyott nyomot benned. Tanultál tőlük?

– Szerintem minden játékosnak meghatározó a pályafutásában a nevelő klubja. Nekem ez a Vasas volt. "Angyalföldi" gyerek vagyok. 11 évet játszottam a piros-kékeknél, itt nőttem fel, innen indultam. Rengeteg szép emlékem fűződik ide. Zsiga Gyula egy évig volt itt az edzőm, még ifi korú játékosként kaptam lehetőséget a felnőttek között, és tőle olyan fizikális és technikai képzést kaptam, hogy a következő évben Esztergomban már felnőtt játékosként végigjátszottam a teljes bajnokságot. Itt Laurencz Laci bácsi volt az edzőm. Hát, nem véletlenül mondták az "Öregről", hogy egy mágus, mert az… Egy év alatt az NB1/b-s csapatból kupaindulást jelentő ötödik helyezett csapatot csinált! Nagyon sokat tanultam tőle.

– Egy minőségi váltás következett, Győrbe kerültél. Itt lettél végül bajnok s válogatott. Megannyi nagy siker. Ezután távoztál. Miért?

{{3}}

– Győrben játszani hatalmas előrelépés volt. Bajnok- és kupagyőztes csapat, EHF-kupa-döntők, és válogatott játékos is lettem a végére. Mégis mennem kellett, mivel a Dunaferr első számú beállósként számított rám, Győrben pedig sokkal kevesebb játéklehetőségre számíthattam.

– Dunaferr jött. Itt játszott előtted a posztodon a tragikusan elhunyt Kulcsár Anita. Milyen érzés volt a posztján játszani? Nem nyomasztott?

– Kulcsár Anita a valaha volt legjobb beállós, imádtam nézni, ahogy játszik. Az egyik kedvencem volt. A válogatottban is és Dunaújvárosban is nagy tehernek éreztem, hogy őt kell pótolnom. Valóban nyomasztó volt, de nekem önmagamat kellett adnom, és elfogadtatnom.

– Nem húz vissza a szíved Dunaújvárosba? Ott is egy nagyon jó csapatban játszottál. Hogyan emlékszel vissza egykori csapattársaidra?

– Nagyon szeretek visszagondolni Dunaújvárosra, szerettem ott játszani. Ritka jó közösség voltunk. Családias volt mindig a légkör az egész városban is. Az akkori csapattársaim többsége mind a mai napig nagyon jó barátnőm, sokszor összejárunk, találkozunk. Sajnos nagyon szépen tönkretették azt a csapatot a vezetők!

– Romániai kaland is következett. Úgy is mondhatnánk, visszautasíthatatlan ajánlatot kaptál. Anyagilag biztosan megérte, de szakmailag tudtál fejlődni a sok sztárjátékos között?

– Amikor megkeresett a Valcea, akkor már nagyon komoly gondok voltak Dunaújvárosban, ezért is volt visszautasíthatatlan az ajánlat, és persze megtisztelő, hogy Tadici edző megkeresett. Sajnos nem úgy alakult a külföldi túrám, ahogy terveztem. Egy évig együtt dolgozhattam a komplett román válogatottal, ez mindenképpen pozitív, de nagyon keveset játszottam, s nagyon nehezen viseltem, hogy ilyen messze vagyok a családomtól. Pontosan a szakmai jövőm miatt döntöttem úgy, hogy hazajövök!

– Németh Andrásnál voltál először válogatott. Ügyes játékosnak tartott, s 2005-ben megadta a bizalmat. Hogy érzed, a válogatottban sikerült kijátszani, ami benned van?

– Nagyon boldog voltam, hogy Németh András behívott a válogatottba, és megadta nekem a bizalmat. Szenzációs eredmény volt tőlünk akkor a világbajnoki bronzérem! Büszke vagyok rá, hogy négy évig tagja lehettem a magyar válogatottnak, és több világverseny mellett egy Olimpián is részt vehettem. Azt hiszem sokan nem gondolták volna rólam régebben, hogy a legkisebb beállós akár egyszer is felveheti a címeres mezt. (Ezt egy edzőm utólag be is vallotta.) Mégis azt gondolom, ha több játéklehetőséget kaphattam volna, akkor – nagyobb önbizalommal – talán többet kiadhattam volna magamból.

