Debrecenben nevelkedtek: Nagy Krisztina

Debrecenben született Nagy Krisztina, aki családja által már be volt oltva a sport szeretetével, nem csoda, hogy ő maga is hamar ezt az irányt választotta.

"A kézilabda szagát előbb ismertem, mint a főzelékeket, hiszen édesanyám és édesapám is ezt a sportágat űzte - emlékezett vissza Krisztina. - Egy atlétika versenyen, Papp György utánpótlásedző jött oda hozzám és a Hunyadiba invitált, ahol igazi kézilabdás osztály volt. Nem gondolkoztam sokat az iskolaváltáson, hiszen csak ez érdekelt."

A középiskolás évek alatt Krisztina családja Berettyóújfaluba költözött, ám ő maga maradt Debrecenben és kollégiumba került, hogy folytassa a megkezdett munkát az utánpótlásban.

"Rengeteg élmény fűződik az utánpótlásban eltöltött időszakhoz, sokszor iskolából épphogy beestünk edzésre, ekkor a Jeddi Máriáék által adott sűrített tej és kockacukor mentette meg az életünket, annyira nem volt időnk enni - nosztalgiázott az egykori 9-es. - Amikor felkerültünk a felnőtthöz, örültünk, hogy láthattuk a "nagyokat" és megkaphattuk és nagy becsben tartottuk az általuk leadott cipőket, vihettük a labdájukat. Nekem a mai napig Szilágyi Katalin az etalon, én is azon a poszton szerepeltem mint ő, azóta sem láttam még olyan kiváló jobbszélsőt."

Tizennyolc évesen Szekszárdra igazolt egy szezonra, majd három kisvárdai év következett. A Debrecentől távol töltött évek alatt a DVSC jelentős változásokon ment keresztül, a nehéz helyzetben több saját nevelésű játékos visszatért a klubhoz.

"Amikor a főszponzor kiszállt, Komáromi Ákos hívott vissza minket, úgy tudom, hogy akit szeretett volna, azok közül mindenki jött az első szóra. Bíró Imre vezetőedző vezetésével jó kis csapat jött össze, több szép emlék fűződik ehhez az időszakhoz. Velem elhitette, hogy milyen jó átlövő (is) vagyok a 167 cm magasságommal! Minden percét élveztem a debreceni éveknek, most is, mikor hozom a lányomat edzésre, az első, hogy megsimogatom a Hódos padlóját. Szeretem a közeget, a várost, a szurkolókat, akik mindig mondták, hogy csak egy lilát szeretnek, utalva nem épp szokásos színű hajamra!" - idézte fel a "Pista" becenévre hallgató egykori jobbszélső, aki pályafutása során többféle hajszínben pompázott.

A magánemberként is kedélyes egykori kézilabdázó a civil életben helyezkedett el, jelenleg Berettyóújfaluban él, ám gyermekei révén a sportágtól sem távolodott el.

"Az Aegonnál dolgozom középvezetőként, de mindkét lányom kézilabdázik, így a kézilabda továbbra is fontos része az életemnek. A nagyobbik későn kezdte, ő megyei szinten játszik, a kisebbik is kézilabdázik, de rájött, hogy a kapusként nem kell sokat futni, így ezt a posztot választotta. Tipikus kiabálós kapusról van szó, aki hangosan irányítja a védelmet. - jellemezte lányát a kétgyermekes anyuka. - Rajta látom azt, hogy csak ez érdekli, a koronavírus alatt is futott, erősített. Egy DVSC-Berettyó utánpótlás mérkőzésen Kalocsai Erika "szúrta ki", először csak néhány edzésre járt be, nyáron pedig csatlakozik a DVSC Kézilabda Akadémiához. Több helyről keresték, de sok kötődésünk van a klubhoz, így Debrecenbe került."

Forrás: akademia.dvsckezilabda.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com