Debrecenben mostanában a nők mérkőzéseire járnak

Első hallásra egy találós kérdés, amit bárhol fel lehet tenni, ahol teljesültek az év eleji célkitűzések. Például Debrecenben is, ahol a sportrajongók az említett kérdésre emígyen válaszolnának: "A DMVSC női kézilabdacsapatának ezüstérméről van szó."

A legnagyobb kelet-magyarországi sportegyesület vezetői ugyanis egy évvel ezelőtt a 3-6. hely valamelyikére várták a kézilabdás lányokat. A bronzérem esetleges megszerzését már az álmok netovábbjának tartották. Az együttes aztán a nem remélt 2. helyen várta az őszi folytatást, a meg- nyújtott (16 fordulós) tavaszi idény után. Ekkor már sokan bíztak abban, hogy valamilyen medáliát kovácsolnak a kék-sárga mezesek, akik remek őszi szerepléssel (10 mérkőzésen aratott 8 győzelemmel) végül is ezüstérmet ötvöztek maguknak.

Ottbon hengereltek

Hétről hétre ezrek és ezrek biztatták, végül ünnepelték a vasutascsapatot, amely 26 mérkőzésen 38 pontot szerzett és a 672 gólt dobó Vasas mögött 669 találattal a második legjobb volt a gólgyártásban is. Otthonában a bajnok kivételével mindenkit lehengerelt. Sikeresen visszavágott az őt legyőző BHG-nak, az Építőknek, az FTC-nek, a Győri Richardsnak és a Bp. Spartacusnak, csak a tetemes előnnyel és veretlenül első piros-kékekkel nem tudott megbirkózni.

A lányok elérték, hogy a kézilabdázás iránti érdeklődés ismét a tíz évvel ezelőtti lett Debrecenben. (A D. Dózsa bajnokságot nyert férficsapatának mérkőzéseire 1975-ben is rendszeresen több ezren zarándokoltak ki.)

A DMVSC együttesét Komáromi Ákos vezetőedző irányítja, aki az ezüstéremmel négyéves kemény munka megérdemelt gyümölcsét élvezheti. A negyvenéves Komáromi húsz éve edzősködik, tíz éve szakedző. Korábban férficsapatokkal foglalkozott. Egykor országos úttörő-olimpiát nyert tanítványaival, a balmazújvárosi Darutelepi (Hortobágy úti) Általános Iskola fiúcsapatával, később Dunaújvárosban a megyei bajnokságból az NB I-ig vezette a Kohász férfigárdáját. Első női együttesének tagjaival, a DMVSC-s lányokkal sorrendben 4., 9., 5., majd idén 2. lett a bajnokságban. Következetes edzésmódszereit kezdetben idegenkedve fogadták, végül mégis megbízható partnerekké váltak.

Megszokták egymást

- Nem vagyok hajcsár, sem maximalista, de vallom, hogy hallatlanul sokat kell dolgozni ebben a sportágban. Az akaratot, a készséget és a törekvést nagyra értékelem, viszont a lezserséget még gólzáporos meccseken sem tűröm. Én akkor is elismerem a játékosaimat, ha nem veregetem a vállukat minduntalan. Szerencsére az elmúlt esztendőkben megszoktuk egymást, s ezt bizonyítja, hogy ma is ki tudnám állítani az 1982-es csapatot - jellemezte önmagát és játékosait a vezetőedző, aki az NB I egyik legfiatalabb átlagéletkorú gárdáját dirigálja megszállottan.

Komáromi véleménye az idei sikerről:

- Egy edző nemcsak az érmeket nézi, hanem a megszerzésükbe fektetett energia alánján is rangsorolja eredményeit. Nem érzem magam csodaedzönek, de akkor sem tartottam magam rossznak, amikor kilencedikek voltunk. Feltétlenül hangsúlyozni szeretném, hogy az idei siker a sportszerető debrecenieknek, a szakosztályvezetésbe bekapcsolódott új embereknek, a MÁV Igazgatóságnak és a többi bázisvállalatnak is köszönhető. De elsősorban a csapat érdeme, hiszen a játékunk érettebb és változatosabb lett, és képesek vagyunk a mérkőzések utolsó perceiben is huszáros hajrát produkálni. Jól összeszoktak a technikás játékosok (Tóth Ildikó, Medgyessyné, Szilágyi) a kiváló fizikai képességűekkel (Szántó, Tóth Rózsa, Kádárné). A húszfős keret tagjai közül többen - Tóth Ildikó, Tóth Rózsa, Nagy Zsuzsa és Szilágyi - már a válogatottban is helyet kaptak.

A sors szeszélye folytán a mostani B-világbajnokságon épp Tóth Ildikó képviselte a hajdúságiakat, aki - igaz, hogy évekig döntő érdemeket szerzett a győzelmekben, kiválóan védett - az ősz folyamán nagyfokú sportszerűtlenséggel botránkoztatta meg a szurkolókat és játékostársait. Egy MNK-mérkőzésen félezer néző előtt edzője, többszöri kérésére sem ment be a cserepadról Pusztainé helyett büntetőt védeni. Nyolc hónapra meg is vonták a kalóriapénzét. Mindenki nagyon reméli, hogy a súlyos fegyelmezetlenség az első és egyben az utolsó volt a részéről.

A kedvező jelenségek közé sorolható még, hogy a sportiskolások közül néhányan már most biztos csapattagok. A két szélső, Szántó és Szilágyi többször válogatott formát mutatott, feltétlenül a jövő ígéretei.

Szilágyi a legjobb "tanuló"

A minden mérkőzésről pontos statisztikát készítő vezetőedző - 1-tól 10-ig osztályozza játékosait - az idén a 108 góllal legeredményesebb Szilágyit találta a legjobbnak. "Bizonyítványa": 7.05. Mögötte Tóth I. (6.67), Pusztainé (6.66), Nagy Zs. (6.61) a sorrend.

A Debrecenben méltán népszerű női kézilabdacsapatot a több mint ezerfős törzsközönsége - ez telt házat jelentett az ősz folyamán - hosszú tapsviharral köszöntötte utolsó mérkőzésén. Vajon lesz-e télen is karneváli hangulat? - találgatják sokan a januári IHF Kupa-mérkőzések előtt, és bíznak abban, hogy a nemzetközi porondra is kilépő debreceniek a legjobb négyig meg sem állnak.

Mint ahogy az MNK-ban ezt tették. Az idei esztendő talán legnagyobb bravúrjának számít, hogy a négv közé jutásért a Fáy utcában és otthon is legyőzték a sokszoros bajnok Vasast.

Akárhogy is nézzük, szebb évzárót nem is rendezhettek volna lelkes szurkolóiknak.

Csubák Zoltán

Forrás: Nemzeti Sport

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com