De ez így volt jó! Most én is, mint ti, ott ülök a tv előtt, és szorítok a lányoknak a magyar győzelemért! :)

{{4}}

– Tavaly átigazoltál hozzánk. Egy év elteltével hogy gondolod, megérte? Tudtál itt fejlődni, megtalálod a számításod nálunk?

– Már amikor aláírtam tavaly a szerződést, tudtam, hogy jól döntöttem. Szerintem elég hamar és könnyen megegyeztem a vezetőkkel. Egy év után bátran mondhatom, hogy minden úgy alakult, ahogy Gellén András felvázolta nekem. Szeretek itt játszani, csak sajnos februárban volt egy rossz időszakom, mert folyamatosan kisebb sérülésekkel bajlódtam. Remélem idén nem lesz ilyen szakasz, mert szeretnék jó szezont zárni jövő nyáron.

Szeret védekezni – de a védekezés tényleg akarat kérdése?

– Viszonylag nem vagy magas, de rendkívül szívósan, jól védekezel. Úgy láttam, Tóth Timit is sikerült kicsit felbosszantanod. :) Szeretsz védekezni?

– Tényleg nem vagyok magas, nyugodtam mondhatjuk, hogy alacsony vagyok. :) Nagyon szeretek védekezni! Nekem ugyanolyan siker minden egyes kivédekezett akció, mint egy gól vagy egy jó zárás! Szerencsére Köstner Vili nagyon értékeli azt, aki jól védekezik. A védekezés főleg akarat kérdése szerintem.

– Melyik játékstílus fekszik neked? Otthon vagy a nyitott védekezésben is, szereted, ha ezt játsszátok, vagy ez csak egy taktikai fegyver vészhelyzetben?

{{5}}

– A zártabb hatos falas védekezésben és a nyitott védekezés több fajtájában is szeretek játszani. A nyitott védekezés fokozottabb lábmunkát igényel, és nagyobb összeszokottságot. Dolgozunk rajta, hogy ezt is többször tudjuk váratlanul alkalmazni. Az eredményes, agresszív játékstílus a jó! :)

– Kivel érted meg a legjobban magad a csapatban? Kivel tudsz a legjobban támadni, s kivel szeretsz védekezni? Ki tud jól irányítani téged?

– Próbálok mindenkihez alkalmazkodni a támadásban, hiszen a beállós egyik nagy feladata, hogy zárásaival helyzetbe hozza a többieket. Szerencse, hogy együtt maradt a csapat, így nem kell teljesen új kapcsolatokat kialakítani a pályán, hanem a régieken finomítani.

– Egyértelmű, hogy Mörtel Renivel már nagyon jó a kapcsolatunk, hiszen ez már a hatodik év, amit együtt játszunk. Védekezésben Szabó Vali mellett érzem a legnagyobb biztonságot, és ő jól is irányít engem ott, valamint Hornyák Dórival is szeretek "aprítani" a védekezésben! :) Csakesz pedig remekül kisegít, amikor lemaradok! :) De legszívesebben felsorolnék mindenkit, mert nagyon jó kollektív munkát tudunk végezni!

Kedves kérdésekre kedves válasz, s a Népsport címlapja

{{6}}

– Volt szerencsém (véletlenül) a télen a családoddal végignézni a Fradi elleni meccset a kőbányai úton egy lépcsőn kuporogva. Nagyon szimpatikusak voltak, ahogyan szurkoltak neked. Ha gólt dobtál, anyukád bátran tapsolt a vérmes fradisták között... :) Igazi sportos család. Gyakran járnak ki a meccseidre? Te milyen gyakran tudod megnézni a testvéredet, ha játszik? (hunboy79)

– Köszönöm a családom nevében is! :) Igen, igazi sportos család vagyunk. Édesanyám, akire különösen büszke vagyok, országos bajnok sífutó volt a BKV-Előre csapatával, és az akkori Népsport címlapján is szerepelt. Természetesen a másik büszkeségem az öcsém, Borbás Gergely, aki válogatott jégkorongozó. Édesapám a Vasasban, majd a Dabas csapatában focizott. Nálunk otthon, ha a TV be van kapcsolva, akkor biztos, hogy valamelyik sportcsatorna megy.

