Debrecen az NB I-ben (kézilabdában)

A DVSC nól és férfi csapata a kispályás NB I-ben, a Bocskai női együttese és a Dózsa férfi csapata pedig a nagypályás NB I-ben szerepel. Az NB II-ben ezenkívül a Kinizsi, a Dózsa, az Elektromos, a Postás, a KASÉ, az Előre és a Hunyadi különböző együt­tesel küzdenek kis- és nagypályán. Évek óta komoly eredményeket ér­nek el ezek a csapatok, többek kö­zött bárom magyar bajnokságot nyertek már s öt játékosuk tagja a magyar válogatottnak is. Arany Éva, Bárány Mária, Mák Mária, Rácz Lászlóné, no meg a szélvészgyors G. Nagy Kálmán nem egy válogatott viadalon bizonyította már be a debreceni kézilabda-sport fejlettsé­gét.

Maguk a labdarúgás hívei is szí­vesen járnak a kézilabdázók mér­kőzéseire, mert általában nagysze­rű játékot láthatnak tőlük. Ez is azt bizonyítja, hogy nem a labdarúgás az "egyedül üdvözítő sport­ág", nem csak a futballpályán le­hetnek szemtanúi a szurkolók vil­lámgyors, helycserés támadásoknak, látványos technikai trükköknek és szép góloknak. A színvonalat a vá­logatott és a már "beérkezett" já­tékosokon kívül a tehetséges fiata­lok jelentik, mint például a nőknél Kozma Katalin, a férfiaknál Peskó István.

Persze, a sok jó mellett hibák is akadnak Debrecen kézilabda-sport­jában. Az egészségtelen klubsovinizmust még mindig nem sikerült megszüntetni, pedig ez inkább hátra, mint előre viszi a város sportéletét. A közelmúltban történt például, a DVSC - Bp. Petőfi női mérkőzésen, amely az NB I-be ju­tást döntötte el, az alábbi "apró­ság". A pesti csapat vezetőinek és játékosainak debreceni szakértők adtak tanácsot, hogyan kell játszani a DVSC ellen, kire vigyázzanak kü­lönösen, satöbbi. (Más lapra tarto­zik hogy a "kiváló" tanácsok elle­nére is győzött a DVSC.) Nagyon helyesen állapította meg Orbán La­jos, a Városi Tanács művelődési osz­tályának sportelőadója:

- Nevelés kérdése nagyrészt a sovinizmus megszüntetése. A szak­osztályok vezetőinek, az edzőknek elsőrendű feladatuk, hogy megma­gyarázzák a többieknek: mennyire egészségtelen állapot ez. Ilyen szel­lemmel aligha tudják ismét megsze­rezni az ország legjobb kézilabdaszövetsége címet, mint az elmúlt évben.

A "cívisvárosban" mostanában is sokat beszélnek arról, hogy hazánk­ban a kézilabdázás egyike volt a "mostoha" sportágaknak, pedig a 30 éves fennállását ezidén ünneplő kézilabda-sportnak még az illegáli­san működő munkásmozgalomban is nagy szerepe volt az elnyomatás sötét éveiben. A debreceni szurko­lók, játékosok és szakvezetők re­mélik, hogy ezentúl másképpen lesz s a debreceni kézilabda-sport mindenfelől megkapja azt a megbecsülést, amit valóban megérdemel.

Debrecen kézilabda-sportjának jö­vője részben attól is függ, hogy a különböző sportkörökben dolgozó szakvezetők magatartása milyen lesz egymáshoz. Félre kell tenni a klubsovinizmust, őszintének kell lenniük egymáshoz. Az edzőknek, szakosztályvezetőknek, intézőknek kell jó példával elöljárniuk, akiknek nagy része vezetőségi tag a keleti alszövetségben. Azt szeretnénk, ha mind­egyik debreceni kézilabdaszakvezetö egyformán örülne mindegyik debre­ceni csapat értékes győzelmének.

Farkas Imre, a testnevelés és sport kiváló dolgozója

Forrás: Képes Sport

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com