Csáki Viktória: Büntess, Csakesz!

- Tiszalöki vagyok, ahol az általános iskolában szinte csak atlétika és kézilabda volt a "választék". Ebből egyértelműen a labdajáték tetszett jobban. A balkezes pedig már akkor is ritkaság volt, hamar a csapatba kerültem. Képzeld, még a keresztanyukámmal is szerepeltem együtt, felnőtt NB-II-ben, voltam vagy 12-13 éves. Az egykori Loki-játékos, Bordás Ágnes volt az edzőnk. Közben természetesen a rendes korosztályomban is játszottam, egy ilyen meccsen szúrt ki Komárominé Éva néni. Ő javasolta, hogy jöjjek el egy toborzóra. Így kerültem Debrecenbe, az Irinyibe, pedig már a középiskolai felvételimet is megírtam Nyíregyházára...

- A híres Irinyi. Kik voltak az osztálytársaid?

- Sóska (Soós Viktória), Norci (Lajtos Nóra), aki a sportkollégiumban is szobatársam volt. De eggyel "felettem" járt például Sütő Edina vagy eggyel "alattam" Sopronyi Anett. Erős névsor.

- Te is végig korosztályos válogatott voltál...

- Még Tiszalökről voltam serdülőválogatott, majd jött sorban az ifi és a junior válogatottság is. Az ifivel Európa-bajnokságon bronzérmesek, a juniorral világbajnokságon negyedikek voltunk.

- Hogy indult a felnőtt pályafutásod?

- Eleinte csak az utánpótlásban szerepeltem, és - a több játéklehetőség miatt - kettős játékengedéllyel Derecskén, NB I/B-ben. Érdekes, hogy nem is szélsőként, hanem inkább jobb-kettőben. Onnan kerültem vissza a DVSC-be és a jobbszélre. Mindenki sokat segített a beilleszkedésben, a tíz évvel idősebbek (pl. Nagy Kriszta) ugyanúgy, mint a húsz évvel idősebbek (pl. Jeddi Manyi). Azokból a régi barátságokból sok a mai napig megmaradt.

- 2006-ban a válogatottba is bekerültél. Ki volt a szövetségi kapitány akkor?

- Németh András. A felnőtt válogatottság minden játékosnak az álma, boldog vagyok, hogy 12-szer is magamra húzhattam a címeres mezt. Az első meccsemen majdnem pontosan 20 éves voltam, a 20-as mezben játszottam, és én lőttem a 20. gólt. Nyertünk (25-24-re) Norvégia ellen, azóta ez nem sokszor fordult elő!

- Aztán magyar bajnoki és kupa ezüstérmeket gyűjtöttél be a Lokival, BL-csoportkörben játszottál.

- Szerintem, ha nem a Főnixben játszunk, hanem maradhatunk a Hódosban, tovább is jutottunk volna a csoportból! Nagyon erős, jó csapat volt. Az ezüstérmek után bizakodóak voltunk, mindenki hosszabbított, nagyon akartuk végre az aranyat is. De jöttek a pénzügyi nehézségek, velük együtt pedig a játékos-ügynökök és különböző menedzserek. Mindannyian válogathattunk az ajánlatok között, szinte szétszedtek minket. Engem már korábban is nagyon érdekelt a külföldi szereplés lehetősége, és a Metz csapatánál épp keresztszalag-szakadása volt a jobbszélsőnek. Tehát adódott egy lehetőség, én pedig belevágtam a francia túrába. Szinte nulla nyelvtudással, de nagy reményekkel. Szerencsére volt egy segítségem, az egykori válogatott Szabó Melinda lánya, Lilla is Metzben kézilabdázott, ő segített pl. a papírügyeimet intézni. Jártam angol-francia tanárhoz is, amikor első órán megtudta, hogy magyar vagyok, annyit mondott: "Puskás Ferenc!"

- Nagyon rövid volt ez a külföldi kaland. Miért?