{{7}}

A szüleim, amikor csak a munkájuk engedi, mindig jönnek a meccseimre, és bátran szurkolnak! Szerencsére sok meccsét meg tudom nézni Gergőnek, a TV is sokat közvetít, és amikor tudok, utazok én is bárhova. Mivel novemberben és decemberben kevesebb a kézilabdameccs, így akkor szinte mindet megnézem!

– Nagyon népszerű vagy a pöttömök között. :) Téged rohannak le először autogramért, veled csinálják a levezetést Borbás-mezben. :) Kívülről úgy tűnik, hogy ugyanolyan lelkesen foglalkozol velük, mint amilyen lelkesen ők közelítenek. Mit tudhatunk erről az aranyos szurkolótáborról? Milyen érzés ilyen népszerűnek lenni a körükben?

– Biztos azért vagyok ilyen népszerű, mert majdnem akkora vagyok, mint ők, és nem kell annyira magasra felnézniük! :) Egyébként viccen kívül, nagyon örülök, hogy így szeretnek, annyira aranyosak. Tudom milyen sokat jelent nekik, ha kedves velük az ember. Én is ugyanígy rohangáltam anno a Vasas-pályán, és próbáltam egy-egy aláírást beszerezni. Nem felejtem el, milyen jó lehet ez nekik. Én beszélgetek és barátkozom is velük, hiszen rólunk kell pozitív mintát venniük, és sportolni menni, ahelyett, hogy elkallódjanak. Persze nekem is jó érzés a szeretetük, lelkesedésük.

{{8}}

A kislány Borbás-mezben szintén kézilabdázik, és én vagyok a kedvence. Nekem meg ő! :) Tündéri, és nagyon remélem, 15 év múlva én fogok neki szurkolni az ő mezében! :)

– Köstner Vilmos többször nyilatkozta, hogy idővel szeretné a fiatalokat is beépíteni a csapatba. Te, mint a legtapasztaltabb játékos és – ha jól tudom – az egyik csapatkapitány is vagy, segíted-e ebben az edzőt, és ha igen, ez miben áll? Tanácsokkal látod el vagy esetleg bátorítod őket? Egyszóval hogyan segíted a fejlődésüket, illetve a beépülésüket a csapatba?

– Köstner Vilmosnak megvan a határozott elképzelése az edzésekről, meccsekről, taktikáról, így nem érzem, hogy ebben segíteni kell, tudja, hogyan kell a fiatalokat beépíteni. Nekem inkább példát kell mutatnom az edzésmunkámmal a fiataloknak. Olyan fordul csak elő, hogy Valival közösen megbeszélünk egy csapaton belüli szituációt, és ketten leülünk megbeszélni az edzővel. Megmondom őszintén, én annak a fiatalnak segítek szívesen, akiben látom az elszántságot és a szorgalmat. Szerencsére nálunk a többség ilyen, és még tehetségesek is! Szerintem fokozatosan egyre több lehetőséget fognak kapni.

– Hogyan érzed, mire képes most a LOKI? A tavalyi szinthez képest mennyit tudunk fejlődni, s utol tudjuk-e érni idén az előttünk járó Győrt?

– Nagyon keményen dolgozunk, ezért én is remélem, meglesz ennek a munkának a gyümölcse. Szerintem a tavalyi szintet kötelező elérnünk, és bár nem láttam még idén a Győrt, úgy érzem, közelebb vagyunk már akár a bravúrhoz is. Nálunk "egységben az erő"! :) A Magyar Kupában sem szabad megbotlanunk, mint tavaly. Nagyon fontos lesz, hogy BL-főtáblások legyünk. Én nagyon szeretném. Tök jó BL-meccseket játszani, komoly csapatok ellen! :) Azokon a meccseken biztos nagyot fejlődnénk.

A debreceni aranyéremnek már megvan a helye, de hol is?

– Én eddig két komoly aranyérmedről tudok: egyet még a jégkorongban szereztél, egyet pedig Győrben. Melyik a kedvesebb? :)

{{9}}

– :)) Mind a kettő kedves, mégis (lehet furcsának tűnik) a szívemhez közelebb áll az esztergomi NB1/B-s aranyérem, ami a feljutást jelentette. :) Különösen azért is, mert az utolsó meccsen, az utolsónak lőtt gólommal lett döntetlen a meccs, és feljutottunk! :)

– A jégkorong az vicces történet. Akkor még nem volt külön női bajnokság, és volt egy olyan szabály, hogy 15 játékosnak meg kell lennie egy csapatban, így leigazoltak, és segítettem a jelenlétemmel. Korizni amúgy is jól tudtam, persze játékba nem kerültem. Aztán mindig, amikor a Fradi ellen nyertünk, mondták a srácok, hogy vegyem le a fejvédőmet, és úgy menjek kezet fogni, hadd lássák, hogy úgy nyertek, hogy egy lány is volt a csapatban. :) Így van nekem egy serdülő bajnoki aranyérmem az Újpesti Dózsával.

