Búcsúzik a klubhűség szobra

Egy nagyszerű kézilabdás pályafutás pénteken véget ér: a Hódosban 18 órától rendezendő DVSC-Kőbánya bajnokin búcsúzik el az aktív játéktól a Loki csapatkapitánya, Nyilas Tünde, aki pályafutása során soha nem viselte más egyesület mezét. Egy olyan egyéniség távozik a színpadról, akinek neve és szíve összenőtt a debreceni kézilabdasporttal, és aki méltán állítható példaképül bárkinek.

Napló: Rögtön adódik a kérdés: miért most búcsúzik, amikor szemmel láthatóan olyan fizikai állapotban van, hogy még mindig játszhatna a legjobbak között.

Nyilas Tünde: Azt hiszem, eljött az idő, hogy más területen is kamatoztassam az eddig tanultakat. Egyelőre edzői ambícióim nincsenek, Oláh Sándor cégvezetővel történt egyeztetés eredményeként a következő szezonban napi négy órában segítem majd a menedzsment munkáját. Egyébként meg, úgy gondolom, a csapaton belül mostanra értek be azok a fiatal játékosok, akiknek nyugodt szívvel átadhatom a stafétabotot.

Napló: Meséljen pályafutása kezdeteiről?

Nyilas T.: Monostorpályiba jártam általános iskolába, ahol olyan tanárok foglalkoztak velem, akik nagyon szerették a testnevelést. Innen már majdnem egyenes út vezetett a DSI-hez. Mindössze egyszer inogtam meg a folytatást illetően, ám szüleim és Komáromi Ákosné mindig tartották bennem a lelket.

Napló: A sportiskolás időszak után rögtön bekerült a DVSC nagycsapatába is.

Nyilas T.: Akkoriban nagyon nehéz volt betörni az I. osztályú együttesbe, hiszen számos klasszis is erősítette a társaságot. Azt hiszem, a szorgalmamnak köszönhettem, hogy sikerült gyökeret vernem, és hogy másfél évtizedig szerepelhettem az élvonalban.

Napló: Soha nem vetődött fel Önben, hogy máshol folytatja a kézilabdázást?

Nyilas T.: Többször is megkerestek más kluboktól, ám én ezeket sohasem vertem nagy dobra, és igazából egyszer sem inogtam meg. Van ezzel kapcsolatban egy érdekes eset. Amikor a kisfiam meghallotta, hogy az egyik csapat szeretne szerződtetni, elém állt és azt mondta: anya, ha elmész, én akkor sem fogok a Loki ellen drukkolni! Azt hiszem, ez is elég meggyőző érv volt a maradásom mellett...

Napló: Mire emlékszik legszívesebben vissza az elmúlt tizenöt évből?

Nyilas T.: Természetesen a két EHF-kupa győzelemre, valamint a jubileumi, 200. mérkőzésemre, amikor is a Győr ellen 7 gólt szereztem. Emellett sohasem felejtem el azt a sok szeretetet, amit pályafutásom alatt a hajdúsági szurkolóktól kaptam.

Napló: Bár rengeteg siker részese lehetett, ám mégis érdekelne: van-e Önben hiányérzet amiatt, hogy a válogatottban egyszer sem jutott szóhoz?

Nyilas T.: Az a sportoló, aki nem vágyik a címeres mezes szereplésre, az nem mond igazat. Természetesen nekem is voltak ilyen álmaim, ám tudomásul kellett vennem, hogy több klasszis is előttem volt a posztomon. Ha úgy nézzük, akkor ebből a szempontból rossz időben születtem.

Született: 1971. 08. 21., Debrecen.

Családi állapota: férjezett, egy nyolcéves kisfiú, Bence édesanyja.

Magassága/súlya: 177 cm/69 kg.

Sportága: kézilabda.

Posztja: beállós.

Klubjai: DSI (1985-89), DVSC (1989-2005).

Nevelőedzői: Komáromi Ákosné, Papp György.

Edzői: Komáromi Ákos, Köstner Vilmos, Dusan Slanco, Árva Csaba, Bíró Imre, Medgyessy Sándor, Váczi Sándor, Balogh Zoltán, Varga József, Laurencz László.

NB I-es bajnokijainak száma: 334 (első bajnokija: 1990-ben a Fradi ellen).

Nemzetközi kupamérkőzéseinek száma: 61.

Legjobb eredményei: EHF-kupa győztes (1995, 1996), KEK-ezüstérmes (1992), EHF-kupa ezüstérmes (1994), Magyar Kupa-győztes (1991), háromszoros magyar bajnoki ezüstérmes, kétszeres magyar bajnoki bronzérmes.

Hobbija: olvasás, rejtvényfejtés.

www.haon.hu

Honlapunknak a következőket mondta a kiváló játékos:

-Miért játszottam több, mint másfél évtizedet ugyanabban a csapatban, abban a korban, amikor a klubhűség már nem divatos? Talán, mert szeretem az állandóságot! Az viszont biztos, hogy valóban kedvelem ezt a klubot, a várost és a közönséget! És soha nem tudtam elképzelni, hogy ellenfélként pályára lépjek a DVSC ellen! Hát ezért maradtam itt, akkor is, amikor az egyesület anyagi gondokkal küszködött, a megszűnés határán állt a csapat, és az volt a kérdés, hogy el tudunk-e indulni a következő bajnokságban. Egy biztos: nem bántam meg!

A Loki-család pedig azt nem bánta meg, hogy ilyen játékosa volt másfél évtizeden keresztül. Köszönjük és további sok sikert neked, Tündi!

DZ/www.haon.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com