Deák Melinda: "Nem viseltem túl jól a vereséget"

- Már gyerekként is sportoltál?

- A szüleim már egész kiskoromtól támogatták minden sporttal kapcsolatos elképzelésem. Anyukám, aki maga is kézilabdázott a középiskolában, szívesen vitt előbb ovibalettre, alsóban pedig úszásra, majd teniszezni. Nagymamám Csigekert utcai háza közvetlen szomszédságában volt egy teniszpálya, a kerítésnél leskelődve kaptam kedvet hozzá. Indítottak gyerekeknek is csoportot, így beiratkoztam. Egész jól ment, így később a DUSE-pályán találtam magam. De negyedikben a testnevelő tanárom, Csige Erika javaslatára egy kézilabdás válogatáson vettem részt, ott pedig azon kevesek egyike lettem, akik a Hunyadi Általános Iskola sportosztályába kerülhettek.

- Egyből kapus lettél?

- Próbálkoztam több poszttal is, de be kellett látnom, hogy a labdavezetés nem az erősségem, és a kapuban a helyem. Egyetértettek ezzel edzőim, Varga József és Papp György is. Elhatározásomat tovább erősítették a Loki-meccsek, ahol számtalanszor láttam (és csodáltam) Tóth Ildit, vagy éppen Pusztainét a kapuban.

- Az a DSI, vagyis a '74/'75/'76-os korosztály nagyon erős volt.

- Ez kétségtelen. Halcsik Ildikó, Nagy Kriszti, Szász Mária, Szász Andrea, Horváth Bea, Buglyó Oli, Csirinyi Csilla, szinte mindenkiből stabil NB I-es játékos lett később.

- Gondolom, ennyi tehetség egymást hajszolta bele a jó eredményekbe.

- Igen, én is minden időmet a kézinek szenteltem, persze a tanulás mellett. Sorra jöttek az ifi, junior, sőt felnőtt NB I/B-s bajnoki mérkőzések. Amit a leginkább szerettem, az a külföldi utazások lehetősége. Taxival jártunk ki olasz, dán, spanyol, német, stb. tornákra, ahonnan szinte mindig kiváló eredményekkel tértünk haza.

- Egy pillanat! Hogyhogy taxival!?

- Természetesen busszal. A buszsofőr lánya volt a balszélsőnk, Takács Krisztina, azaz "Taxi".

- Aztán bekerültél a felnőttek közé...

- A sportiskolás évek után egyenes út vezetett a Loki - akkor több új játékossal frissülő - csapatába. A "régi" rutinos játékosok (Manyi, Csapesz, Pufi és sorolhatnám a neveket) segítségével, mi, újoncok zökkenőmentesen beépültünk a csapatba. Élmény volt minden hazai mérkőzés, amihez a szurkolók (köztük Komáromi Gábor "karmester") lelkes bíztatása nagyban hozzájárult. Sok emlékezetes csapatbulival és egy feledhetetlen Viborg elleni EHF-kupadöntővel telt az első évem. Emlékszem, amikor a vezetőség öltönyben, mi pedig kiskosztümben utaztunk Dániáig, annak Brigi örült a leginkább, akin addig talán életében nem volt szoknya. Bocsi, Brigi...

- Milyen volt a hangulat a kapusok között?

- 1993-ban előbb Szopóczy Brigivel és Szász Máriával hármasban, majd '94-ben már Irina Szamozvanovával kiegészülve, négyesben vettük fel a küzdelmet az ellenfelekkel. Nagyon jó hangulatban teltek a kapusedzések! Brigi és Ira fantasztikus tudású kapusok, domináns, de ugyanakkor nagyon humoros személyiségek, meghatározó szereplői voltak annak a Lokinak.

- Volt esély őket kiszorítani a csapatból?

- Szinte semmi. Négy kapus tényleg sok egy csapatnak és sajnos elég korán, 18 évesen elkezdődött egy térdsérülés-sorozatom, így 1994 őszén, kettős játékengedéllyel Derecskére kerültem NB I/B-be. De az EHF-kupagyőzelemnek kerettagként is ugyanúgy örültem, mint a többiek.

- Az a Derecske pedig, története során először, feljutott az élvonalba.

- Debreceniként nehéz volt máshol elképzelnem a játékot, de a derecskei időszakom mégis meghatározó lett számomra. Vegyes érzésekkel teli volt az első DVSC elleni idegenbeli mérkőzés, hiszen akkor már több, korábban a Lokit erősítő játékos is tagja volt a csapatunknak. A bizonyítási kényszer kihozta belőlünk a maximumot, teljesen esélytelenként nyertünk két góllal a Hódosban (24-26).