– Folytatva a gondolatsort, nem hagyhatom ki: hol fogod őrizni a debreceni aranyérmed? S mikor is szerzed azt meg?

– A debreceni aranyéremnek már megvan a helye. Épp egy pár hete beszéltük meg édesanyámmal, hogy az akarattyai házban hol lesz a "büszkeségfalunk". Hát ott, egy vitrinben (azt már megvettem). :) Remélem nagyon hamar át kell rendeznem... :)

– Egy apróság: miért a kutya a kedvenced, s miért nem a cica? Nem baj, hogy harapnak?

– Kutya, mert őszinte, tiszta szeretetet adnak, és hűséges lények, akiket érdemes viszontszeretni. Harap?! Meg ugat is! :) Nem baj, úgy kell bánni vele, hogy ne harapjon meg. A cicákat is szeretem, de velük annyira nem szimpatizálok! :) A telken jó, mert elkapja az egereket. :)

– Mit gondolsz, meddig maradsz Debrecenben? Mik a távolabbi terveid? Hol szeretnél véglegesen letelepedni?

– Na ez egy jó kérdés, bár most sokan azt mondhatnák, hogy nekem már illene tudnom. Terveim vannak, de annyiszor volt már, hogy határozottan elterveztem valamit, és az Élet olyan változást hozott, hogy másik utat kellett választanom. Most Debrecenben van a helyem, és jó helyem van itt! Nem érzem úgy, hogy el kéne mennem. Csak a családom hiányzik sokszor.

Szeretném elvégezni az iskolát, és szeretnék magas szinten kézilabdázni, ameddig csak lehet. A végleges letelepedés sok mindentől függ. :) Bár bevallom, Balatonakarattya és Budapest, ahol felnőttem, ezért ezek közelebb állnak a szívemhez.

{{10}}

– Végül egy sima kérdés: mit vársz a jövő évtől? Mi az a három legfontosabb dolog, ami ha sikerülne, tulajdonképpen elégedett is lennél magaddal? Karrier, barátság, egészség?

– Mondjuk akkor egy jótündér vagy, és ezt a hármat teljesíted, OK? :) 1. Három debreceni aranyérem részesének lenni többedmagammal!, 2. Édesanyám álma és terve teljesüljön, és 3. Még három kívánság... vagy jó a lottóötös is! :) Hajrá Loki! :)

Elgondolkodtam a "jótündér" szerepén. Miért is ne? Szívesen teljesítem én Rita mindhárom kívánságát. Természetesen a három debreceni aranyéremre gondolok, mert azzal nem lesz gond. Remélhetőleg. Amíg ilyen ambíciójú játékosaink vannak, mint Rita, én nyugodt szívvel vállalom be a fényes érmeket. A lottóötöst is küldeném, ha elárulná a szerencseszámait…

"Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít." Rövid szezonnyitó írásomat ezzel a címmel tervezem. Egy nagy versenyző nyilatkozta ezt anno, s Rita céljaival egyetértve, azokat így kerekíteném ki: ha úgy leszünk másodikak, hogy kifulladásig kihajtottuk magunkat, én leszek az első, aki gratulálni fogok. S nem lesz vesztes. Azonban ha azért vesztünk, mert kicsi a hitünk, akkor az öltöző falára előre fel kell ezt a példamondatot írni, hogy soha ne akarjon senki második lenni.

Ilyen gondolatok támadtak bennem a rendkívüli belső értékekkel rendelkező, nagyszerű lány sorainak olvasásakor. Hiszem, hogy benne nem fogunk csalódni, s köszönöm a szurkolók nevében is kedves soraidat, Rita! S hogy mi is édesanyád álma és terve? Nem tudom, de szűk esztendő múlva ígérem, megkérdezzük, mi is valósult meg belőlük. S addig is: Hajrá, LOKI!

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com