- Balszerencsémre épp akkor hozták az "öt légiós"-szabályt Franciaországban, én voltam a hatodik... Az eredeti szélső is felépült a sérüléséből, így végül hazajöttem. De nem bántam meg, hogy megpróbáltam. Mindenki kedves volt velem, jó volt a csapat, nagyon kellemes emlék ma is. A hazai meccseken rendre 4000 nézőnk volt és óriási nevekkel játszhattam együtt, pl. Amandine Leynaud, Laura Glauser, Allison Pineau, Yvette Broch...

- Hazatérve két év Békéscsaba, két év Székesfehérvár. Mindkét csapatban Bakó Botond keze alatt...

- Pedig nem voltunk összenőve! Már rég Békéscsabán voltam (fél szezont Ökrös Csaba volt az edzőnk), csak utána került oda Boti. Aztán amikor ő átszerződött Fehérvárra, akkor megkérdezett, hogy lenne-e kedvem nekem is menni. Igent mondtam és nagyon jó döntés volt, az az első fehérvári szezon (2014/15) volt talán az egyik legjobb egész pályafutásom során. Persze, jó volt vele dolgozni, de sokat köszönhetek minden más edzőmnek is, többek között Laurencz Laci bácsinak vagy Köstner Vilinek, nem tudnék közülük kedvencet választani.

- Aztán még két év Debrecenben. Hogyan lettél hetes-specialista?

- Azt én sem tudom... Az azt megelőző 30 évemben talán egy hetest dobtam tétmeccsen. Akkoriban általában Siska Pálma lőtte a büntetőket, de aztán valahogy én is képbe kerültem, és ott maradtam. Talán az is javított az esélyeimen, hogy eleinte abszolút nem ismertek a kapusok, nem tudták, mire számítsanak.

- A hétméteresnél szerintem nagyrészt fejben dől el sok minden. Talán nem is annyira fizikai, inkább "szellemi párbaj". Mindig higgadtan álltál a vonalhoz?

- Jaj, dehogy! Egy-egy szorosabb meccsen ott imádkoztam a kispadon, nehogy időntúli hetessel dőljön el a meccs! Óriási idegi teher, igazság szerint nem mindig élveztem. De ez volt a feladatom, ez kellett a csapat sikeréhez, természetesen elvállaltam.

- Voltak "mumusaid", kapusok, akiknek nem szerettél dobni?

- Kiss Éva például a magasságával okozott sokszor fejtörést, de ő persze többször volt csapattársam, mint ellenfelem. Pastrovics Melinda pedig néha odajött hozzám a dobás előtt, mondott valamit, hogy megzavarjon, amolyan lelki hadviselésként. De vele is voltam egy csapatban, ez is inkább csak vicc volt, mint komoly...

- Legemlékezetesebb meccseid, élményeid?

- A válogatott találkozók, a Bajnokok Ligája csoportmeccsek, de például 2011-ben háromszor is megvertük a Fradit, vagy 2008-ban elkaptuk a Győrt. Ezek nagyon nagy eredmények voltak, azóta sem sikerült megismételni egyiket sem.

- Az élvonal után hogyan alakult a karriered?

- Még egy szezont játszottam Nyíradonyban, majd már csak egy pár meccset Balmazújvárosban, NB I/B-ben, amikor megsérültem. Tudtam, hogy itt a vége. Egyébként már az adonyi szezonban is dolgoztam a DVSC ifiknél és serdülőknél, masszőrként. Ez mindig is érdekelt, az első tanfolyamot még Székesfehérváron elvégeztem, jelenleg a "sport-gyógymasszőr" képesítés a cél. Majd kiderül, hol tudok vele elhelyezkedni, a vírushelyzet nagyon megfogta ezt a szakmát is.

- Nemrég a Kézilabda Akadémia is keresett masszőrt.

- Persze, ilyen lehetőségek is vannak, de még nincsenek meg a szükséges papírjaim, csak januárban fogok levizsgázni. Nem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgaim, meglátjuk, mit hoz a jövő...

A válogatott premier (Nemzeti Sport, 2006. április 6.)

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com