- Akárkivel beszélek, arról a derecskei csapatról csak dicshimnuszokat hallok. Mi volt a titok?

- A legcsaládiasabb csapat volt mind közül. A korkülönbségek ellenére hihetetlen jó bulikat, közös főzéseket csináltunk, családostól. Egy ilyen kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, nagy becsben tartotta az egyetlen NB I-es csapatát, imádtak minket. Ráadásul a város vezetése is elismerte a klub jó eredményeit.

- Viszont nem sikerült sokáig az élvonalban maradni...

- Sajnos, nem. A kiesést követően 1997-től átigazoltam Hajdúnánásra, NB I/B-be, a DVSC "fiókcsapatába". Kellett ez a plusz játéklehetőség, plusz tapasztalat, hogy már bátrabban vállaljam az adódó újabb lehetőséget 1999-től 2002-ig a Loki kapujában. Az akkori edzőim közül kiemelném Bíró Imrét, aki több potenciált látott bennem, és én képességeim szerint próbáltam élni a lehetőséggel. Sajnos még a bajnokság vége előtt távozott a csapattól, de emlékezetes pillanatokkal gazdagodtunk a pályán kívül is, például az egyik nagy győzelem után - fogadásból - kopaszra nyírhattuk.

- Rajta kívül volt még kedvenc edződ?

- Nevelőedzőim, Varga József és Papp György.

- Volt olyan ellenfeled, aki mindig kifogott rajtad, akinek nem érezted a lövéseit?

- Hogyne, szinte mindegyik... Komolyra fordítva, egy bizonyos mozgáskultúrát nagyon nehezen tudtam leolvasni. Ha nem szabályosan lőtt valaki, hanem kicsit "egyedi stílusban", azt mindig megettem. Ilyen volt például Nyilas Tündi vagy Csáki Viki.

- Ki volt a pályafutásod alatt az 5 legjobb magyar kapus?

- Tóth Ildi, Rácz Mariann, Szopóczy Brigi, Pálinger Kati és ... Mivel nem mondtad, hogy csak női, ezért legyen Szatmári János! De említettem már Bíró Imrét is, és rengeteget tanultam Pusztainé Erától, technikailag az ő stílusa is példaértékű számomra.

- Levezetésként visszamentél Hajdúnánásra.

- Halcsik Ildikóval, Szász Andreával, Buglyó Olíviával, vagyis a serdülőkorom meghatározó szereplőivel játszhattam, majd két évet még lehúztam Bőcsön, ahonnan végleg visszavonultam a játéktól.

- Elégedetten tudtad lezárni a karriered?

- Nem vagyok teljesen elégedett a pályafutásommal, de amit kaptam a sporttól, az ott van a mindennapjaimban, segít a munkához való hozzáállásomban is. A szorgalom, a kitartás, vagy éppen a kudarcok kezelése. Játékosként még nem viseltem túl jól a vereséget.

- Mi lett belőled a civil életben?

- Könnyűipariba jártam, végzettségem szerint ruhaipari technikus vagyok. Miután abbahagytam a játékot, az egyébként építész technikus férjemmel saját vállalkozásokba kezdtünk.

- Építész és ruhaipari technikus. Kitalálom! Butikok felújítása?

- Az is jó ötlet lenne... Egy állateledelt forgalmazó boltot és egy kerékpárszervizt üzemeltetünk.

- Nyugodtan meg is nevezhetjük őket. Én például szívesebben mennék egy lokistához, mint egy vadidegenhez...

- Nagyon szépen köszönöm! DEKO-n Állateledel és ECON Kerékpárszerviz.

- Van utánpótlás?

- Két gyermekünk van, 8 és 10 évesek, még sajnos csak az iskola keretein belül foglalkoztak sporttal, a kézilabda nem került közel a szívükhöz. A fiamat inkább a foci érdekli.

- Neked megmaradt a mozgás iránti igényed, sportolsz valamit?

- A sportra sajnos nagyon kevés lehetőségünk adódik, de ha tehetjük, akkor edzőterembe járunk, vagy kirándulunk, túrázunk, biciklizünk a családdal.

- Köszönöm az interjút!

- Nagyon köszönöm, hogy felidézhettem sok megfakult emléket, erre máskor is időt fogok fordítani.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com