Csáki Viki: Ez mindent felülmúlt!

– Sikerült kipihenned magad?

– Dél körül felkeltem, aztán délután még pihentem egy kicsit – válaszolt Csáki Viktória. Igaz, reggel hét óra is elmúlt, mire ágyba kerültem.

– De hiszen a busz nem sokkal öt óra előtt megérkezett…

– Én az egyik közeli utcában hagytam az autómat, így odamentem, s hamarosan meggyőződhettem róla, hogy az akkumulátor nem bírta a négynapos tétlenséget, felmondta a szolgálatot. Majdnem hét óra volt, mire sikerült „bebikázni”.

– Három nap, három meccs, jó húszórányi utazással fűszerezve, gondolom nem hiányzott a kalandos befejezés.

– Hogy el ne felejtsük, a héten volt még egy idegenbeli meccsünk a Győr otthonában. Mindenképpen fárasztó egy ilyen torna. Utazás, meccs, utána az ember agya még pörög, nehéz elaludni. Én jobban szeretek otthon készülni a meccsre, nyugisabb az egész.

– A csapat lengyelországi szállodájáról nem mondható, hogy a nyugalom szigete lett volna. Tényleg annyira hangos volt a szombat esti esküvő?

– Főleg azoknak, akik az étterem fölött levő szobákban voltak. Triffa Ági és Bogdanovics Anna például a lagzi végéig nem tudott elaludni. A mi szobánk sokkal jobb helyen volt, s mivel én nagyon fáradt voltam, már fél tizenegykor aludtam.

– Mindhárom lengyelországi meccsen hatalmas volt a csapaton a nyomás, mégis megoldottátok a feladatot.

– A pénteki meccs a Lublin ellen azért volt kemény, mert a csapat nagy részének ez volt az első BL-selejtezője, ráadásul éppen a házigazdák ellen. Másnap tudtuk, ha kikapunk, elúszott az esélyünk, kőkemény meccset játszottunk az alaposan felpaprikázott Zajecsarral.

– Aztán jött a vasárnap. Számítottál ilyen sima sikerre?

– Eszembe sem jutott, hogy a Vejen ellen lesz a legkönnyebb dolgunk. Fantasztikus nap volt, élveztük a játékot, remekül védekeztünk és pontosan támadtunk, ennek meg is lett az eredménye.

– A három lengyelországi nap alatt Csáki Viktória is legyőzte legnagyobb ellenfelét, saját magát, s a Vejen ellen parádésan kézilabdázott. Szerinted mitől volt az első két nap görcsössége?

– Hiába játszom évek óta, még mindig nagyon izgulok minden meccs előtt, s ha nem megy be az első lövésem, az rosszul érint. A Lublin ellen semmi sem sikerült, szerencsére a helyemre beálló Slakta Petra jól játszott. A Zajecsar-meccsen már sikerült gólt lőnöm, a vasárnapot pedig soha nem fogom elfelejteni... Csak az nem hiányzott, hogy leüssenek!

– Mire emlékszel Arslanagic brutális ütéséből?

– Láttam, ahogy jött a horvát játékos a hatos vonala mentén, láttam , ahogy felemelte a fejét, és láttam, ahogy a kézfejének a csontjával eltalálta a számat. Szándékos ütés volt, semmi kétség, járt érte a piros lap.

– Mit vársz a BL-szerepléstől?

– Ezek után, amit vasárnap játszottunk, én már azt mondom, hogy bármi megtörténhet. Amióta az eszemet tudom, ilyen jól nem láttam kézilabdázni a csapatot, ez mindent felülmúlt!

Forrás: Nemzeti Sport

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com